A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Granasztói Györgyné: Magyar oltárok a XVIII. században

ennek a kiváló alkotásnak. Életútjáról nem sokat tudunk. Jászóról került Egerbe Johann Lucas Kracker hívására, aki az egri jezsuita templomot díszítette freskókkal, ikonográfiái és formai összhangot alkotva így a főoltárral és a templom belső díszítésével. Sajnos ezek ma már nem léteznek. Krauss feltehetően Svábföldről származott, Morvaországon keresztül került Jászóra, ahol a premontreiek templomában - szintén Krackcrrcl együtt - valósította meg a templombelső egységes, magas színvonalú harmóniáját. Eger, az egri püspökség székhelye, 1687-ben szabadult fel a török megszállás alól. Az egri püspökök nagy lendülettel látlak a város újjáépítéséhez. Erdődy Gábor, Barkóczy Ferenc, majd Esterházy Károly, voltak azok a nagy műveltségű, rendkívül igényes mecénások, akik a távoli nagy művészeti központokból, Bécsből, Prágából, Grazból és az ausztriai tartományokból számos építészt, szobrászt hívtak Egerbe. Ennek az óriási fellendülésnek a betetőzéseként születhetett meg távol az európai művészi központoktól a jezsuiták templomának főoltára is. Az egri egyházmegye területén terjedt el az a függönyös vagy drapériás rokokó oltártípus, amely magán viseli a rokokó oltárok minden jellegzetességét: a színpadszerűséget, a tárgybeliség illúzióját, a fcstőiséget, a kifinomult lírai kifejezésmódot, az anyagszerűséget. A függöny igen kedvelt motívuma a rokokó oltároknak, mely az oltár és a szentély színpadi jellegét még jobban hangsúlyozza. A lebegő angyalok vagy puttók által tartott széthúzott függöny azt a látszatot kelti, mintha csak másodpercekre engedne bepillantást abba a drámai jelenetbe vagy égi jelenésbe, amely az oltár középpontjában zajlik. A drapéria vagy függöny a legtöbb esetben baldachinból vagy cibóriumból függ. A textilt utánzó, hatalmas faragott függönyök a XVIII. sz. első felében terjedtek el Magyarországon, a Kelet-Magyarországon előforduló üpus pedig a drapériás oltárok festőibb, rokokó változata. Ezeket az oltárokat Joseph Hartmann szobrásznak tulajdonítjuk, aki először Egerben működött, majd Kassán telepedett le. A harsányt templomot 1738-ban szentelték fel. Az architektúra nélküli ollár retablóját bojtsorral szegett baldachinból aláhulló, aranyozott fából faragott függöny alkotja, amelyet kétoldalt, a szentély pilléreire támaszkodó angyal von szét. A drapéria előtt a nagyméretű oltárképet egy-egy kiterjesztett szárnyú lebegő angyal tartja. A polírozott és matt arany, valamint a fehér krétafelületek elegánssá és könnyeddé teszik az önmagában súlyos tömeget. A miskolci mindszenti templom 1744-ben felszentelt főoltára koncepciójában, felépítésében, díszítőelemeiben és anyagában teljesen megegyezik a harsányi oltárral. A nagyobb terű templomban az oltár is monumentálisabb hatást kelt. A szendrői volt ferences templom szintén fából faragott függönyös oltára színességével tér el az előző kettőtől. A szentély végfalát betöltő hatalmas oltárépítmény nagyvonalúan megoldott, és gazdagon díszített tabernákulumával, színpadszerű kialakításával rendkívül festői. Az 1752-ben felszentelt oltáron a kiváló részletek mellett ügyetlen megoldások, merev szobrok bizonyítják, hogy Hartman szobrász kassai műhelyében több segéd dolgozott, mert csak így tudta kielégíteni a számos megrendelést, amelyeket az egri egyházmegye területéről folyamatosan kapott. Hartman származása, Krausséhoz hasonlóan, ismeretlen. Feltételezhető, hogy Passau környékéről Szilézián keresztül került Magyarországra. A nagyarányú és gyors újjáépítés nemcsak Egert jellemezte a XVIII. század első felében, hanem Pestet és Budát is. Itt is születtek szinte előzmény nélküli, kiváló barokk alkotások, oltárok. A pesti volt pálos, majd egyetemi templom igen gazdag, egységes belsős kialakításának megkoronázása a monumentális oltár. A márványstukkós oszlopos architektúra közepén, mint egy színpadon, füstölőt lengető angyalok kíséretében Mária születését bemutató stukkószoborcsoport jelenik meg, fölötte a pálosok különös kegyeletének tárgyát, a czensztochovai Mária-kép másolatát, lebegő angyalok tartják. A kétoldalt álló Remete Szent Antal és Szent Pál érzelmektől átfűtött szobra csak fokozza az oltár sejtelmes nyugtalanságát. Két pesti szobrász, Hcbenstrcit József és Conti Lipót Antal alkotásának tekinthető az 1746-ban elkészült oltár. Ausztriai, illetve soproni származásukról tudunk, de hogy művészetük milyen mesterek mellett és milyen hatások alatt formálódott, arra vonatkozóan nincsenek adataink. Hasonló megoldást választott Bcbo Károly, a Zichy család óbudai udvari szobrásza a budai Szent Anna templom főoltárának megvalósításánál 1771-ben. A színpadszerűen ábrázolt fehér stukkó „Mária bemutatása a templomban"-jclcnet szárazabb, érzelmektől kevésbé átfűtött, mint a pálos templom főoltáráé, de az igény a látványszerűségre, az érzékek megtévesztésére még az 1770-es években is jelen van. Magyarország középkori és barokk templomaiban a fő és mellékoltárok nagy többsége a XVIII. században készült. Az egyházi és főúri mecénásoknak óriási szerepük volt az oltárok állításában, s igényességük meghatározta a létrejövő minőséget. Egy-egy kiváló alkotás számos utánzatban ismétlődött, egyre távolabbi helyeken. Pozsony vezető szerepéről és hatásáról Győr, Sopron esetében, kevés szó esett. Pest és Buda szobrászata és oltárművészete erősen hatott nemcsak Vácott, hanem az egész váci egyházmegyében. A pesti és budai szobrászok kapták a megbízásokat - eljutva így Gyöngyösig és Jászberényig, de ugyanezt mondhatjuk cl a veszprémi