Népek és nemzetek közös építészeti öröksége (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1988 Eger, 1988)
Dr. Walter Kofler-Engl: Az építészeti kultúra védelme Dél-Tirolban
Dr. Waltraud Kofler-Engl Az építészeti kultúra védelme Dél-Ti ólban (Rövidített anyag) Az építészeti kultúra részének tekintjük mindazt, amit az ember lakás, vallási, műszaki, munkavégzési, védelmi vagy közösségi célokra épített, függetlenül annak jellegétől és minőségétől, valamint a környezettől és a tájtól, amelyből származik. Minőségüknél, jellegzetességeiknél, történelmi, művészeti, néprajzi vagy műszaki értéküknél fogva az építmények bizonyos részét építészeti műemléknek nyivánítjuk. Ezek az építmények törvényben meghatározott védelmet élveznek, az ezzel kapcsolatos feladatokat pedig a műemléki hivatal látja el. Rövid tájékoztatás a műemlékek védelmének és gondozásának törvényi alapjairól Olaszországban, illetve Dél-Tirolban: A műemlékvédelem az olasz alkotmányon alapszik, szabályozását pedig az 1939. évi államszervezeti törvény biztosítja. Dél-Tirol közigazgatását 60 éven át a Trientben székelő állami intézmények irányították. A XX. század elején Bozenben létrehozták az osztrák állami műemlékvédelmi hivatal kirendeltségét, korábban pedig a császári és királyi műemlékgondozási központi bizottság gondoskodott társadalmi munkában Dél-Tirol kulturális értékeinek megóvásáról. A tartományi autonómiáról szóló 1973. évi új szabályrendelet szerint a művészi, történelmi vagy néprajzi értékkel rendelkező tárgyak védelmével és megőrzésével kapcsolatos elsődleges illetékesség az államról Bozen-Dél-Tirol Autonóm Tartományra szállt át. Ekkor a tartomány átvette az államszervezeli törvényt és a mezőgazdasági, művészeti és építészeti műemlékek gondozásával kapcsolatos főbb feladatok ellátására létrehozta a tartományi műemlékvédelmi hivatalt. E főbb feladatok közé tartozik a védett vagy védelem alá helyezendő műemlékek jegyzékének vezetése, a történelmi, művészi vagy néprajzi értékkel bíró ingó javak leltárba vétele, régészeti ásatások, feltárások elvégzése, a műemlékvédelem alá eső javak szanálásával és restaurálával kapcsolatos engedélyezési, tanácsadási és felügyeleti tevékenység ellátása, az üyen célú adományok dokumentálása és felhasználásának szabályozása. A műemlékek számbavétele, mint a védelem egyik előf ellétele: Miután megvédeni csak azt lehetséges, amiről tudomásunk van, s amit számbavettünk; a tartományi műemlékvédelmi hivatal hozzálátott a műemlékek listájának, azaz az állami műemlékvédelmi hivatal által összeállított jegyzéknek az átdolgozásához, amelyek már nem nyújtottak kellő biztosítékot az építészeti műemlékek védelméhez és fenntartásához, s a kibővített műemlék-fogalom követelményeinek sem feleltek meg. E felmérés során különösen nagy figyelmet szenteltek a korábban nagymértékben elhanyagolt és az utóbbi 10-15 év építkezései következtében különösen veszélyeztetett paraszti építészetnek, amely e tartományban különösen jelentős kultúrtörténeti értékeket képvisel. További súlyponti feladatot jelentett a XIX században és a XX. század első harmadában keletkezett épületek számbavétele. A törvény szerint 50 évesnél nem régebbi keletű épületek nem helyezhetők műemlékvédelem alá. A kisebb műemlékek, így az útmenti szentképes keresztek, malmok, magtárak, kemencék, hidak és utak ugyancsak a megóvásra és fenntartásra érdemes kultúrértékek közé tartoznak. Ezek közül a jellegzetes és még működőképes objektumokat választották ki, amelyek védetté nyilvánításuk után a műemlékvédelem tárgyává váltak. A műemlékvédelmi hivatal által kidolgozott és megindokolt védetté nyilvánítási javaslatokban szereplő épületeket a legfelső műemlékvédelmi szerv, Bozen tartományi bizottsága helyezi védelem alá. A tulajdonost egyetértési jog nem illeti meg, ugyanakkor lehetősége van az államtanácsnál panasszal élni. A műemlékvédelemről szóló olasz törvény biztosítja ugyan az egyes objektumok védelmét, nem terjed ki ugyanakkor a nagyobb egységek, a településkép, a műemlékvédelmi környezet, a táj és az építészet együttes egysegének védelmére. A komplex védelem egyik, bár kétségtelenül korlátozott lehetőségét jelenti az a tény, hogy a műemléki hivatal közreműködik a szanálási és helyreállítási tervek elkészítésében, így lehetőség nyílik a műemlékvédelmi követelmények és az urbanisztikai előírások összehangolására. Itt kell megemlítenünk a tájvédelmi bizottságokhoz fűződő kapcsolatokat is. Bár az épületek közvetlen környezetének védett zónává való nyilvánításával gyakran élnek, ez azonban nem pótolhatja a Dél-Tirolban egyre sürgetőbbé váló komplex védelemről szóló törvény t. Védetté nyilvánított épületek restaurálása és szanálása: A műemlékvédelem alatt álló javak megváltoztatásához, szanálásához vagy restaurálásához minden esetben a műemlékvédelmi hivatal engedélye szükséges, s a munkálatokat is a hivatal felügyeli. Az értékes épületállomány vagy az egyes épületek jellegzetes értékeinek megőrzése, átmentése és a fenntartásukat végső soron lehetővé tevő megváltozott követelményeknek való megfeleltetés nem könnyű feladat. Gyakran válik szükségessé az épületek hasznosítási módjának megváltoztatása. A restaurálásra vonatkozólag a „carta del restauro"-ban lefektetett nemzetközi irányelvek természetesen Dél-Tirolban is mérvadóak. A kulturális értékek fenntartásához, gondozásához és biztosításához az állam is nyújt pénzügyi támogatást. Ezen túlmenőleg a tulajdonos is bizonyos adókedvezményeket élvez. Minthogy a műemléki hivatal nem csupán felügyeleti és engedélyező szervnek tekinti magát, hanem tanácsadó és kezdeményező szerepet is vállal, így fontos feladatának tekinti a tulajdonosok és közvélemény érdeklődésének és érzékenységének felkeltéséi a ránkmaradó kulturális értékek iránt, amely ezek fenntartásának egyik lényeges előfeltételét képezi. Az éves beszámolók, mint a közvélemény tájékoztatásának eszközei, ebben az értelemben jelentenek fontos hozzájárulást kulturális örökségünk megóvásaim 1 : és megőrzéséhez.
