Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)
John Knight: Macintosh és kora – brit lakásbelsők a századfordulón
kell űznünk a szellemet". A Magyar Iparművészet című folyóiratban (Vol. Vo. 1902) jelent meg Spiegel Frigyes építész „Brit alkalmazott művészet Budapesten" című cikke, amely sok mindenre fényt derít. Részletesen jellemzi azt a négy Glasgow-i szobát, amelyeket a Díszítőművészetek Kiállításán Budapesten 1902-ben bemutattak. Ezt a négy szobát a londoni Liberty Glasgow-i változata szerint rendezték be - Wylie és Loxhhead, akik e gazdag város legnagyobb áruháza tulajdonosaiként kiemelkedő szerepet játszottak a századfordulón a Glasgow-i stílust képviselő művészek alkalmazásában, Mackintosh azonban nem tartozott közéjük. A dologbája abban rejlik, hogy a szerző elragadtatással ír Mackintosh bútorairól és enteriőrjeiről - melyeket nem mutattak be Budapesten , mert Spiegel, amint cikkében megmagyarázza, szükségesnek érezte, hogy „jellemezze a brit iparművészeti mozgalom legfontosabb irányzatait annak érdekében, hogy a kiállítás látogatói jobban megérthessék és értékelhessék a kiállított brit bútorokat". Tájékoztat bennünket arról, hogy „a kiállított tárgyak a múlt évi Glasgow-i kiállításról származnak", s hozzáteszi, hogy a Wylie és Loxhhead kiállítóteremben „a modem alkalmazott művészetek olyan értékes darabjai találhatók, hogy azokat a legnagyobb alapossággal kell tanulmányozni saját fejlődő iparművészeti mozgalmunk támogatása és bátorítása érdekében." Spiegel röviden magának a kiállítócsarnoknak a konstrukciójával is foglalkozik, s megemlíti, hogy „a felfelé hajló, harcsaszáj (állkapocs) formájú szegély kedvelt Mackintosh-i motívum. A budapesti kiállítási katalógus összességében kiábrándítónak találja a Glasgow-i bemutatót, s magyarázatként elmondja, hogy „nagyon nehéz a brit művészeket rávenni arra, hogy munkáinkat külföldre küldjék, - olyannyira, hogy még az 1900-as Párizsi Világkiállításon sem sikerült brit szekciót létrehozni, ami hű képet adott a Csatomán túli alkalmazott művészetről." Úgy tűnik, hogy Fra Newbery - aki maga is tagja volt a budapesti kiállítási bizottságnak, és így feltehetően eljött Magyarországra - kitartó igyekezete ellenére Mackintosh nem tudta bemutatni alkotásait. Ugyanez a kiadvány egy másik cikket is tartalmaz, amely a torinói kiállításról szól és a szöveget Mackintosh munkáival illusztrálták. Az én véleményem szerint Mackintosh egyszerűen túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy a budapesti kiállítással foglalkozzon, bár elég furcsának tűnik, hogy a Torino számára készített anyagot nem engedte volna felhasználni Budapesten - lehet, hogy ez szabályellenes volt. Ezt követően egy évvel később Moszkvában készült kiállítani. Az 1902-es esztendő ironikus módon „európai év" volt Mackintosh számára. Olaszországba - valószínűleg Torinóba - ment Fra Newberyvel, s tervezettegy zeneszobát Fritz Waerndorfer bécsi házába. Ezfontos megbízatás volt, nem szalaszthatta el. Még 1898-ban más művészekkel együtt készített egy ebédlőtervet Bruckmannak Münchenben, most azonban itt volt a lehetőség, hogy megvalósítsa egyik nagyszerű, már-már nagyképűen elegáns enteriőrjét, melyet az előző évi „A Művészetkedvelő Háza" versenyre javasolt, s amely oly nagy hatást tett Waerndorferre. Ennek révén más munkákhoz is juthatott volna Bécsben - abban a városban, amely szívébe fogadta; nem így történt, bár Berlinben 1905-ben kapott egy megbízást egy kiállítási ebédlőre. A liverpooli katedrálisra kiírt pályázat is hasonlóképpen fontos volt számára. Ha megnyerte volna, ez biztosította volna első angliai munkáját, s jóhírű építésszé válhatott volna nem csupán Skóciában, de az egész brit területen. Nem nyerte meg, de látják talán, hogy 1902 annyira koncentrált év volt Mackintosh számára, hogy a torinói szereplés után Budapestet egyszerűen el kellett utasítania. Még mentora, Fra Newbery sem tudta rábírni, hogy változtassa meg elhatározását. Az is lehet, hogy maga Mackintosh is ráébredt, hogy nem képes továbbra is folyton ugyanazt az enteriőrt tervezni, - de ezt a kérdést csupán felvetem. A „Ház egy művészetkedvelő számára" verseny emlegetése visszavisz bennünket Glasgow-ba, ahol Mackintosh tervei alapján ma, 90 évvel később építkezés folyik. Ez egy gazdag mérnök
