A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)

Lővei Pál: A falkutatások hozzájárulása Győr várostörténetének ismeretéhez

Győr Északnyugat-Magyarországon, a Duna, a Rába és Rábca folyók összefolyásánál épült. Helyén már a rómaiak idején jelentős katonai tábor és település állt, amely azonban a népvándorlás idején elnéptelenedett — a későbbi város a római erődítési, települési és útrendszert sehol sem követi. A XI. sz. elején Szent István király az újonnan alapított püspökségek egyikét ide helyezte. A püspöki székesegyház és a püspöki rezidenciául szolgáló Püspökvár, a körülöttük elterülő kanonoki házakkal, a sík területű egykori váralja, a mai belváros fölé magasodó Káptalandombon máig meghatározó része a városképnek. Az egykor különböző egyházi, királyi, földesúri birtoklású városrészek mára egységes belvárossá nőttek össze, amelynek utcaképében a barokk egyházi épületek és polgárházak dominálnak. A már a középkorban várfallal erődített Káptalandomb mellett a váralját eredetileg csak palánk vette körül. A XVI. sz. közepétől épült ki az egész mai belváros akkor igen korszerű, olaszbástyás erődítésfala — a fenyegető török veszéllyel szemben Győr Bécs utolsó védőbástyája volt. A várfalakat a XIX. században jórészt elbontották, csak a Püspökvár környékén maradt meg a bástyarendszer máig. A belváros lakóépületeinek tervszerű, egész utcák, terek, háztömbök szerint folyó helyreállítása 1980-ban indult meg. A kormányzati szerveknek az 1970-es évek végén hozott döntései alapján ekkortól a hangsúly az új lakóépületek, lakótelepek építése helyett némileg átkerült a meglevő épületvagyon megőrzésére, amely egy sor vidéki városunkban a műemléki helyreállítások jelentős növekedésével járt. Győr élen járt a példával, és mivel más védett belvárosi magokkal rendelkező városokkal, így Székesfehérvárral, Péccsel szemben azonnal megkezdték a munkát, így az új helyzethez alkalmazkodva az Országos Műemléki Felügyelőség nagyobb kutatási erőket tudott itt felvonultatni, mint máshol. Az első évben öt művészettörténész dolgozott egyidejűleg Győrben a falkutatásokon, és bár az utóbbi két-három évben a helyreállítási munka üteme (egyébként országszerte is) lassult, a kutatások nagyjából folyamatosan követik egymást. A belváros területén álló mintegy 400 épületből kb. 130 egyedileg védett, ebből különböző mértékű kutatás 30-ban volt, a többségben teljes levéltári és falkutatást végeztünk. Az évtized folyamán nyolc művészettörténész és két régész dolgozott a városban az Országos Műemléki Felügyelőség részéről (egy ideig helyben is alkalmaztak egy szakembert), régészeti kutatásokat a helyi múzeum szakemberei is folytattak. Az alábbiakban vázolt eredmények az ő részben közösen folytatott, részben egyéni munkájuknak gyümölcsei. Az ismertetés előtt két olyan, önmagukban is önálló eredményeket hozó segédanyagról kell szólni, amelyek nélkül a helyszíni leletek csak kisebb mértékben vagy egyáltalán nem lettek volna értékelhetők. Az első a levéltári alapkutatás. A győri levéltárban a különböző városi iratanyagok egy részét irattípusonként csoportosítva és névszerinti mutatókkal ellátva helyezték el a XVII. századtól kezdve. Ahhoz, hogy ebben a nagymennyiségű iratanyagban tájékozódni lehessen, és a konkrét építési adatokat, a házakra vonatkozó hagyatéki leltárakat stb. meg lehessen találni, feltétlenül szükség volt a házak tulajdonosainak, lakóinak ismeretére, össze kellett állítani a tulajdonoslistákat. Az alapot az 1567-ben, 1617-ben és 1703-ban készült telekkönyvi összeírások jelentették, amelyek szövegét már a XIX. században közzétették, és amelyek közül a két későbbi alapján a belváros korabeli ingatlanviszonyainak rajzi rekonstrukciója is elkészült. Ezt a legkorábbi telekkönyv összeírási rendszerének feltárásával, majd a részleges rekonstrukcióval, illetve az 1617. évi állapot pontosításával Dávid Ferenc most folytatta. Nagy Judit és jómagam pedig egy eddig kihasználatlan forrás segítségével a XVIII. sz. közepi állapotot vázoltuk fel. Az 1743-ban szabad királyi városi rangot elnyert Győrben 1749/50-ben az adózási rendszer korszerűsítése, korrekciója céljából felmérték a belváros ingatlanait, megadva a telkek négy oldalának méretét, valamint a szomszédok neveit. Egy 1757-ben készült térkép segítségével, amelyen a sarokházak tulajdonosainak nevét tüntették fel, lehetővé vált az 1749-es állapot rajzi rekonstrukciója, amely alapot jelent az 1743-tól évenként elkészült adóösszeírásokban az egyes házak sorsának követésére, a tulajdonosok változásának meghatározására. A másik segédanyag a téglabélyegek katalógusa. A síkságon fekvő Győrben a Püspökvár egy kisebb részének kivételével követ csak a faragott épületelemek, kapu- és ablakkeretek, erkélykonzolok anyagául használtak, a város maga téblábol épült. Az építési periódusok elkülönítéséhez igen jó szolgálatot tesznek a téglákat megjelölő téglabélyegek. Ezek az egyes égetések során nem csupán néhány, a mennyiséget jelölő darabra kerültek rá, mint Ausztriában, Németországban gyakorta, hanem már a XVI. sz. második felétől kezdve a kiégetett téglák mindegyikére. A bélyeg nélküli „üres" téglák mennyisége egy-egy épületen és így az egész városban arányában csekély. A városi