Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Kiss Éva: Polgári enteriőrök a XIX. század második felében

más, mint ami Velencéből sugárzott." A három Dumba-szoba önmagában múzeuma a XIX. századi Bécs művészetének - állapítja meg Hevesi. Egyébként Makart váratlan halálakor, 1884-ben, Dumba fent leírt Makart-szobájában emlékbizottság ült össze a teendők megbeszélésére, hiszen a korszak és Makart maga a különböző ünnepi felvonulások, Festzug-ok szervezője volt. Magyar lakberendezési példákról is tudunk a múlt század második feléből. Lyka Károly írja a „Nemzeti Romantika" című kötetben: „Jókaiék a hatvanas években egész sor szobát laktak, a hálószobában széles francia mennyezetes ágy fehér csipkefüggönnyel, mahagónifából készült bronzlábú toalettasztallal, a nappaliban hímzett kerevetek, székek, Jókai dolgzószobájában a bútor világos cseresznyefa, zöld bőrrel párnázva. Jókaiék folyton vásárolgattak régi bútorokat ésberendezési tárgyakat, sokféle korszak ízlése adott itt egymásnak találkozót. A régiség szeretete, korszakunk egyik jellemvonása a jómódú költőben hű ápolóra talált... (...) Az átlagos városi polgárnál is sokszor vegyes ízlésű a lakásberendezés: öröklött holmi mellett a módosabbak új divatút is szereztek, középkorias formájú vagy díszű, akkor ónémetnek is nevezett széket, asztalt, tálalót, egészen a romantika értelmében... Építészeti formákból alakítják a bútort, s a kor építészei régi stílusokból indulnak ki." A Művészi Ipar I. évfolyama részletes beszámolót ad egy ebédlőről, mely Török-Seitz Jutta úrhölgy megrendelésére készült Uhl Sándor építész tervei alapján. „A formák tekintetében a művész a XVI. századi flandriai faépítészet lehetőleg szabad feldolgozására törekedett anélkül, hogy csak távolról is utánzásra adta volna magát..." A falakat faburkolat fedi, efelett festett díszítmény helyezkedik el. A bútorzat anyaga pácolt tölgyfa „egy nagy és egy kispohárszékből,... ebédlőasztalból, egy kis felszolgáló asztalból, egy kis sarok-szekrényből mosdó készülékkel és préselt bőrrel kárpi tozott 12 szélkből áll. Az asztalosmunkát Sipos Albert, a bútorok vereteit és fogantyúit Jungfer Gyula, a préselt bőr kárpitozást Morzsányi József, a „Honi Iparművészeti Vállalat" vezetője végezte. A csillárt és a mosdókészüléket Münchenből hozatták." Idehaza a kiegyezés után a városlakó polgárság és értelmiség gazdasági helyzete - szívós munkájuk eredményeképpen - folyamatos emelkedést mutatott A tudományos és féltudományos érdeklődés, a gyűjtés vágya szinte minden területre kiterjedt. Ez volt az az időszak, amikor jelentős köz- és magángyűjtemények alakultak és múzeumainkat alapították. Talán a művészetek alaposabb ismeretének vágya és a technika soha nem látott fejlődésének ellentmondása eredményezte azt a disszonanciát, amely a mutatós kulisszák látványa mögül minduntalan előtört így születhetett meg a pótanyagok, olcsó utánzatok mellett a kölcsönzött formákból alakított legmagasabb luxus is, mint például II. Lajos bajor királynak, az ún. „Mesekirály "-nak híres, egzotikus pompájú télikertje. Mesterséges világok voltak ezek, a menekülés világai, ahova bizonyos önmaguk számára épített látszatok kedvéért menekültek a paloták vagy a bérlakások használói. De mi elől menekültek és vajon mi az, amit stílusszomjúságukkal igazolni akartak? Werner Hoffmann mutat rá minduntalan előtörő kérdéseink és kételyeink alapvető okára: „Minden tudatosan felhasznált stílusmankó segít és egyszersmind akadályoz is: megtanít járni, de a kölcsönzött mozgási szabadságot egy előírt szűk körre rögzíti." Ma már közhelyként hangzik, hogy a művészet a XIX. században sorsfordulóhoz érkezett. Az élet és művészet több évszázados egysége felbomlott és a meghasonlás eredményeképpen különválik a „művészi" és a „hasznos". A művésziesből létrejön a „dísztárgy" a maga öncélúságával. S az öncélúság és célszerűség kiegyenlítésére irányulnak a stíluskereső kísérletek a XIX. század közepe óta.