A műemlékvédelem és társtudományai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1989 Eger, 1989)
Zádor Mihály: Épületdiagnosztikai vizsgálatok a műemlékvédelemben
A tégla anyagok és a habarcs vizsgálata során a kormeghatározás egzakt módszerének kialakítását kell kiemelni (a műszaki állapot vizsgálata mellett). E kormeghatározások - amelyek gyakran egy műemlék vagy annak részei datálásának egyetlen lehetőségét jelentik - ugyancsak íöbb szakterület képviselőinek együttműködését igénylik. A tégla esetében a BME műemlékvédelmi és alkalmazott kémiai szakemberei dolgozták ki a termolumineszcens tégla kormeghatározás módszerét, és végeztek kontrollvizsgálatokat - jó korrelációs eredménnyel — néhány jól datált középkori műemlék esetében. Az eredmény kb. 50 év hibakorláttal való számítást tesz lehetővé. A habarcsok kormeghatározása már húsz éves kutatási témánk, T. Vándorffy Máriával, ugyancsak két műegyetemi tanszék együttműködésével. Itt egy különleges jellemző: az ún. „hidraulikus tényező 1 ' megfelelő módszerrel való meghatározása ad jó közelítést egy habarcs korára (hibakorlát: kb. 30—60 év, tehát a készítés évszázada, illetve a relatív datálás meghatározásának céljára alkalmas e módszer). A pontosabb eredmény eléréséhez a jövőben sok jól datált habarccsal végzendő ellenőrző vizsgálat szükséges. A régi habarcsok összetételének vizsgálatára mind ez ideig nem fordított elég gondot a műemlékvédelem annak érdekében, hogy a csatlakozó új habarcsok (pl. romkonzerválásnál vagy vakolatjavításnál) az eredetivel azonos fizikai és kémiai tulajdonságúak legyenek. Mindkét korszerű természettudományos egzakt módszer esetében a műemlék kutatásával vagy helyreállításával foglalkozó szakemberek közreműködése is szükséges (vizsgálati anyagok származási helye természetesen minden esetben ismert). A faanyagok (és általában a szerves anyagok) kormeghatározásához ismert 14C radioaktív karbonnal való kormeghatározás és a dendrokronoiőgia: a fák évgyűrűi szélességének a napfolttevékenységgel összefüggő alkalmazásából következtető vizsgálat ad segítséget. A szerkezetek vizsgálata esetében a felszívódó talajnedvesség pontokban történő helyszíni mérését, az üregek ultrahangos endoszkópos vizsgálatát és az infratelevíziót (termovíziót) emelhetjük ki a korszerű vizsgálatok sorából. Ez utóbbi segítségével a vakolatleverés nélküli falkutatást valósíthatnánk meg — ha sikerülne végre megoldani (az ENERGOÉP Vállalat segítségével) e módszer hazai elterjedését. Külön ki kell emelni mindezen kutatásokat is kísérő — és az építészettörténeti tudományos dokumentációról szólva már említett - felmérések korszerűsítését. A nemzetközi CIPA Bizottság és hazai nemzeti bizottságunk tapasztalatai és elvi álláspontja szerint a hagyományos szalagos és geodéziai felmérések mellett mind nagyobb jelentősége van a fotogrammetriai felvételeknek. Sajnálatos módon e három módszer együttes alkalmazásának, az érdekelt szakemberek együttműködésének problémái, továbbá a gazdasági kérdések gátolják e módszer elterjedését - jóllehet a fotogrammetria műszerezettsége, technikai lehetőségei ma jóval magasabb színvonalon állnak hazánkban is, mint néhány évvel ezelőtt. Az épületgépészeti vizsgálatok szélesebb értelmezése ez esetben pl. egy barokk kastély fűtőberendezései, régi csatornázási vagy szellőző rendszerének vizsgálatát is jelenti. Emellett számos, újabb időkből származó „holt" vezeték felderítése is a megfelelő diagnosztikai vizsgálatok feladata - ez esetben is segítségül híva a legkorszerűbb vizsgálati módszereket és eszközöket. A helyreállítandó műemlék környezetvizsgálata napjainkban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. E terület speciális vizsgálati módszereire és műszereire ez esetben nem térhetünk ki. Egy gyorsan fejlődő tudomány és gyakorlat természetesen ugyanilyen sebességgel produkálja új módszereit. Ezen belül viszont az épített környezet védelme (tehát nem alakítása, ahogyan azt az építési ágazat értelmezi) még nem ért el hazánkban olyan fejlődési szintet, hogy az épületet körülvevő „támadó tényezők"-ről a tervező építész pontos képet alkosson, és ennek megfelelően írja elő pl. a homlokzati festék anyagát. Megjegyzendő azonban, hogy jelenleg is több adat áll már rendelkezésünkre pl. a levegőszennyezettségről, egy helyreállítandó műemlék környezetében levő szén-dioxid mennyiségéről (amely nedvesség hatására kénsavvá válva a mészkövet gipsszé alakítja, a mészfestékek pusztulását okozva), mint ami tervező építészeink előtt ismeretes. Bár az 1975-től kötelező Műemlékvédelem c. tárgy keretében az építészmérnök hallgatók jelentős része tanul arról, hogy számos mérőhely adatai alapján az ország környezeti állapotát mutató térképek is készültek, ismeretes továbbá, hogy Budapest területén szinte háztömbök szerint ismerjük ezeket az adatokat, azonban a gyakorlatban alig tapasztalható mindezek figyelembevétele. Következő feladataink során ezt a kérdést is alaposabban meg kellene vizsgálni a felső szervezeti rendszertől az adatok publikálásán keresztül az oktatásban ránk háruló feladatokig. Ami az épület környezetének másik veszélyes közegét: a talajt illeti, itt nagyobb hagyománya és kitaposott útja van a vizsgálatoknak, illetve azok eredményei figyelembevételének. A talajmechanika szakembereinek vizsgálati eredményeit remélhetően a műemlék helyreállításának tervezői is egyre nagyobb figyelemmel kísérik, különös tekintettel arra, hogy műemlékeink pusztító tényezői között a talajvíz okozta károsodást szinte „népbetegségeként tartjuk nyilván. Mérési módszereink, a talaj és az épület falazatai közötti mérések komplexitása, továbbá az épületben végbemenő nedvességmozgások, szigetelés utáni száradási folyamatokba falazatok sótartalmának elemzése, még számos feladatot jelent számunkra. Ugyancsak további fejlődést igényel maga a falnedvesség mérési módszere is. Mindezek műemlékileg és népgazdaságilag különös jelentőségű feladatok. Ennyiben kíséreltem meg e téma rövid összefoglalását, inkább figyelemfelkeltésül és további tájékozódásra való buzdítás végett, annak érdekében, hogy a műemlékhelyreállításokra nagy nehézségek árán megszerzett összegek, az ebbe fektetett anyagi és szellemi erő valóban elérjék céljukat és valóban konzerválást, azaz tartós védelmet nyújtsanak műemlékeink számára.
