Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Dr. Friedrich Bouvier: A stájerországi vas útja

DR. FRIEDRICH BOUVIER A STÁJERORSZÁGI VAS ÜTJA* Évszázadok óta ismeretes a „stíriai vas útja", egy régi közlekedési út, mely a Mura völgyétől a Präbichelen keresztül az Erzberg mellett az Enns völgyébe vezet. A stíriai vas történetével kapcsolatban a legkorábbi dátum 712, amikor nyomára akadtak az Erzbergnek. Csak a XIII. századi oklevelekben említik a növekvő vastermelést, melynek fejlődéséhez hozzájárult a vízi erő alkalmazása. A vízi erő segítségével a kemencékben levő faszén elégetéséhez szükséges fújtatást lehetett gépesíteni. A vas feldolgozásának számos emléke maradt fenn Leobentől Altenmarktig. A vas feldolgozásának korai szakaszától egészen napjainkig fennmaradtak azok az építészeti emlékek, melyeket a vaskitermelés kapcsán hoztak létre. A bányászat és kohászat tisztán ipari épületein kívül fennmaradtak egyéb üzemek, egy kerékmester lakóháza, a vaskereskedők és az egyszerű munkások lakóházai, melyek a folytonosságot jelzik a jelenlegi ipar- és kutatótelepekkel. A „Vas útja" menti építészet betekintést nyújt a stíriai építészet történetének mélységeibe és magaslataiba. A jó állapotban megmaradt épületállomány kiválóan dokumentálja a kohászat és a feldolgozás, valamint a szállítási módszerek történetét. Napjainkban hatalmas összegeket költenek arra, hogy a pár évvel korábban még lebontásra ítélt bányászati és kohászati emlékeket megóvják és felújítsák. Az előadás fő célja, hogy ezen ipari műemlékeknek műszaki és gazdaságtörténeti jelentőségére rámutasson. Nagyon sok ilyen műemléket már védetté nyilvánítottak, pl. az 1846-ban épített IV. számú kerékművet Vordembergben, mely a helység középkor óta üzemben levő olvasztókemencéjét működtette. Ez a kerékmű, éppen úgy, mint a Lehrfrisch-kohó, mely korábban kohómérnök-hallgatók kísérleti intézeté volt, ma mint múzeum várja a látogatókat. A „Stíriai vas útja" koncepciójának megvalósításával az egész terület Altenmarkt és Leoben között élő szabadtéri múzeumként kerülne bemutatásra. 1. ERZBERG Mivel Közép-Európa legnagyobb felszíni vasérclelőhelye a vas útjának központja és kiindulópontja. Létezik egy XVI. századi monda Erzberggel kapcsolatosan. Tény, hogy szláv telepesek a VI. században birtokba vették fönt a hegyen az ércbányászatot, a századfordulón bajor telepesek ezt tovább művelték 1466 m magasságon, ez 700 méterrel a völgyfenék fölött van. Abban az időben 23 vágat, fejtési hely volt egyenként 24 m magassággal és 860 m hosszal. Fejtési módszerek: vas bányászcsákányokkal, 1720-tól kezdődően robbantással. A XVI. században a kibányászott mennyiség 10 ezer tonna — annyi, mint a mai időkben egynapi termelés. Műemléki vonatkozás: ez az országban a legnagyobb emberi kéz által létrehozott képződmény. 2. Stájerország térképe 3. Vizeshordó felvonó Wismatban. Az itt található tárgyak bizonyságot adnak a megváltozott szállítási technikáról (pl. zsákvonók, zuhanóaknák, szállítótárnák, átlós felvonók). Természetesen problémák merülnek fel az in situ megtartással kapcsolatosan. 4. Szétbontott zúzó Probléma itt a helyreállítás és a megfelelő bemutatási forma. 5. Térképkivonat a vas útjával kapcsolatosan Míg eleinte a hegycsúcs alatt kibányászott ércet a helyszínen dolgozták fel, „szél- vagy vályús kemencékben" — ez egy mellékfoglalkozása a vasbányászoknak — a XIII. század közepén nagy változás állt be, döntő változás. Vízi erőt használtak a szellőző, fújtató berendezéseknél és a kalapácsoknál. Ezért a völgyekbe helyezik az olvasztókemencéket és a hámorokat. A bányamunkásokat felváltják polgári kerékmesterek. A mechanizálódás eredménye a szakosítás: bányászat, kohászat, vasfeldolgozás, szénégetés, szállítás. A vordernbergi és innerbergi kerékmesterekmcgosztják maguk között a hegyet, 1186 m magasság felett (a Prabichl-hágó felett) a vordernbergiek bányásznak 14 tulajdonrésszel, míg az innerbergiek 19 tulajdonrésszel. Szállítási problémák merülnek fel. A vordernbergiek a nyersvasat Leobenba szállítják, ahol ezt a vaskereskedők továbbadják a hámortulajdonosoknak. Az innerbergiek az Enns melletti hámortulajdonosoknak szállítanak, akik a kibányászott vasat steyeri kereskedőknek szállítják. 1625-ben a kerékmesterek, a hámortulajdonosok és vaskereskedők létrehozzák az „Innersbergi Főszövetkezetet" és csak évekkel később szervezkednek a vordernbergi oldalon, János főherceg idejében, amikor megtörtént az egyesülés a „Vordernbergi Kerékmesterek Közösségében". * Vetített képes előadás