A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Somorjai Selysette: Barokk kastélyok és polgári lakóházak falfestészete

volt. E tér dekorációja nagyon gyakran madaras díszítés - feltevéseink szerint - jelezve, hogy az eredeti funkció a tapéta, tapétázott szoba nem merült feledésbe. Ez a tematikai-funkcionális kapcsolat olyannyira általánossá válik, hogy három szobából álló polgári lakások kifestésében is rendszeresen előfordul. Pl. a soproni Fabricius házat említhetjük. Az 1775 körül domináns szerephez jutó francia hatás szép példája az aszódi Podmaniczky kastély 1776ban kifestett díszterme, amelynek oldalfalait az a Zack János készítette, aki a noszvaji kastély architektonikus díszítését is. Ebben az időben - a jellemző ornamentika változásával egyidőben - megfigyelhető, hogy az emlékek egy bizonyos körében a különféle funkciójú helyiségek dekorációja egyre kevésbé válik el olyan karakteresen mint korábban. A dekoráció általában nagy üres tükrökre korlátozódik, amelyeket keskeny, sokszor igen igényesen megfestett bordűr keretei. A másik, érintőlegesen már említett változás a figurális ábrázolás jelentőségének megnövekedése: zsáncrjclcnctck helyett tudatosan választott, sokszor irodalmi ihletettségű tematikával találkozunk. Az emlékeknek ebben a körében azonban a térrendszer dekoráció-funkció kapcsolatában az eddig ismertetett jellegzetességek tulajdonképpen megmaradnak. A képeken keresztül ebben az időben a tulajdonos megrendelő rendszerint személyes mondandóját kívánja közvetíteni. így magától értetődő, hogy a figurális ábrázolások ebben az időben a szalonokból áttevődnek a polgári otthonok nagyszobáiba és a kastélyok dísztermeibe. Közben azonban a dísztermek, a középső szobák architektonikus kiképzése voltaképpen szintén megmarad. Példaként említem az egyik soproni lakóházat, ahol a középső fogadószoba képmezőiben Thelemachos történetének ábrázolásaival a tulajdonos az ő saját szerelemről alkotott véleményét, nézeteit közli látogatóival. A képkeretclésck architektonikus jellege meghatározza a szoba karakterét. Ennél az épületnél jellemző egyébként, hogy a csatlakozott terek dekorációja az egyik oldalon mcdalionnal díszített faburkolat, a másik oldalon ugyanaz, papagájos változatban. Ezt a folyamatot illusztrálja a sziráki Tcleky kastély 1780 körül készült díszteremkifestésc is, ahol Johann Wilhelm Baur metszeteinek felhasználásával - valószínűleg a megrendelő válogatásában metszetelőképek után kerültek az Ovidius jelenetek a falakra. Végezetül a korszak egy egészen késői példájával azt szeretném illusztrálni, hogy a személyes tartalmú tematika megjelenésével, előtérbe kerülésével egyidőben miként élt tovább eredeti jelentését egyre inkább elveszítve, csak m oü'v um szerűen a műfaj fénykorában gyökeret eresztő néhány elem. A Kölesd-Fclsőhidvég pusztai Jeszenszky kastély jelenleg lemeszelt falképei az akkori tulajdonos, Himer József életének egy eseményét örökítették meg a díszterem két falán. A tulajdonos - a hagyomány szerint II. Józsefet egy vadászbalesete során segítette és ápolta. Ezt két nagyméretű festett keretbe foglalt jelenet meséli el a szoba két falán. Az ábrázolás személyes jellegéhez ilyen értelemben nem férhet kétség. A dekorációt a dísztermek hagyományos kővázái egészítik ki, s a figurális ábrázolásokéval teljesen megegyező keretben, táblaképként díszítik a szabadon maradt falfelületeket. Ez a motívumoknak az ilyen értelemben vett teljes átértékelődése és dekoratív jelleggel való továbbélése jelzi az 1790-es évek végén ennek a szobafestés műfajnak tulajdonképpen a végét.