Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Dr. Illés Lászlóné: Történelmi emlékek, történelmi emlékhelyek. A magyarországi történelmi emlékhelyek országos katasztere

DR. ILLÉS LÁSZLÓNÉ TÖRTÉNELMI EMLÉKEK, TÖRTÉNELMI EMLÉKHELYEK. A MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNELMI EMLÉKHELYEK ORSZÁGOS KATASZTERE Mielőtt rátérnénk témánk tárgyalására, először is tisztáznunk kell, mit nevezünk történelmi emléknek, hol vannak történelmi emlékhelyeink, s milyen feladatok hárulnak ránk, ha meg akarjuk őrizni ezeket az emlékeinket. Mindazon tárgyak, dokumentumok, írásos feljegyzések vagy visszaemlékezések, amelyek valamely történelmi eseményhez, jeles történelmi személyiségek tevékenységéhez kapcsolódnak, történelmi emlékek. A történelem tárgyi, írásos vagy egyéb szellemi értékeinek felkutatása, összegyűjtése, megőrzése és tudományos értékelése számos intézmény, múzeum, levéltár, archívum feladata. Az archívumok és levéltárak anyaga elsősorban a tudományos forráskutatást teszi lehetővé, a múzeumok kiállításai informatív jellegűek. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum feladatkörébe tartozik az 1848-tól napjainkig terjedő történelmi korszak kutatása, emlékeinek gyűjtése, tudományos rendszerezése és bemutatása. Vannak azonban a történelemnek más emlékei is, amelyekről nem szabad megfeledkeznünk. A történelmi emlékhelyekről van szó, ahol az események megtörténtek, vagy jeles történelmi személyiségek tevékenységéhez kapcsolódó helyek. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum felismerte az emlékhelykutatás fontosságát és jelentőségét, és 1980-ban kidolgozta a kutatás és adatgyűjtés országos programját. A munkatervet benyújtotta a Művelődési Minisztériumnak, s a minisztérium támogatta a törekvést. A munka megindulása előtt tisztázta a múzeum, mely történelmi korszakra kívánja kiterjeszteni az emlékhelyek adatainak gyűjtését, valamint azt, mit is ért történelmi emlékhelyek fogalmán. Ebben a kérdésben elfogadta a szakma álláspontját, miszerint történelmi emlékhelyekként csak azokat a helyeket tartja számon, ahol a történelmi események megtörténtek, s az egyes történelmi személyiségek életútjához szorosan kapcsolódnak. Ezek között is megkülönböztetett „jelölt" és „jelöletlen" emlékhelyeket. Jelölt emlékhelyekként tartja számon azokat a helyeket, objektumokat stb., ahol már áll emlékmű, elhelyeztek emléktáblát. A kutatásokat először a jelölt emlékhelyek körében kívánta végezni, de nem mondott le arról, hogy később a munkát tovább folytatja, s elkészíti a jelöletlen emlékhelyek nyilvántartását is. A jelölt emlékhelyeknél némi zavart és félreértést okozott az, hogy számos — elsősorban utcakezdeteknél — emléktáblát találtak a kutatók, olyan utcákban, ahol az a személy, akiről elnevezték, soha nem fordult meg. Ebben az esetben az utca elején található — igen sokszor — márványtáblák és felirataik nem kerültek a nyilvántartásba. Mint ahogy az a szobor sem, amelyik esetleg egy történelmi személyiségről elnevezett művelődési ház előcsarnokában áll, mert a névadó személy soha meg nem fordult abban az épületben, de talán abban a helységben sem. De történelmi emlékhelyként tartja számon a nyilvántartás pl. a Bp. V., Reáltanoda u. 19. sz. házat, ahol Petőfi szülei laktak 1848—49 között, Petőfi édesapja is ebben a házban halt meg; vagy ugyancsak ebben a kerületben a Pilvax köz 7. sz. házat, ahol a márciusi ifjak forradalmi mozgalmának első lépései történtek; vagy a Kossuth Lajos u. 19/21. sz. helyét, ahol korábban az a ház állt, ahol Petőfi lakott 1844 októbertől 1845 január végéig, és ahol írta a János vitézt; a Deák tér 4. sz. alatti iskolát, ahol mint kisdiák tanult a költő az 1833—34-es tanévben. De folytathatnánk a sort. Egy bizonyos: nem emlékhelyek az országban található Petőfi utcák, Kossuth, Széchenyi, Bajcsy-Zsilinszky, Ságvári Endre stb. utcák és terek, amelyekhez semmi sem fűzd névadójukat. A kutatások megindulása előtt, még 1981 elején megalakult — a Művelődési Minisztérium kezdeményezésére — az a szakmai bizottság, amely figyelemmel kísérte a kutatásokat, és segítséget nyújtott a történelmi korszakhatár meghatározásában. A bizottság a Művelődési Minisztérium, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, az MSZMP Párttörténeti Intézete, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Hadtörténeti Múzeum, a Képzőművészeti Igazgatóság, az Országos Műemléki Felügyelőség és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum vezető munkatársaiból állt. A Szakmai Bizottság úgy határozott, hogy a kutatásokat az 1832—1962 közötti korszakon belül kell végezni az alábbi eseménytörténeti korszakok figyelembevételével: — a XIX. század haladó történelmi mozgalmai; — az I. világháború és a háborúellenes mozgalmak; — az 1918-as őszirózsás forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság fennállásának időszaka; — a fehérterror, az emigrációba kényszerült politikai vezetők további tevékenysége; — az illegális kommunista párt harca a két világháború között, a kommunista párt legális szervezetei, az SZDP, a magyarországi népfrontmozgalom;