A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Andrej Lvovics Punyin: Barokk kori paloták Péterváron és környékén

több elveszett elemének helyreállítása vagy újjátcrcmlésc révén. A restaurálási munkák 1975 óta folynak különös intenzitással. Fiatal építészek (G. V. Mihajlov, V. K. Galocskin, I. V. Burkovszkaja) egy csoportja irányította őket a legidősebb leningrádi építész-restaurátor, A. A. Kcdrinsz.kij vezetése alatt. A történelmi vizsgálatokat, a dokumentumok felkutatását művészettörténészekből és építészlörténészckből álló csoport végezte (L. I. Vasziljcva, A. N. Pctrov, J. V. Trubinov, J. M. Gycniszov, N. V. Kaljazina és mások). Elvégezték a palota gondos természet utáni vizsgálatát, számos letisztítást, szondázást eszközöltek, kutatógödröket ástak, feltárták a szobrászati és festészeti kivitelezés eredeti rétegeit Az építkezési törmelék lerakódásaiban még régészeti ásatásokat is végeztek. E munkálatokban a szakemberek mellett sok önkéntes segítőtárs is részt vett. Az elvégzett vizsgálatok eredményeképpen sok fontos lelet tárult föl. Megtalálták a péteri korból származó eredeti - ám később befalazott - ajtókat és ablakokat, s ez lehetővé tette, hogy a palota ablakait és ajtóit a későbbiekben elegendő tudományos hitelességgel teremtsék újjá. Eredeti, figurális díszítésű téglapadlókat tártak föl, amelyek a XVIII. század elejéről származnak. A palota korábban ismeretlen helyiségeit is megtalálták - többek között a konyhát, amit helyreállítottak, és ma múzeum. A későbbi falrétegben fémszerkezeteket találtak, amelyek a fémváz alkalmazásának általunk ismert legrégebbi példái, majd száz évvel korábbiak annál, hogy ez a megoldás széles körben elterjedt az ipari jellegű épületeknél az ipari forradalom korában. A Mensikov palota restaurálási munkálatai több évig tartottak, és jelenleg is folynak. A XVIII. század első harmadából származó metszetekre és rajzokra támaszkodva a restaurátorok úgy döntöttek, hogy a tetőt úgy állítják helyre, ahogy Mcnsikov idejében volt: magas, bonyolult formájú, és megtörik. Természetes, hogy az 1740-cs tető lebontásával lebontották az ugyanabból az időből való lekerekített oromzatot is, amelyet a kadétiskola emblémája díszített. (Magát az. emblémát a múzeum állományába helyezték.) Az oromzat helyett - az 1710-es ábrázolások alapján - helyreállították a régebbi attikát, amit valaha egy eltűnt faszobor díszített. Az attikát rekonstruálták, ám a régi szobrot utánzó újak megalkotásának problémáját nem oldották meg. Elhatározták, hogy a régi ábrázolások alapján rekonstruálják a XVIII. század negyvenes éveiben eltűnt oldalrizalitok hercegi koronás lezárásait is. Lényeges átalakításon ment keresztül a palota középső részének homlokzata. Úgy döntöttek, hogy visszaadják régebbi, „mensikovi" formáját. A palota kadétiskolává történő átalakításakor megjelent magas oszloppillérck helyett rekonstruálták a régebbi, emeletenkénti pillérszcrű kivitelezést (mintául a középső épület oldalrizalitjaiban megmaradt hasonló eredeti emeletenkénti pillérek szolgállak). Az 1770-es évek lekerekített ablakait a homlokzati rész felől a régebbi, derékszög alakúakkal váltották föl - miközben belülről a kadétiskola egykori tcmplomhclyiségébcn ezek lekerekítettek maradtak. Az ablakok beüvegezését és az ablaktokokat a „mensikovi" periódusnak megfelelő formában rekonstruálták annak az eredeti mintának megfelelően, amit az épület vizsgálata során a befalazott nyílásban találtak. A restaurálás eredményeképpen a centrális épület - amely, mint mondottuk, az 1740-1840-cs években nagy átalakításokon ment át - az 1710-es évekéhez igen közel álló arculatot kapott. A palota restaurálásának eredményei nagy érdeklődésre tarthatnak számot, ám értékelésük nem egyértelmű. Sok dolog vitatható. Úgy gondolom, hogy a homlokzat restaurálásának eredményeit értékelni még a jövő feladata. Végezetül néhány szót a palota belső tereiről. Csak azokat említem, amelyek a legteljesebben megőrizték az 1710-1720-as évekből származó eredeti alakjukat. Restaurálásuk nem jelentett bonyolult problémát metodológiai szempontból, és azt magas szakmai színvonalon hajtották végre. Az „előhálószoba" és a palota e részében levő más helyiségek érdekes sajátossága a fal (egyes helyiségeiben pedig a mennyezet) teljes csempeborítása. Ezek a csempék fehér porcelánlemezck, amelyen kék rajzok láthatók. A lemezeket áttetsző máz fedi. Ezeket a hollandiai Dclftbcn készítették. A XVIII. század elején az ilyen lemezeket nagy mennyiségben szerezték be a Pétervárott és környékén épülő paloták számára, és a péteri korszakban a lakóházak, valamint a palotakonyhák belső tereinek jellemző sajátosságaivá váltak. Oroszországban is kezdtek gyártani ilyen lemezeket a Pétervár közelében létesített üzemekben, Mensikovnak is voltak csempekészítő mesterei. Az 1732-es leltár szerint Mensikov palotájában üzenegy olyan szoba volt, amelyet ilyen fehér-kék csempével borítottak, de a XIX. századra már csak négy maradt meg. Ezek a belső terek tökéletesen egyediek. Noha a falak festett fajanszlemezekkel való borítását Európában széles körben alkalmazták a XVII. században és a XVIII. század első felében, mindazonáltal nem ismerünk más ilyen példákat: a Mensikov palota belső tereiben nemcsak a falak, hanem a mennyezetek is be vannak borítva. A csempéket speciális szögekkel rögzítették a mennyezethez, a kiálló szögfejeket bearanyozták, és mintákkal, valamint festéssel egészítették ki. Még díszesebb és bonyolultabb volt a herceg díszhálószobájának kivitelezése. Mensikov dolgozószobáját „diófa szobának" is nevezik, mivel kivitelezésénél diófából készült oszloppilléreket is felhasználtak. A pillérek egyes részeit és az oszlopfőket bearanyozták. A mennyezetet vászonra