Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak Magyarországon

lyeken is bizonytalan a kormeghatározás, mert a régészeti leletanyag kormeghatározása, hosszan élő formák lévén, gyakran bizonytalan. A feudalizmus várainak korát, kezdetét egyelőre csak kombinatív módszerekkel lehet véleményezni. A várak építésének módja sem lehet perdöntő, mert sáncvárak (fa- vagy kőszerkezettel) egészen a török időkig készültek, ugyanígy a vár területe is egy időben lehet nagy is, kicsi is. Általános megállapítás, hogy a kezdeti föld (vagy kő) sáncokat idővel felváltották a kőből épült várfalak, a belső fa épületeket (torony, ház) pedig a kőtornyok, illetve kőházak. A váltás időpontjára nehéz általános időpontot megjelölni, mert ez helyenként különböző lehetett, a változás nem egy időben következett be az egész országban. A problémás kis várak közül régészeti feltárás Kazincbarcika-Várdomb, Bakonyszentlászló-Kesellőhegy III., Váchartyán, Mende, Szada, Felsőnyék, Kacs és Sály-Lator várában történt eddig. Szinte egyöntetű a régészek véleménye, hogy az általuk feltárt várak a XIII. században keletkeztek, néhol felmerül a XII. század lehetősége is, de a XIV. századot általában nem érték meg. Az említett kis várakon kívül több nagy várban is feltárták a régészeti kutatások a korábbi, kisebb területű vár nyomát, hasonló kormeghatározással. Várépítésre királyi engedélyt legkorábbról 1247 körüli időből ismerünk. Ez azonban nem mérvadó a várépítészet kezdetére, mert pl. Füzér vára is oklevéllel bizonyítottan állt már 1235 előtt. Felmerül a kérdés, egyáltalán hogyan nevezték meg okleveleink e korai időkben a várakat. Talán a curia, curtis, praedium azonos ezekkel. Királyi várépítési engedélyt az Árpád-korból hetet ismerünk, a XIV. századból tízet, ugyanakkor magukból az oklevelekből kb. 100 ismert, eredetük tehát akár korábbi időbe is visszanyúlhat. 1200 körül indul meg a nagyarányú birtokadományozás, legkésőbb ekkor már számíthatunk kis várak megépítésére. XTV—XV. századi oklevelek néha említenek elpusztult várakat, ezek tehát mindenképpen korábbi építésűek, de ezek csak a töredékét jelenthetik az akkor már elpusztult állapotban levő váraknak. A vár topográfiai helyzete és alakja, nagysága egymagában nem mindig megbízható körülmény a várak korára. Sok függött a földrajzi adottságoktól és az építtető anyagi és társadalmi helyzetétől. Mégis megemlíteném Sály esetét, ahol három vár van szorosan egymás mellett, amelyek egy időben aligha létezhettek, tehát elméletileg (részben régészetileg is alátámasztva) egy bizonyos várfejlődés következtethető ki belőlük. A Latorhegyen nagy kiterjedésű sáncvár van, az elmúlt években folyt ásatások szerint a X. században épült a favázas sánca. Ez az Anonymus által említett őrsúr várával azonosítható. Mellette, egy külön kis alacsony hegyen (Léleklyuk-tető) jóval kisebb sáncvár van. Régészeti kutatására még nem került sor, de típusa alapján közvetlenül az előbb említett nagy kiterjedésű őrsúr vára után következhet. A sort egy egészen kis területű váracska zárja le, a Latorhegy déli nyúlványán, árokkal körülkerítve, kerek kőtornyának a csonkja még ma is áll. Az itt folytatott próbaásatás szerint a XIII. századba sorolható. Ez a három vár tehát a X—XIII. század között a várépítészetben bekövetkezett változásokat illusztrálja. Természetesen még sok, más helyen is végzett ásatások kellenek ahhoz, hogy ezt a fejlődést, változást nagyobb területre általánosíthassuk. Ezeknek a kisméretű váraknak a közepén rendszerint egy-egy torony vagy ház állt kőből (Kacs, Mende, Márianosztra-Bibervár). Ilyenre több más várban felszínen látható romok is utalnak. Máshol viszont favázas, sártapasztásos házra (torony?) utalnak a nyomok (Váchartyán, Valkó, Szada, Kazincbarcika). Az erődítésre még kevés az adat, több helyen cölöpsorok voltak a vár szélén (Mende, Kazincbarcika, Kisnána, Nógrádmarcal) vagy paticsos palánkfal (Váchartyán). Mint vártípust kell még megemlíteni az ún. mottékat, amelyek Ny-Európában a VIII-IX. században kezdődnek. Nálunk is egyre több példányban bukkannak fel a kutatások során, de pontos kormeghatározásuk még várat magára (pl. Miskolc-Leányvár, Kisgyőr-Halomvár, Verpelét-Földvár, Lucfalva-Pogányvár, Ikervár-Pókadomb, Nógrádsáp-Tatárka, Pécsvárad-Kószavár stb.). Fő jellemzőjük a mesterségesen felhordott vagy lefaragott kerek domb, árokkal körülvéve. A korai kis várakkal kapcsolatban egyik nagy nehézség az, hogy a korabeli birtokokkal és családokkal való kapcsolatuk egyelőre nem mutatható ki. Birtok minden várhoz tartozott, azonban e korai századok birtokviszonyait alig vagy egyáltalán nem ismerjük. Külön nehézséget okoz az is, hogy a várbirtokok sohasem alkottak összefüggő területet, ezért nem világos a vár és a hozzá tartozó birtok (tartozék) összefüggése. Csak néhol történt eddig kísérlet, hogy egy-egy nagyobb terület birtokviszonyait meghatározzák, és ezeket a várakhoz kapcsolják. Ugyanilyen érdekes kérdés a monostorok, mint egyes nemzetségek temetkezési helyei és a közelükben levő várak kapcsolata. A várak jól tükrözik egy adott kor társadalmi és gazdasági viszonyait. A X. századi, feltételezhetően törzsi-nemzetségi szállásként működő nagyobb kiterjedésű várakat a kis méretűek váltják fel, ami a törzsi-nemzetségi szervezet bomlásával, a feudalizmus előrehaladtával magyarázható. Ekkor ugyanis a több ágra szakadó nemzetségek kirajzanak, és mindegyik megépíti a saját várát, de most már nincs szükség a nagy kiterjedésűekre, hanem sokkal kisebbekre. Ugyanakkor a nagy várakat el is hagyják és azok pusztulásnak indulnak. Erre ismét jó példa Sály környéke. A Latorhegyen a nagy kiterjedésű vár Örsúré, valamikor a X. században. Ez a nemzetség is több ágra szakadt, a környéken maradt a váraljai ág (a mai Lator-telep régi neve), amely a Latorhegyen építette meg a kis lakótornyos várát, a másik ág, a daróci pedig az ugyancsak közeli Kacs felett hozta létre lakótornyos várát. A nemzetség közös temetkezési helyét pedig a Kacson épült monostor jelentette, őrsúr vára X. századi, Latorvár és a kácsi vár XIII. századi, a nemzetség több ágra szakadása tehát valamikor a XI—XII. században kezdődhetett. Még négy olyan hely van, ahol egy kisebb és egy nagyobb vár szorosan egymás mellett, de egymástól függetlenül vannak. Feltételezhető, hogy a kis méretű a korábbi, majd ez elavult, és felépült közvetlenül mellette egy nagyobb vár. Erre azonban régészeti ásatásnak kell adatokat gyűjteni. Ezek a várak: Sajónémeti-Várhegy, zagyvaróna-Várhegy, Várgesztes-Alsó vár, Neszmély-Kisvár és Nagyvár. Az őskori és középkori földvárakat tehát még tovább kell kutatni. Egyelőre a legfontosabb egyáltalán számba venni őket, hol és hány található, azok mekkorák és milyen topográfiai körülmények között vannak. Utána, vagy e munkával párhuzamosan, a régészeti ásatásoknak is el kell kezdődnie, hogy minél több leletet nyerjünk a kormeghatározáshoz. Csak sok terepmunka, felmérés és ásatás révén juthatunk abba a helyzetbe, hogy e nagy számú történeti emlék (műemlék) a történeti folyamatokba beépíthető legyen, illetve a gyér okleveles adatokat a maguk módján jelentős mértékben kiegészítse.