A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Libal Dobroslav: Barokk építészet a Cseh Királyságban

Carlo Alle Quatro Fontane volt a legfontosabb, amelynek befejezésére 1667-ben került sor. A konvex-konkáv körvonal zárt alaprajza, az eredeti módon hajlított főhomlokzat teljes egészében kifejezésre juttatták az úgynevezett radikális barokk művészi elveit. Guarino Guarini a radikális barokk ezen dinamikáját a boltozatoknál is érvényre juttatta. Elgondolkoztató, hogy mindkét alkotó műve viszonylag csekély visszhangra talált Itália földjén. Művészi ösztönzéseik azonban Közép-Európában, az Alpoktól északra rendkívül figyelemreméltó módon jutottak érvényre. A jelentős közép-európai építészeti munkák időrendi összehasonlítása az érett barokkot illetően Csehország egyértelmű művészi elsőbbségét bizonyítja. A kastélykápolna építése Smirice-ben már 1699-ben megkezdődött, és kb. 1711-ben fejeződött be. Valószínű, hogy a tervet Christoph Dicntzenhofer készítette. Feltűnő a konvex-konkáv körvonal, amely kívül és belül szorosan kapcsolódik a Borromini építette római San Carlo templomhoz, ugyanakkor azonban annak építészeti megoldását illetően bizonyos nemcsbedést érezhetünk. Ilyen szempontból a Smirice-i kápolna jelentőségét messze nem elegendő mértékben becsültük eddig. A hajó folyamatos összekapcsolása a presbitérium ovális részével és az előtérrel az érett barokk térbeli megoldásának érett koncepcióját mutatja. Újító jellegű az összes építészeti elem a külső és a belső oldalon, és a hajó fedőkövének hordozórendszere a falpillér-párok függőleges gerendázatának konkáv hajlítású párkányzata. A Smirice-i kápolna az akkori cseh építészeti környezetben nem egyedülálló. 1699 és 1704 között építette az olasz Marco Antonio Cancvale a prágai Szent Orsolya-templomot. Igen nagy hatású a templom hosszúkás főhomlokzata, amely az utca vonalának egy részét képezi. Az új koncepciójú építészeti részletek hátat fordítottak a XVII. század formáinak. A kétrészes hajó belső terei, a presbitérium és az előtér megoldása, az érett barokk alaprajzának és térbeli megoldásainak vág elébe. Az új érett barokk atmoszféra áramlik a süvegboltozatokból is, amelyek alkalmazása igen monumentális. Prágából most ugorjunk át Észak-Cschországba, ahol Jablonné-v Podjcstcdi-ben 1699-ben kezdődött meg a Szent Lőrinc dominikánus rendi templom építése. Tervezője a híres bécsi építész, Johann Lukas von Hildcbrandt. Az építészeti felfogás eltér az érett barokk kor kezdetén keletkezett, már említett cseh építményektől. Az alaprajz, a tömeg és a tér kialakítása igen rafinált. A hajó középrésze kör alakú kupoladobbal és kupolával négy „edicula"-ként kiváltott fülkét vezet át a konvex-konkáv kontúros helyiségbe, a hozzáilleszkcdő presbitériumba és az előtérbe. A további kisebb helyiségek kereszt alakú alaprajz benyomását keltik. Egyedülálló a templom külső képe is a főhomlokzaton egy pár saroktoronnyal, a ferdén előugró oldalszakaszokkal és a hátraugró középrésszel. A homlokzat befejezésére különben csak 1722-ben került sor. Az Oboristé-i (Közép-Morvaország) pálos rendi kolostortcmplomának tervei kétségtelenül már 1701-ből származnak. Az építkezés befejezésére 1711-ben került sor. A főhomlokzat, egy saroktoronnyal és konkáv kivágású középrésszel, méltó párja a csodálatos belső elrendezésnek, amelynek alaprajza és térkompozíciója a prágai Szent Orsolya-templom építészeti megoldásának dinamikus fejlődését mutatja. Hihetetlen az alkotó jellegű változtatások gyorsasága az érett barokk kezdetén. A folyamatos gerendázat felett, amely követi a konkáv homorítású falak görbületét, bonyolult kialakítású boltozatok emelkednek. Oboristé tulajdonképpen a Guarini-féle elképzelések első, markáns megnyilvánulása Csehországban, alkotóját azonban nem ismerjük. Visszatérve Prágába a kiskörútra; Christoph Dicntzenhofer már 1702-ben elkezdte a Szent Miklós jezsuita rendi templom nyugati részének építését. Az építés első időszaka a XVIII. század első évtizedének végéig tartott. A Szent Miklós-templom főhomlokzata az érett barokk építészet legkiemelkedőbb műve. A gazdag plasztikus tagolódás itt harmonikusan kapcsolódik egy konvex-konkáv mozgással, méghozzá az egyes alaprajzszakaszokban eltérő módon. A hajó belső megoldása tulajdonképpen szokásos jezsuita sémát követ. Amit egyáltalán nem érzékelünk, mert ami itt magával ragad, az a hosszában hullámzó falak dinamikus mozgása a folyamatos empóriumokkal az oldalkápolnák felett, és a csatlakozó boltozattal, amelyet az egymással szemben előretüremkedő ovális részből konstruáltak. Első példája cz az ilyen típusú boltozat alkalmazásának, amely azonban hamarosan nem csupán Csehországban, hanem külföldön is elterjedt. A Mala Stranan található Szent Miklós-templom Borromini és Guarini elképzeléseinek zseniális szintézisét juttatja kifejezésre. Christoph Dientzcnhofer alkotta a nagyszerű bencés rendi kolostortemplomot Brcvnov-ban, Prága nyugati szélén, amely 1709 és 1718 közölt épült. A viszonylag tömör, plasztikusan tagolt külső rendkívül dinamikus belső megoldást rejt magában, hullámosan tagolt falakkal és ugyanolyan boltozati konstrukciós rendszerrel, amellyel már a Szent Miklós-templomban találkozhattunk. Hasonló boltozatmegoldást láthatunk a valamikori Szent Klára-templomban, Cheb-bcn, amely építésére 1708 és 1711 között került sor, valamint a pálos rendi templomnál Nová Pákában (1709 és 1724). Christoph Dicntzenhofer valamint a vele szoros kapcsolatban álló építészek műve, néhány további alkotással együtt, a radikális barokk dinamikus megvalósításának korabeli elsőbbségét mutatja nem csupán cseh földön, hanem egész Közép-Európában is.