Népek és nemzetek közös építészeti öröksége (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1988 Eger, 1988)

Gerle János: A vajdasági századfordulós építészet emlékei

követését. Ennek ellenére a kelet-finn szórványtelepülések területén is látható, hogy a parasztok a növekvő jóléttel törekedtek az udvaroknak a korábbinál szabályosabb beépítésére. Hasonló szórványtelepülések fordulnak elő Finnország délnyugati területein is. Az épületrendszer tipikus jellegzetessége itt a lakóépületet átszelő folyosó, melyről az épület két f elét lehet megközelíteni. A finn népi építészet története — legalábbis azon területei, amelyekre vonatkozóan részletesebb adatok állnak rendelkezésre — az általános európai építőművészet történetével és a nagy kultúrstílusokkal mutat érintkezési pontokat. Erről tanúskodnak a vidéki és városi urasági épületek, a jólképzett építőmesterek, s helyenként a közponülag irányított közigazgatás is. A megfelelő közlekedéssel rendelkező területeken kívülről jövő hatások is érvényesülnek. A finn népi építészet így elsősorban a partvidéken mutat igen változatos képet, melynek lakosságát a partvidéki városokból vagy közvetlenül külföldről, főleg Svédországból származó hatások érték, ahova a parasztok portékájukat eladni vagy szezonmunkára átvitorláztak. Az újdonságokat azonban a fenyőerdőkkel borított területek faszerkezetes építési megoldásaihoz és az északi klíma követelményeihez kellett igazítani. E tekintetben ugyanakkor a hagyományok is meghatározó szerepet játszottak, így alakulhattak ki sajátos, helyi alkalmazások. Az új épületek, akárcsak Európa más tájain, Finnországban sem folytatói a régi hagyományoknak, új építőanyagok és új alaprajzi megoldások váltják fel a régieket. A városokban és a vidéki településközpontokban egyforma épületeket emelnek. A vidéki épületek szerkezete is megváltozott. Az új mezőgazdasági épületek gyakran egy tető alatt egyesítik a lakó- és gazdasági helyiségeket (tehénistálló, szauna stb.), s a hatvanas évek óta a lapostetőt részesítik előnyben a hagyományos nyeregtetővel szemben. Irodalomjegyzék (lásd eredetiben) Gerle János A vajdasági századfordulós építészet emlékei (Az előadást a téma nagyszerű szabadkai kutatója, Katja Martinovic-Cvijin akadályoztatása miatt az ő helyére beugorva kellett megtartanom. Az alábbiakban rövid összefoglalását adom az előadáson bemutatottaknak.) A Vajdaság területén található századfordulós emlékek elsősorban a magyaros-nemzeti törekvésekre jellemző példák, a magyar építészetnek ezt a kortárs vonulatát jellemzik, éspedig kiemelkedő jelentőségű épületekkel. Ez a Lechner Ödön munkásságát követő irányzat főképpen az Alföldön terjedt el és fő müvei részben Szabadkán találhatók. Lechner Ödönnek több korai (Pártos Gyulával közös) terve mellett (nagybecskereki városháza, karlócai gimnázium, zombori iskolák) a saját stílusa alakításában is jelentős állomásként számon tartott szabadkai Leovits-palota is a vajdasági emlékek közé tartozik, A kecskeméti városházával párhuzamosan tervezte meg Lechner és ahhoz hasonlóan mutatja a nemzeti f ormanyelv kialakítására tett kísérlet jellegzetességeit az angliai tanulmányútjait követő időben (1892—93-ban épült). A hivatalos kultúrpolitika által az állami megbízásokból történt kizárásával egyidőben Lechner több tanítványának és követőjének épültek meg olyan jelentős Lechner középületei, amelyek a lechneri formanyelvet országszerte elterjesztették. Ezek sorában az első és a Komor Marcell—Jakab Dezső építészpáros munkásságában a legegységesebb stílusú épület a szabadkai zsinagóga (1902). Korszerű acélszerkezetét a gazdag virágmintás ornamentikát hordozó burkolatok rejlik el, a jellemző motívumok az épület minden részletére, berendezésére kiterjednek. Lajta Béla 1901 és 1904 között dolgozott Lechner Ödönnel közösen és az ő stílusában. Ebből az időből származó legjelentősebb műve a zentai tűzoltószertár és laktanya, amely az új technikai követelmények mellett is jól megfelel rendeltetésének. Lechner egyik legegyénibb hangú követője Raichle J. Ferenc Szabadkán építette fel saját palotáját (1904), életművének legnemesebb alkotását (jelenleg városi képzőművészeti múzeum). Ó már 1896 óta tervezett a városban és 1907-ben történt elköltözéséig sok középület és ipari épület felépítése fűződik a nevéhez. Újvidék századfordulós építészetét Baumhorn Lipót, Lechner egykori munkatársa, a magyarországi zsinagógaépítészet legjelentősebb mestere fémjelzi. Zsidó templomai közül az újvidéki együttes (iskolával és lakóházzal) kiemelkedő jelentőségű; míg Baumhorn tevékenységét a hagyományos stílusformák használata végigkíséri, itt az új stüus jegyei az uralkodóak. A templom kupolájának tervezésében részt vett Fenyves Károly is, akinek pancsovai momunentális zsinagógája sajnálatosan elpusztult. Baumhorn fontos alkotásai közé tartozik a Délvidéki Takarékpénztár és a Menráth-ház Újvidéken. Arkay Aladár ugyancsak Lechner stílusát követte egy rövid ideig és ebből a korszakából fennmaradt nagyon kevés munkája között említésre érdemes az 1906-ban Újvidéken épült villa. Komor és Jakab vajdasági tevékenysége nem a zsinagógával kezdődött, bár az volt az első a munkásságukat jellemző stílusú példák közül. Jakab rokoni kapcsolatai révén már egészen fiatalon komoly megbízásokhoz jutott Szabadkán, de középületeket csak a zsinagógát követően terveztek, előbb a szabadkavidéki bankot, aztán a palicsi fürdő épületegyüttesét és végül legnagyobb szabású alkotásukat, a szabadkai városházát. Ennek a város jelképévé lett épületnek a most folyó restaurálása országszerte nagy érdeklődést, szakmai vitákat váltolt ki, mert ez az első, a századforduló „Gesamtkunstwerk" eszméjét hordozó épület, amelynek helyreállítására Jugoszláviában sor került. A vajdasági városképeket még sok magyar építész századfordulós alkotásai gazdagítják, ezek közül még érdemes említeni a Vágó testvérek szabadkai, Jánszky és Szivessy zombori, Baumgarten és Herczeg újvidéki, Magyar Ede zentai és kikindai, Hikiseh Rezső babapusztai épületeit, A „Fiatalok" csoportjának kevés megvalósult alkotása között fontos szerepet játszik Györgyi Dénes bácskeresztúri elemi iskolája, és a szabadkai magyaros oraamentikájú zsinagóga különössége mellett is feltűnő egyediségével Jánszky és Szivessy nemzeti romantikus stílusban fogant (elpusztult) törökkanizsai zsinagógája.