Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Császár László: A térművészet alkotóelemei

érdekelte elsősorban, ennek térbeli következményeivel is tisztában volt. Különösképpen azzal, hogy ez a rácsrendszer milyen merevséget tud biztosítani a szerkezetnek. Olyan struktúra ez, amely az erőkfeszülőegyensúlyáta látványban is érvényesíti, és a természeti törvények szépségével ajándékozza meg az enteriőrt. A modem építészet is alkalmazta e tanulságokat, hogy itt csak Pier Luigi Nervi nevét ernlítsük. Siessünk azonban leszögezni, hogy a konstrukciós elveknél, technológiában és statikai működésben természetesen minden esetben megvannak a különbségek, de a párhuzamot nem is e téren kívánjuk vonni. Ahogy például a későgótika angliai legyezőboltozatainál sem, amelyek nemcsak egyes historizáló munkákat ihlettek meg. Alegyező vagy tölcsérboltozatok a legkorábban a csillagboltozat rxirdáinaknagymérvű sűrítéséből keletkeztek. A mezők sarokra lefutó bordakötegei már korábban is mutattak ilyen tölcsérboltozat jelleget, pl. az egykori Marienburgban, de az igazi tölcsérboltozatnak már nincsenek bordái, legfeljebb mérmű-szerű rajzolatai a süvegfelületeken. Az angol tölcsérboltzatos terekben nincsen közbenső alátámasztás, a tölcsérek a falakra metsződnek, illetőleg támasznélkül csüngenek a térben. Ebben persze nincsen semmi boszorkányság: a csüngózárókő a padlástérben elhelyezett boltívre van felfüggesztve. Tölcsérboltozat-szerű szerkezetekkel ellátott tereket századunk a gombafödémek megalkotásával tudott létrehozni vasbetonból, de hasonló szerkezeti elvek alapján, eljutva e rendszerek művészeti absztakdóihoz is. Ez utóbbiaknál természetesen már alig vannak történeti képzettársításaink, legfeljebb az építész érzékeli az eredet távolba nyúló szálait. Ugyanúgy vagyunk a későgótika másik érdekes szerkezetével, a kristály- vagy sejtboltozatokkal. Ezeknél, mint ismeretes, a boltozati bordákat élek helyettesítik és a süvegek is tördelt felületűek. Ezeket a tradíciókat a vasbeton lemezműveknél látjuk újjászületni. A késógótika geometriai érdeklődése, mely az összes építészeti elemen megmutatkozik, a természet esetlegességének szépségét idézi fel hirtelen a görcsös faágak, az Astwerk kőbe komponálásával. Kórácsoknál, ajtókeretezéseknél, boltozati bordáknál erősen hat az enteriőrök hangulatára. De ismerünk olyan középpillérre boltozott teret is a csehországi Bechyné várában a XVI. sz. elejéről, ahol a pillér és a bordák fatörzs és ágai formájára vannak kőből kifaragva. Nem csodálkozhatunk, ha ez is hatással volt a modern téralkotásra, amint azt látni fogjuk. A gótikus térlefedések leginvenciózusabb szerkezete a kétszer hajlított bordás boltozatok világa. A cseh Kutna Hora, most, az osztrák Kőnigswiesen, a német Annabert templomai, a prágai Hradzsin egyes termei, a magyar Besztercebánya mutatják a csúcspontokat. Érdekes, hogy a modem építészet - talán túlzott formalizmusa, szerkezeti nehézségei miatt - alig merített tanulságaiból. Néhány hasonló jellegű törekvéssel azért találkozunk. Ezeknél a térlefedéseknél a szimmetrikus, napraforgófejhez hasonlóan kialakított bordázat szférikus felületre illeszkedik. Nagy csarnokterek megvalósításánál kortárs építészetünk nemcsak a gótikához nyúlt vissza, de felhasználta a keresztboltozatot, a cseh süvegboltozatot is. De az előképeket újabban már jó száz éven belül is meglelhetjük, így például a múlt századi rácsos tartók területén. Végére értünk tehát fejtegetésünknek, amely azt volt hivatva bemutatni, hogyan hatott a térkompozíciós alkotóelemek egyike, amely a történeti építészet térlefedéseiből merített ihletet, átfogalmazva azokat napjaink téralkotó építészete számára.