A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Granasztói Györgyné: Magyar oltárok a XVIII. században

Egyedi, társtalan alkotásokként jelennek meg, amelyek létrejöttüket annak köszönhetik, hogy mecénásuk talán erre az egyetlen feladatra hozott külföldről művészt. Magyaralmás (Fejér m.) egyszerű falusi templomában jó arányú, oszlopos, aediculás oltár áll, amely a székesfehérvári prépostsági kápolnából került ide, és valószínűleg 1730 körül készült. Az 1730-as évekre datálható a kecskeméti, volt piarista templom Privigyéről származó főoltára is. Mestereket egyik oltár esetében sem ismerünk. A magyaralmási oltár klasszikusabb típusa mellett Székesfehérváron már az 1720-as évek elején a barokkosabb, naturalisztikusabb, architektúra nélküli oltártípus is megjelenik. A Szent Anna kápolna oltárán az oltárképet erőteljes akantuszlomb kerctcli, helyet adva néhány még kissé merev szobornak. Az architektúra nélküli, faragott akantuszlomb, vagy virágfüzérckkel övezett oltárképek nem túl gyakoriak Magyarországon, de egymástól távoli helyeken fel-felbukkan ez az oltártípus is. Debrecen volt piarista templomában két különös mcllékoltár hívja fel magára a figyelmet. A nagyméretű oltárképeket különleges, rendkívül dús, áttört faragványtömeg kcretcli, amely volutaszerű, csigaalakú, naturalisztikusan megformált sás vagy pálmalevelckből, gyümölcs és virágfüzérekből áll. A kassai szobrász által 1751-53 között készített oltárok közül az egyiken a matt és fénylő aranyfclülctck kölcsönöznek festői hatást, a másikon az egyszerű zöld festésű lombdísz és a lazúrosán színes gyümölcsök teszik érdekessé az együttest. Az 1730-as években a Sopron megyei Zsirán találkozunk az architektúra nélküli akantuszlombos oltárokkal. Ezekhez hasonló, de jóval egyszerűbb a csempeszkopácsi templom kis oltára. Az akantuszlombbal kereteit oltárképek elterjedtek voltak Csehországban és Bajorországban is, a magyarországi példák előképeit ezek között kell keresni. Naturalisztikus és különös ornamentikákból épül fel a tarcali római katolikus templom két mcllékoltára, amelynek 1766 körül készült, magas kvalitású szobrai távoli németországi, württenbergi hatásokról tanúskodnak. Az eddig bemutatott oltárok közül több is összefüggésbe hozható ausztriai, németországi oltárokkal, amelyeknek a magyarországiak sokszor nemcsak provinciális utánzatai, hanem egyenrangú társai. Az oltárok a magyarországi barokk templomokban gyakran állnak kiszakítva környezetükből, ez az állapot azonban csak a legújabb időkben jött létre, mert a XVIII. században még a legegyszerűbb falusi templomban is megpróbálták létrehozni a belső tér egységét, összekötni az oltárokat a belső architektúrával, ha nem is gazdag aranyozott stukkódiszítésckkel, de legalább az architektúrát utánzó festéssel. A látvány egységére feltétlenül törekedlek. Számos templomunkban, elsősorban a Nyugat-Dunántúlon, az oltárok rctablóit is a falra festették, sőt a szobrokat is, egybeolvasztva az egészet az oldalfalak és boltozatok építészeti tagozatokat utánzó festésével. Ez a falfestéssel elért mozgalmas összhatás részben „divat" volt, részben a megrendelők szegénységét bizonyítja, vagy megfelelő számú és képzettségű mesterek hiányát, akik a rendkívül nagy számban épülő templomok belső díszítését nem tudták ellátni. Elsősorban Dorffmeister István festett látszatoltárokat. A novai r.k. templom 1778-ban készült kifestésé szép példája az illuzionisztikus oltároknak. Előadásom utolsó részében most néhány olyan kiemelkedő alkotási szeretnék bemutatni, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a nagy művészeti központokban működő mesterek tevékenységéhez: A pozsonyi dóm mellé Esterházy Imre, Magyarország hercegprímása 1729-32-bcn emeltette az Alamizsnás Szent János kápolnát. Esterházy síremlékéi és az oltárt G. R. Donner, az osztrák és a magyar barokk szobrászat kiváló művésze, a prímás udvari szobrásza alkotta meg. A kápolna jobb oldalfalának fülkéjében térdelő, imádságba merülő prímás alakja összekötő a kápolnába lépő szemlélő és az oltár között, amely Magyarország egyik legkorábbi architektúra nélküli oltára, ahol a hatalmas stukkó drapéria előtt szinte lebeg Alamizsnás Szent János koporsója. Donner klasszikus felépítésű kiegyensúlyozott nyugalmú fehér angyalszobrai az oltár monumentalitását csak fokozzák. Donner és a nagyigényű prímás-mecénás közös művészi akaratából született meg a pozsonyi koronázó templom főoltára is 1733-35 között, amely a Szent Péter bazilikában Bcmini által emelt, és oly sokat utánzott oszlopos baldachint ismétli meg. A baldachin volutáit lezáró magyar szent korona alatt a magyar ruhába öltözött Szent Márton köpenyét a koldusnak adja. A lendületes és erőteljes, de zárt körvonalú kompozíció a magyarországi barokk szobrászat egyik legkiemelkedőbb alkotása. Sajnos az oltárt a múlt században lebontották, s a szoborcsoportot önállóan helyezték cl. A pozsonyi Alamizsnás Szent János kápolna imádkozó, térdelő alakja 40 évvel később újra megjelenik Magyarország legjelentősebb rokokó oltárán, az egri volt jezsuita templomban, 1769-ben. A jezsuiták egyik fontos szentje, Borgia Szent Ferenc miséjét szoborcsoportként ábrázolják a viszonylag egyszerű, szürke és vörösmárvány stukkó, építészeti elemekből álló retabló középső fülkéjében, a teátrum sacrum színpadán. Az oltár hatalmas fehér stukkószobrainak expresszivitása, mélyen átélt vallásosssága, a koronázó rész szoborcsoportjának szenvedélyes mozgalmassága, a vörös és szürke márvány, a fehér stukkó és az arany ellentéte a dél-bajorországi rokokó oltárokkal teszi egyenrangúvá az egri oltárt. Johann Anton Krauss jászói szobrász a szerzője