Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)
John Knight: Macintosh és kora – brit lakásbelsők a századfordulón
Azok a hatások, amelyek Mackintosh stílusát formálták, bizonyos fokig rejtélyesek. Azt, hogy a gótikus és a klasszicista stílust kerülte, melyeket városa muniápiális pompával alkalmazott, egy ünnepelt előadásából tudjuk, melyet a Glasgow-i Építészeti Bizottságnak adott elő 23 éves korában. Akárcsak az iparművészet úttörői, ő is azt szorgalmazta, hogy a tervezésnél vegyék figyelembe a természetet és az építészeti örökség gyökereit is. 0 maga is ezt tette, amikor tömegével rajzolta a középkori lakótornyokat ésaskótnépies elemeket, vabmint híres virágrajzait. Mindez gyümölcsözött is munkájában, ahogy majd látni fogjuk. De igazság szerint nem ó volt az első, aki így járt el Skóciában. James McLaren, egy eléggé ismeretlen építész, aki saját hazájában nem sokra vitte, erőteljes skót stílusban tervezett, s magától értetődően szőttebele munkáiba a nemzeti elemeket, mielőtt Londonba ment dolgozni. Mackintosh ismerhette ezeket az épületeket. Igazán nagy hatást azonban egy angol építész tett a fiatal Mackintoshra - ezt még tanára, Fra Newbery is elismerte -, és ez C.F.A. Voysey volt. Az ő iparművészeti eszményképe az angol vidéki nyaralóhoz való visszatérés volt, s minden ház, amit 50 év alatt tervezett, így nézett ki. Valójában azonban az enteriőrjei érdemelnek különös figyelmet - nézzük ennek a szobának az egyszerűségét és hasonlítsuk össze a Viktória-korabeli Anglia és Skócia túlzsúfolt dolgozó- és hálószobáival -, hiszen nekem az enteriőrökkel kell foglalkoznom ebben a dolgozatban, nem pedig az épületek külső megjelenésével, mivel ez a mostani témánk. Később majd kicsit részletesebben is foglalkozunk Voysey munkásságával. Ha Voysey alapvető referenciákkal szolgált Mackintosh számára, Mackintosh viszont újraértelmezte azt, amit az újságokban látott - pl. a Stúdióban, amelyről majd még bővebben szólunk -, elbűvölően egyénien, nem egészen skót, de nem is európai módon, a fény-árnyék hatások kifinomult alkalmazásával és gondosan elhelyezett díszítésekkel. Tegyük még hozzá, hogy mindenféle japán holmit csodált (akárcsak Frank Lloyd Wright, Mackintosh is gyűjtötte a japán kiadványokat). Az 1880-as években nagyon sok könyv jelent meg a japán művészetről és építészetről. Mackintosh bizonyosan látta ezeket, s hatásuk minden munkáján fellelhető, a virágrajzok finom egyszerűségétől a gerendázatok komplexitásáig. Mackintosh Glasgow-i házában, melyben egy teljes Viktória-kori lakásbelsőt tervezett újjá feleségével, a festőművész Margaret MacDonalddel, aki oly sok díszítő-művészeti alkotást készített férje enteriőrjeihez. Meglepő a fehér szín használata - ennek a komák minden építésze kedvelte ugyan a fehér szobákat, főként a dolgozószobák esetében, de itt ez szinte már rögeszmés. Majdhogynem fél az ember megérinteni valamit. Figyeljük meg a horizontális hangsúlyok okos alkalmazását a kandallón, és a gerendázatot, melynek az a funkciója, hogy a szoba arányait javítsa. A színezés, amelyet a szegélyeken és a lámpaernyőkön, valamint a bútorzaton lévő színes üvegnégyzeteken alkalmaz, arra való, hogy finoman oldja a fehérséget. Egy korabeli beszámoló szerint a Mackintoshékkal való teázás kellemes, de kissé formális dolog volt. A Glasgow-i teázás egy egyedi, s gyakran elég bizarr enteriőr-sorozathoz vezet el bennünket, amelyet Mackintosh Miss Cranstonnak, egy rettenthetetlen Glasgow-i matrónának tervezett, aki megfigyelte, hogy a banktisztviselőknek és az üzletembereknek nemigen volt más pihenőhelyük, mint a kocsma. Mivel ellenezte az erős italokat, létrehozott egy vendéglőláncot a városban. Úgy jellemezték ezeket, mint a „teázók Tokiójár, és ha volt valaki, aki patronálta Mackintosht, hát ez a hölgy bizonyosan. Állandóan a kedvében járt neki is és feleségének is. Az egyik teázó a Willow, amelyet tíz évvel ezelőtt helyreállítottak, most megint teázóként szolgál. Itt a Glasgow-i stílust tetőpontján látjuk, mivel mindent, még az asztalterítőt és az evőeszközöket is Glasgow-ban tervezték és készítették. Miss Cranstonon kívül (akinek még háza enteriőrjét is újratervezte) Mackintosh fájdalmasan kevés megbízást nyert magánházak tervezésére. A megbízónak ritkán volt olyan képzelőerejük és
