Műemlékállományunk bővülése, új műemlékfajták (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1987 Eger, 1987)

Dr. Kleb Béla: Észak-magyarországi barlanglakások

így tömeges és súlyos károsodás jelentkezett a hatvanas évektől Egerben, de napjainkra már gondokkal küzd Ostoros, Noszvaj, Novaj és Sirok is. A barlanglakások elhelyezkedésében a természeti adottságok mellett fontos tényező a lakosság gazdasági helyzete. Ugyanis a történelmi adatok szerint a barlanglakók többsége zsellér, majd napszámos volt, napjainkban is szegény emberek használják. Szabó Zoltán és Varga György 1930-as évekre vonatkozó szociológiai adatai is ezt támasztják alá. Ebben az időszakban ugyanis ott élt a legtöbb barlanglakó, ahol igen nagy volt a nincstelenek száma. így pl. Ti­bolddarócon 215 barlanglakásban 1459 barlanglakó élt, ugyanitt a község lakosságának 74%-a nincstelen és szegény­paraszt. Szomolyán 172 barlanglakás, 820 barlanglakó és a nincstelenk aránya 54%. A barlanglakások használatában nyüván meghatározó jelentőségű, hogy a kialakított sziklalakás hosszú időn át biztonsággal szolgált, a vihar nem káro­sította, kevés tüzelővel be lehetett fűteni és olcsó volt. A levéltári adatok szerint ugyanis pl. 1769—1771 között az Egerben eladott barlanglakások ára 22 és 56 rajnai/rénes forint között változott, ugyanezen időben a város kőbe vá­gott pincéi 66 és 159 rajnai forintért cseréltek gazdát. A fentiekben vázolt természeti és gazdasági tényezők együtteseként mutatkozik a vizsgált térségben a barlanglaká­sok számában nagy változékonyság. A barlanglakások létesítésének kora A barlanglakás eredete, kora múltbeli nagy száma — az 1930-as években a Bükkalján kb. 960, a fővárosban Budafo­kon kb. 500 —, több térségben való elterjedése ellenére mindmáig tisztázatlan. A kőfejtés és kőfaragás eszközkészlete és munkamódszere évezredes hagyományokat őriz. így a barlanglakások kialakítási módja korjelzésre alig alkalmazha­tó. Sajnálatos, hogy a barlanglakások alaprajzi elrendezése, valamint külső megjelenése építészeti stílusjelek hiányában ugyancsak nagy fenntartással használható az időbeliség meghatározására. A leletanyag igen ritka, az „építménybe" év­számot nem véstek, a levéltári anyagokban csak szórványadatként jelennek meg, mégis ezek az írásos emlékek jelen­tenek némi támpontot. Az egri és Eger vidéki jelentős román, gótikus, barokk és klasszicista építészeti emlékek szakavatott kőfaragó mes­terek munkái, de nyilvánvaló, hogy mellettük paraszti, jobbágyi kőbányászok, kőfaragók is dolgoztak. Ezt a gondola­tot erősíti meg Bakócz Tamás püspök számadáskönyve, mely részletes leírást közöl az egri vár 1493—1496 közötti építkezéséről. Ebből megtudjuk, hogy a főként olasz és német mesterek mellett a kőbányákban nagyrészt Eger környéki falvak magyarjai dolgoztak. így természetes, hogy az évszázadok során a vidék településein az egyszerű nép­rétegből kialakult azok köre, akik időszakos vagy főfoglalkozás formájában a kő bányászatával, valamint egyszerűbb kőfaragó munkával keresték kenyerüket. A pincevágásnak még ma is él néhány mestere, a vágási technika pedig va­lóban a múltat idézi. A Bükkalján a siroki várból ismerjük a legkorábbi emlékeket, melyek alapul szolgálhattak a későbbi barlanglakás, illetve pincerendszerek kialakításához. Itt a XIII. század előtt riodácittufából vágták ki a hosszú sziklafolyosókat, me­lyek helyenként kisebb helyiségeket kötnek össze, illetve néhol nagyobb termekké bővülnek. Ezt a föld alatti rend­szert ugyancsak sziklába vágott mély árokvonulat követi, mely egyben gazdasági udvarként is szolgált. A sziklafalba sütőkemencéket vágtak, és olyan kisebb, pincében folytatódó építményeket is kialakítottak, amelyeknek felmenő falát is sziklából vágták ki. A térség legnagyobb kiterjedésű sziklaépítményei a dombvidéki irtásföldeken a XIII. századtól kialakuló bormonokultúrához kapcsolódó pincerendszerek. Egyházi adománylevélben 1443-ban szerepel először egri borospince. A káptalan Szent Jánosról elnevezett — Li­ber Sancti Johannis — számadáskönyve az 1500-as évekből azonban már számos pincét ismertet: a vár pincéiről Do­bó várkapitánysága alatt még részletes leltár is rendelkezésünkre áll. Ezek a korai pincék a várban, valamint a vár és a Tetemvár alatt helyezkedtek el. Mint pinceformák a legkezdetle­gesebbek az édesvízi mészkőbe vágottak, ahol jórészt a mészkő alatti agyagos kavics kitermelésével alakítottak ki bar­langszerű, szabálytalan üregeket. Nagy a valószínűsége, hogy itt létesültek az első egri barlanglakások is. A pincék uralkodó hányada azonban riodácittufába mélyült, a vár környéki korai pincék formavilága is eltér a későbbiektől. A barlanglakásra utaló első írásos adatot 1570-ből ismerjük: e szerint a szarvaskői vár colonusainak egy része dem­jéni vagy ostorosi lehetett, pincében lakott. A török hódoltság idejéből számos leírás szól arról, hogy a lakosság, fő­ként a török előli menekülés, rejtőzés céljából a pincéket búvóhelyül, lakásként vette igénybe. A pincék szokatlan mérete, gyakran bonyolult alaprajzi kialakítása, több bejárata, esetenként ásott kúton át történő megközelíthetősége jelzi ezek menedéket nyújtó szerepét. Ismeretes, hogy Eger 1596-os elfoglalása után magyar szabad csapatok húzódtak meg a felnémeti Templomdomb alatti pincerendszerekben. Mivel ezek a katonák időnként rácsaptak a várból kimerészkedő törökökre, a pasa a szom­szédos települések lakóival a pincéket betemettette. Pincefeltáró kutatásaink során találtuk meg ezen járatok egy ré­sét; a pincevágatokat kitöltő földből korjelző agyagedény került elő. 1632-ben I. Rákóczi György fejedelemnek írott levélből tudjuk, hogy Egerbe, mint hódoltság alatti közigazgatási központba tömegesen érkeztek török katonák, őket a város zsúfoltsága miatt a tihaméri pincékben szállásolták el. Evlia Cselebi, a nagy hírű török utazó 1664—1666 között járt Egerben. Figyelmét nem kerülte el a föld alatti létesítmények kiterjedt rendszere, ezt írja: „Ennek a.. . várnak az alja egészen üres, csupa pince és üreg, melyekbe néhány ezer katona belefér... ostrom idején a vilajet (tartomány) egész lakossága gyermekeit, feleségeit a ... vár alatt levő üregekben és raktárakban helyezi el."

Next

/
Thumbnails
Contents