Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Dr. Illés Lászlóné: Történelmi emlékek, történelmi emlékhelyek. A magyarországi történelmi emlékhelyek országos katasztere

— a magyar antifasiszta ellenállási harc; — a magyarországi felszabadító harcok emlékei; — a felszabadult Magyarország, az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása és tevékenysége; — az újjáépítés és a földosztó mozgalom; — a népi demokratikus Magyarország megteremtése, a két munkáspárt egyesülése; — az 1956-os ellenforradalom leverésével kapcsolatos harc, a konszolidáció folyamata; — a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása; — a szocializmus építésének időszaka. A kutatások megindulásakor, 1981-ben a Művelődési Minisztériumtól kapott anyagi támogatást a múzeum; 1982—1984 között a Tudományszervezési és Informatikai Intézet pályázata keretében jelentős összeg állt rendelkezésre; 1985-ben kiegészítő fényképezésre a „Történelmi Emlékeket Védő Szakértői Bizottság" ugyancsak nagy összeget utalt át a múzeumnak. Számos külföldi kiadvány tanulmányozása után alakította ki a múzeum a számára legmegfelelőbb formai és tartalmi megoldásokat. Legközelebb állt a múzeumi célkitűzéshez a lipcsei Urania Verlag gondozásában megjelent „Gedenkstätten" (Arbeiterbewegung, Antifaschistischer Widerstand Aufbau des Sozialismus) c. kiadvány, amelyben az emlékművek rendszerezése is a legmegfelelőbbnek látszott. Magyarországon 1979-ben jelent meg egy sokszorosított kiadvány a Hadtörténeti Intézet Levéltára és a Magyar Partizán Szövetség közös munkájaként, amelynek címe: „A forradalmi emlékhelyek és a felszabadító harcok emlékeit őrző létesítmények hazánk területén", s amely az I. világháború és Magyarország felszabadítása közötti történelmi időszak legjelentősebb emlékhelyeit foglalja össze. A kiadvány az első ilyen jellegű feldolgozás, s a múzeum ennek a gyűjtésnek a nyomán indította el a további munkát. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum országos kutatási programját saját kutatógárdájával nem tudta volna megvalósítani. Az egész országra kiterjedő együttes munkára volt szükség. A Művelődési Minisztérium ezért felkérte a felügyelete alá tartozó intézmények történész szakembereit, hogy vegyenek részt a munkában. Ugyanakkor a megyei pártbizottságok, a Hazafias Népfront megyei titkárságai, iskolák, helytörténeti kutatócsoportok segítségére is számított a múzeum. Ezért felkérő levél kíséretében kérdőíveket juttatott el mindazokhoz, akikre számított az adatszolgáltatásnál. A felkérések mindenütt eredményesnek bizonyultak. A KISZ KB a fiatalok számára pályázatot hirdetett, s kiemelt témaként jelölte meg a magyarországi emlékhelykutatást, s ezek a pályázatok is a múzeumba kerültek. Az egész országot átfogó kutatómunka eredményeként 1984-ben a múzeum többezer emlékhelyre vonatkozó adattal rendelkezett. Az adatok elsősorban az emlékhely megnevezését, címét, felállításának vagy elhelyezésének időpontját, ha képzőművészeti alkotás, akkor alkotójának, tervezőjének nevét, a létesítmény kezdeményezőjét és fenntartójának adatait, az emlékmű vagy emléktábla szövegét és részletes építészeti leírását tartalmazták. Az ország minden részéből összegyűlt adatok nyilvántartó kartonra kerültek, miközben folyt az adatok egyeztetése. (Ugyanis előfordult, hogy különböző helyekről egyazon emlékmű, emléktábla stb. adatai nem egyeztek. Ezeket minden esetben ellenőrizte a múzeum, legtöbbször személyesen győződött meg a helyes adatokról.) Az emlékhelykarton anyagát a múzeumi kutatók kiegészítették a történeti leírásokkal, s személyi emlékhely esetében az életrajzokkal, majd az emlékhelyre vonatkozó írások bibliográfiai adataival. A múzeumi kutatók maguk is végeztek adatgyűjtést. Már 1981-től maguk is járták az országot, s főként olyan helyeken keresték fel az emlékhelyeket, amelyekről sok esetben még a helyi gyűjtőktől sem kaptak adatokat. Az összegyűlt adatok alapján alakította ki a múzeum az országos emlékhely-kataszter rendszerét. Az emlékhelyek jellege szerint három típusú emlékhely-katalógust állított fel. Az első, a topográfiai katalógus, amelyen belül a megyék neveinek alfabetikus rendjében, majd a megyéken belül a városok, községek, települések ábécébe sorolása szerint kapnak helyet az emlékhelyek, illetve az egyes létesítmények. A topográfiai katalógus alapján választ kapunk arra, hogy egy megyében, egy városban hol vannak emlékhely-létesítmények. A második a tematikus katalógus, amely az időrenden belül témák szerint tartalmazza az emlékhelyeket. Például a Magyar Tanácsköztársaság időszakában a direktóriumok működését jelölő emlékművek, emléktáblák egy helyen találhatók, az ország bármely részében vannak is. Ugyanígy megtalálhatók egy helyen az ország területén működött munkásotthonok emléktáblái stb. A harmadik a személyi katalógus. Ezen belül egy helyen található minden olyan emlékhely leírása, amely valamely történelmi személyiségre vonatkozik. Pl. együtt található Bajcsy-Zsilinszky Endre szülőházának, lakóházának, sírjának stb. leírása, de sorolhatnánk bárki mással kapcsolatban is. Természetesen csak azoknak a helyeknek a leírásai, ahol emlékmű, szobor, emléktábla stb. található, tehát mint emlékhely már meg van jelölve. E hármas katalógus-nyilvántartással az volt a cél, hogy minél több irányból lehessen megközelíteni ezeket az emlékhelyeket, minél egyszerűbb legyen a visszakeresésük. A történelmi emlékhelyek országos nyilvántartását emlékhely-atlasza kiegészíti. A kataszter munkálataival párhuzamosan készül az a térképjelölés, amely minden egyes emlékhelyet nyilvántart. Minden megye térképén jelölte a múzeum, az