Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Kiss Éva: Polgári enteriőrök a XIX. század második felében

Ezek mellett a rekonstruált kastély-enteriőrök, vagy pl. a nálunk nagy számban előforduló irodalmi emlékházak berendezése jórészt kreáltnak, fiktívnek, tehát nem hitelesnek, csupán hangulatkeltőnek tekinthető. Valamely művészeti stílusnak a tudományos vizsgálatakor azonban nem engedhetjük meg magunknak az efféle hangulati befolyások érvényesülését. A történeti objektivitás mást követel, annál is inkább, mert 1850 táján a tervezők gyakorlatilag valamennyi európai stílus eszköztárát használták, kiegészítve a Közel- és Távol-Kelet egzotikus darabjainak imitációjával, vagy annak direkt alkalmazásával. „Milyen stílusban rendezkedjünk be? - hangzott a XIX. század polgárának a kérdése. S az építész, az iparművész kedvére válogatott a nagy művészettörténeti ,,Shlus-szakácskönyvbóT. Színezteezt a sokféleséget a különböző mértékűhazafias érzelmek fellángolása, s az ennek nyomán kibontakozó „nemzeti-stílus"-keresőmozgalmak törekvései. Ennek a múlt felé tekitnó lázas válogatásnak nyilván oka van, mely egy évszázad távlatából lassanként bizonyára kitapintható. A korszakban a stíluskeresés igazolására és irányítására írott útmutatások is napvilágot láttak, amelyek különböző szempontok szerint foglalták össze a berendezéssel kapcsolatos elveket és teendőket. Ezekből kitűnik, hogy a múlt század polgára a lakást a legszemélyesebb szférának tekintette, amellyel saját személyiségének jelentőségét, tekintélyét is igazolta. A helyiségeket, amint az a Márai-emlékezésből is kitűnik, funkciók szerint osztották fel. Ezek szerint elkerülhetetlen volt a háló, ebédlő, szalon, úriszoba, esetleg gyerekszoba és ezek további finomítása (pl. keleti stílusú dohányzó, könyvtárszoba, stb.). A stílusok is fel lettek osztva a család tagjainak neme szerint: a rokokó, a barokk, a XVI. Lajos női stílusok, a komoly, a férifas a reneszánsz, a késői gótika. Ezek azonban nem külön-külön, hanem festői egymásmelletiségben jelentkeznek. A historizmus bútora, az építészethez hasonlóan kulissza jellegű. Felépítése nem a funkcióból adódik, hanem a reprezentációs igényéből. Ha mód volt rá, törekedett is a funkció elkendőzésére, díszítményekkel, rojtokkal, bojtokkal, kárpitokkal. A polgári otthon lakója irtózott a külvilágtól, vagy legalábbis védte magát tőle, s így drapériákkal, függönyökkel elzárta magát a természetes fénytől is. Georg Hirth, aki német nyelvterületen a XIX. századi lakásberendezés elméletének egyik legnagyobb hatású szakírója 1879-ben a müncheni Kunstgewerbeverein lapjában a következőképpen érvel „Über Zimmereinrichtung der Renaissancegeschmack" című cikkében: a reneszánsz az antik előképekhez nyúlva maga is különböző művészeti irányzatokat birtokló, újraélesztő stílus. Ez teszi a reneszánszot a „stílus stílusává". A reneszánsz formakincset kiegészíthetjük orientális felületdíszítéssel, valamint a keleti szőnyegszövés és hímzés mintáival. Hirth a függönyökkel kapcsolatosan azt tanácsolja, hogy vegyük figyelembe a személyes igényeket és annyi fényt bocsássunk a szobába, amennyi a használónak szükséges. A belsőben elhelyezett tárgyak színei adjanak harmonikus hatást, ezek muzsikáljanak a szemnek. A fa szép, barna árnyalatai adják meg a szoba alaptónusát - ezen pihenjen meg a szemünk. A zöld, a kék, a bíborvörös Hirth szerint ugyanolyan fontosak. A mennyezet legyen kazettás, különlegesen szép hatást lehet elérni a kék mezőben elhelyezett kis rozettákkal, kevés aranyozással. Hirth nagysikerű könyvet is írt „Das deutsche Zimmer der Renaissance" címmel, amelynek első kiadása 1880-ban jelent meg és utána több kiadást is megért. Ebben a könyvben megállapítja, hogy a régi német formai tradíció felélesztése kézműveseink legfőbb feladata, s ezt már a XIX. század második felének legjobb mesterei be is látták. Ennek alapján mondható el joggal, hogy az új müncheni iparművészet a régieknél inaskodik. Azt azonban Hirth is megállapítja, hogy alig van történeti stílus, amelyet egészében átvehetnénk. Mégse mondjunk le a művészettörténeti stúdiumokról, mivel az elmúlt korok stílusai egy-egy eszméért való küzdelem eredményei, s ezt a tanítást át kell venni tőlük. Hirth egyébként könyvében egy ún. „altdeutsches Zimmer" teljes leírását adja, amelyben azért az ón-