Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Sedlmayr János: Elpusztult belső terek helyreállítási lehetőségei

SEDLMAYR JÁNOS ELPUSZTULT BELSŐ TEREK BEMUTATÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI (Magyar példák) Az építészet elsősorban téralkotás, külső és belső terek létesítése. Az üyen alkotások jelentős része különleges értékű, ezért műemlékekként becsüljük őket. De még az átalakított, elrontott vagy a csaknem elpusztult terek is rendkívül becsesek, hiszen egy részük hitelesen visszaállítható, egy részüknek pedig legalább jelzésszerű bemutatására, felidézésére van mód. A műemlékekbelsó terei sok esetben megváltoznak, átalakulnak, sőt szinte teljesen elpusztulnak. A változásnak, pusztulásnak számtalan válfajával találkozunk, amelyet néha katasztrófák, néha a megváltoztatott funkció idéz elő, de gyakori a kulturálatlanság vagy az új igények következtében előállt átalakítás is. Az alábbiakban ezek közül most olyan esetekkel foglalkozunk, amelyeknél a pusztulás csaknem teljes, de még mindig akad valamilyen fogódzó, amelynek segítségével az eltűnt építészeti tér bemutatható. Ezzel ugyan egykori teljességük már nem állítható vissza, de jelzésükre mégis akad még lehetőség. A műemlékhelyreállítási elvekből kiindulva le kell rögzítenünk, hogy semminemű építészeti beavatkozás nem hamisíthatja meg a műemlékeket, hiszen ezek a történelmünket képviselik, annak kézzelfogható képviselői. Esetünkben ezt úgy értelmezzük, hogy a nagyrészt elpusztult emlékek visszaállítása - jól tudjuk - reménytelen és ellentétes a hitelesség igényével. Ha azonban a pusztulás ténye világosan megmutatható, új eszközökkel szerencsés esetben és kellő invencióval utalhatunk az egykori térre, ületve annak elemeire is. Olyan utalásra gondolok elsősorban, amelyet más módon leírással, régi fotóval, stb. - hasonló erővel nem lehet felidézni. A fentiekben leírt tiszta elvet a gyakorlatban nem könnyű megvalósítani. Pusztán ez a kettősség, hogy a pusztulást és az egykor fennállót egy alkotáson belül egyszerre kell bemutatni - sőt gyakorta a tér változását is - néha nehezebb, mint új teret létrehozni. Tehát olyan soha nem létezett művet kell teremteni, amely önmagában is építészeti jellegű, harmonikus az egész alkotással és egyben megfelel a hitelesség fent leírt kritériumának. Magyarországon - történelmi adottságainknak megfelelően - igen sok a gyökeresen kiforgatott vagy szinte teljesen elpusztult építészeti tér. Logikus lenne, hogy hasonlóképpen sok példát mutathassunk a fenti tiszta elv alapján készült helyreállításokból, jelzésekből is. Ez mégsincs így: az adottságok, máskor pedig a kellő tehetségünk hiányából adódik, hogy a jó alkotások száma viszonylag kevés. Még viszonylag a legtöbb példát az elpusztult boltozatok pótlására lehet mutatni, de teljes terek felidézésére vagy elpusztult képzőművészeti alkotások jelzésére szinte nincs precedens. Teljes terek felidézése utalásokkal Ahogy a bevezetőben emh'tettem, erre Magyarországon ezideig kevés példánk volt A Dömös-i prépostság XII. századi kora román altemplomát a régészeti feltárás nyomán ismerjük. A határfalakon lévő lenyomatok, a pilléralapok és a megtalált kófaragványok alapján Nándori Klára (Országos Műemléki Felügyelőség) építész tervei szerint valósult meg az altemplom „visszaállítása". A kófalazatú térben a kiegészítés vágott téglából készült, a köralaprajzú pilléreket