A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Andrej Lvovics Punyin: Barokk kori paloták Péterváron és környékén

foganatosítandó építkezések számára készült (emlékeztetek rá, hogy Péter ezt az elmocsarasodott, lakatlan szigetet akarta Pélcrvár legreprezentatívabb kerületévé lenni). Lcblon „mintatervéi" rendkívül széles körben használták fel - erről szemléletesen tanúskodnak a XVIII. századi műszaki rajzok, amelyek a Vasziljev-szigctnek a Néva főágához kapcsolódó déli rakpartja beépítését illusztrálják. Leblon tervével összhangban több tucat épületet emeltek, főleg Dominico Frczini és más építészek irányításával, minthogy Leblon 1719-ben meghalt. A házak kivitelezését variálták, emellett - a „mintatervvcl" összhangban - maradtak a sík felületek és a homlokzat kompozíciójának kivitelezési általános alapelvei. Megengedték díszesebb házak építését is - de csak olyan tervek alapján, amit szakemberek készítettek, és amelyeket a megfelelő adminisztratív szervek jóváhagytak. A „tehetős" nemesek Néva parti villái formálták ki - Péter elgondolása szerint - a Vasziljev-szigct „homlokzatát", és arra voltak hivatottak, hogy a Pétervárra a tenger felől érkezőknek Oroszország új fővárosának fenséges képét demonstrálják. Amint már mondtam, a Vasziljev-szigct rendezési tervét még az 1710-es évek közepén dolgozta ki Dominico Frezini építész, és hagyta jóvá I. Péter. Az e tervnek megfelelően mcridionálisan épült utcák (az úgynevezett „vonalak"), amelyek a keletről nyugatra futó főutcákhoz perpendikulárisan csatlakoznak, szöget alkotva érkeznek a Néva parthoz. Hogy elkerüljék az alkalmatlan „ferde" síkokat, a házakat lépcsőzetesen helyezték el. A barokk kor számára szokatlan, ám a maga módján racionális beépítésből napjaink városépítési eljárásai sejlenck föl. Az 1717-cs „mintaterv" alapján emelt házak többségét a későbbiekben kisebb-nagyobb mértékben átépítették. Ám keltő közülük megmaradt (a Smidt hadnagy rakpart 37. és 39. számú házai). Ezek a házak a péteri korszak pétervári tömcglakóház-építésénck ritka, és éppen ezért értékes emlékei, a „péteri barokk" specifikus stílusának mintapéldányai. 3. A Mensikov Palota építésének és restaurálásának története Alekszandr Mcnsikov herceg, Péter legközelebbi híve és barátja, palotája észrevehetően különbözött a tehetős nemesek típusterv alapján épített házaitól. Ezt a házat Francesco Foniana építette 1710-171 l-ben. A palota bővítése már 1713-ban elkezdődött, melyet több szakaszban hajtottak végre. A tervezést és az építkezést Mensikov udvari építésze, Johann Gottfried Schwcdcl irányította. 1720-1721-ben Schwcdcl hozzáépítette a hosszú, kétszintes nyugati szárnyal. 1727-ben lerakta az analóg keleti szárny alapját. Ám még ez év őszén Mcnsikov herceget letartóztatták, és Szibériába száműzték, ahol két év múlva meg is halt. Palotáját állami tulajdonba vették. 1732-ben az üres épületbe kadéliskolál telepítettek, ahol a ncmesifjakból képeztek tiszteket. A XVIII. század második negyedében felépítették a befejezetlen keleti szárnyat. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a központi rész átalakítása. Az 1740-es évek elején a palota dísztermét átalakították a kadétiskola növendékeinek templomává. Akkor változtatták meg a tető formáját is: egyszerűbbé vált, de ugyanakkor jobban alkalmazkodott a pétervári klímához. A szobrokkal díszített előző attika helyett lekerekített oromzatot csináltak, amit a kadétiskola emblémájával díszítettek. Eltűntek az oldalrizalilok hercegi koronás, díszes lezárásai, egyszerű háromszög alakú oromzattal cserélték le őket. A régebbi, elcmenkénti oszlopsort a homlokzat centrális részén pillérekkel cserélték le, amelyek két szintet fogtak át (meglehet, ebben a megoldásban az az óhaj fejeződött ki, hogy az épület középső részének méretarányát növeljék, összhangban megnövekedett hosszúságával). Az átépítések később is folytatódtak. Az 1770-es években a templom helyiségének bővítésével kapcsolatban (megnövelték a magasságát, aminek következtében két ablaksora lett) megváltoztatták az ablakok formáját: lekerekítették őket. Az 1840-cs években az épületben megjelent egy vasból készült hosszú balkon. Az 1770-es években egy két ablaksorral rendelkező nagyterem kialakítása céljából a keleti (jobb oldali) szárnyra még egy szintet építettek, ezáltal a palota elvesztette a régebbi szimmetriáját. A számos áttervezés és átépítés következtében veszendőbe ment a Mcnsikov idején kialakított régebbi belső terek többsége; csak a központi épület jobb oldali részében lévő főszint néhány helyisége maradt meg. A XIX. század végén került sor az első - még nagyon tökéletlen - kísérletre, hogy tudományos alapon restaurálják őket, majd ezekben a helyiségekben rendezték be a kadétiskola múzeumát. A palota modern, tudományos módszereken alapuló restaurálása 1966-ban kezdődött A. E. Gesszen építészrestaurátor irányításával. De a munka lassan haladt. Mivel az épület állaga több szerkezet teljes cseréjét követelte meg, elhatározták, hogy ennek kapcsán bátrabb és határozottabb restaurálást hajtanak végre. Eközben potenciális lehetőség nyílt az épület részletes vizsgálatára és teljesebb restaurálására, eredeti - „mensikovi" - építészeti arculata