A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)

Dávid Ferenc: Művészettörténeti kutatások – műemlékvédelem

Tapasztalati tény, hogy azok a helyreállítások, amelyeket a modern helyreállítási mód legsikerültebb darabjainak tartottunk, nem vonultak be illusztrációnak sem a tankönyvekbe, sem a művészettörténeti tanulmányok lapjaira. S ez arra figyelmeztet, hogy a műemlék-helyreállítás itt, az új esztétikai minőség teremtésének szándékával, újra csak átlépte illetékességi körét. A másik tapasztalat, hogy a műemléki helyreállítások is besorolódnak az épület szokványos felújításai közé. Az élet nem áll meg, az épületek újra és újra (30-50 évenként) alapos felújításra szorulnak. A restaurálás tehát az épület egészére nézve nem különbözik a szokványos helyreállításoktól, csupán az egészre veszélyesebb, mert alaposabb, mélyrehatóbb. Ez az új tanulság, ismét a művészettörténet oldaláról megfogalmazva. A restaurálás, az építészeti beavatkozás körültekintését növelni kell, az építészeti tudást és a technika új lehetőségeit az épület anyagának minél teljesebb megőrzése érdekében kell kamatoztatni, az építészeti ízlés kifejezését vissza kell állítani.