A barokk kor műemlékei (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1990 Eger, 1990)

Galavics Géza: Barokk művészet Magyarországon

ség irodalmi tevékenysége, a katolikus történetíró iskola megélénkülő aktivitása, s tőle nem függetlenül az egyházi megbízásból készült magyar történeti ábrázolások egész sorozata is. A nemzeti múlt témáinak keresése és felmutatása a XVIII. század végén Európa-szerte a polgári nemzettéválás folyamatába illeszkedett, annak képzőművészeti megjelenési formája, kísérőjelensége lett. Kezdeményező szerepe volt ebben a kor művészeinek, akik egyúttal a közönséggel való közvetlenebb kapcsolat új formáit is keresték. Magyarországon azonban ezt az 1780-as, 1790-cs években a katolikus egyház kezdeményezte, s egyházi funkciójú tereinek díszítésére maga választotta ki a magyar történelem eseményeit. Ezek a kompozíciók, különböző módon, legtöbbször politikumot hordoztak. Egy részükön a történeti jelenet fölött az égiek képviselői, s így megbízóik rajtuk keresztül szóltak arról, hogy a magyar történelem jelentős fordulópontjainál a mennyei segítségnek, az égiek közbenjárásának, s ilymódon a katolikus egyháznak mindig is döntő fontosságú szerepe volt. Ezt mutatja például a szentgotthárdi ciszterci templom 1784-ben készült mennyezetképe, ahol az 1664-es szentgotthárdi csatában Montecuccoli hadait Szűz Mária segíti győzelemre, s ezt a szigetvári plébániatemplom kupolafestménye (1788) - mindkettő Dorffmaister alkotása -, ahol Zrínyi kirohanása és Szigetvár visszavétele szintén Mária oltalma alatt zajlik. Készültek olyan történeti képek is, amelyek a politikai válsághelyzetben egészen direkt módon politizáltak. A kalocsai érsek Patasich Ádám például akkor (1784) festtette meg Maulbertsch-cscl a kalocsai érseki palota dísztermébe Szent István udvarát, amint fogadja a pápától a magyar koronával érkező Asztrik apátot, amikor az a II. József uralkodott, aki nem koronáztatta meg magát Szent István koronájával, aki a koronái Bécsbe vitette. Pár évvel később, 1791-ben pedig a szombathelyi püspök, Szily János Dorffmaister Istvánnal olyan oltárképet készíttet székesegyházába, amelyen Szent István megalapítja a pannonhalmi bencés apátságot. Éppen azt az apátságot, amelyet több mint hét és fél évszázados fennállás után II. József oszlatott fel. A kontraszthatás egyértelmű. Itt is és ott is a legnépszerűbb magyar szent király alakját állítják szembe II. József uralmával és politikájával. Készültek egyházi megrendelésre, nem szakrális funkciójú belső terekbe, par excellence történeti festmények is, például Szentgotthárdon és Mohácson többek közt az ottani csaták ábrázolásával. S ezek is, miként a templomok történeti festményeinek többsége is, korszerű művészeti eszközökkel, szinte programszerűen jelzik, hogy a katolikus egyház a nemzeti múlt hagyományának őrzését vállalja, s vele a nemesi, nemzeti ellenállás értékrendjét magáénak tekinti, s egyúttal azt is sugallják, hogy a katolikus egyház képes megújulni s hajdani szerepét továbbra is be tudja tölteni. Természetesen sem a felvilágosodás, sem a század utolsó harmadában kialakult válsághelyzetek hatása nem merüli ki a magyarországi későbarokk művészetben abban, hogy életre hívta az egyházi megbízásra készült magyar történeti festményeket. A felvilágosodás átformálta a kor emberének viszonyát a természethez, az erkölcshöz, az érzelmekhez s az egész őt körülvevő világhoz, s ennek hatása félreérthetetlenül nyomot hagyott a korszak új típusú portréin éppúgy, mint városi lakóházak vagy kastélyok falképdekorációin is. Ám hogy magán a katolikus egyházon belül sem csupán a nemzeti tematika népszerűségén érezhető a felvilágosodás s a nyomában keletkezett válságérzés hatása, azt befejezésül még egyetlen műalkotásegyüttesen szeretném szemléltetni. A példa az egri líceumé, amelynek mecénása a magyar katolikus klérus egyik vezéralakja, Esterházy Károly püspök volt. Ő, szuverén barokk egyházfcjedelmek kései utóda, pontosan érzékelte a felvilágosodás követelményrendszerét, s válasza is határozott és egyértelmű volt: katolikus felekezeti oktatási akart a legmagasabb szinten, egyetemet kívánt létesíteni. Bár Mária Terézia engedélyét erre nem kapta meg, bízva azonban abban, hogy a döntés később megváltoztatható, megépítette Egerben az egyetem épületét. Ennek három reprezentatív termét, a könyvtárat, a dísztermet és a kápolnát pedig mennyczetképpckkel díszítette, amelyek a világról alkotott felfogásának, ellentmondásos személyiségének hű tükrei leltek. A kápolna mennyezetképénél e funkció erősen megszabta a kompozíció karakterét, s Maulbertsch egyik legkésőbbi műve az európai barokk festészet egyik utolsó látomása lett (1793). Esterházy a könyvtár mennyezetére történeti jelenetet, a díszteremére pedig kortársi zsánersorozatot választott. Ezt a két mennyezetképet, témaválasztásukat illetően, látszólag egy világ választja cl egymástól, pedig összefüggnek egymással, sőt feltételezik egymást. A könyvtár mennyezetképe, Kracker alkotása (1778), egy bravúrosan megfestett gótikus boltozat alatt a tridenti zsinatot ábrázolja, a kompozíció négy sarkán a zsinat egy-egy fontos határozatával: a papszenteléssel, a Mária-tisztelettel, az egyházi cenzúrával és az utolsó kenettel. Esterházy Károly jól érezte, hogy a XVIII. század utolsó harmadában a felvilágosodás eszméinek terjedése a reformációhoz hasonlóan válsághelyzetet teremtett a katolikus egyház számára. Ezért is kívánta a tridenti zsinat ábrázolásával azt a korszakot megidézni, amikor a reformáció térnyerése után az egyház képes volt világos célkitűzésekkel, határozott intézkedésekkel a kivezető utat megtalálni. Felfogása szerint az egyház most is képes arra, hogy sorait rendezze és megújuljon, hogy a kor embere e változó világban is támaszt és menedéket leljen a katolikus vallásban.