A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)

Balázs György: A népi mesterségek műhelyei, építményei

készség jellegzetes eszközei, emlékei, eljárásai. Az önellátás tájilag, azon belül időben is különböző, hullámzó jellegű lehet." Talán nem volt érdektelen vázolnunk a népi mesterségek, mesterkedések, háziipar, kézművesség, kisipar, s még számtalan kifejezéssel említhető tevékenységek kutatását. Kitetszik az eddigiekből, s a számtalan kisebb-nagyobb adatközlésből, cikkekből, tanulmányokból, amelyek az egyes mesterségekről szólnak, hogy a népi mesterségek leírásánál — s itt csak a néprajzi feldolgozásokra gondolok - elsősorban a munkafolyamat, a munka technológiai része, az ember és az általa előállított termék, annak formája, anyaga, díszítése áll a vizsgálódások homlokterében: a korsó, a tál, faragott bot vagy sótartó, ivócsanak, cifraszűr stb. Még a munkaeszköz sem mindig tárgya az ilyen jellegű leírásoknak. Legtöbbször hiába várjuk a munkatereknek, a műhelyeknek a leírását, vizsgálatát is, nem tudjuk meg, hogy az adott tevékenység hol zajlik, van-e állandó helyigénye, vagy nem helyhez kötött, bárhol végezhető, esetleg csak speciálisan arra a célra emelt épületben végezhető stb. Pedig ugyanakkor a ,,népi építészet" körébe eső épületekről számtalan tanulmány, cikk született, melyek a legfontosabb épület, a lakóház mellett vizsgálatuk tárgyává teszik a gazdasági épületeket, ólakat, csűröket, magtárakat, vermeket, pincéket, présházakat, s még sorolhatnánk tovább a példákat. A népi mesterségek körébe sorolható tevékenységek színterei közül talán csak a malmok kerültek az ilyen irányú érdeklődés homlokterébe. Kíséreljük meg most számba venni a népi mesterségeket aszerint, van-e állandó helyigényük, műhelyigényük, kívánnak-e külön erre a célra emelt épületet, van-e ezen épületeknek speciális, funkcióbelileg meghatározott szerkezetük, formájuk. Kiindulópontnak a fentebb említett négy kategóriát tekintjük (házi munka, kézműves munka, háziipar, kisipar), s megvizsgáljuk, milyen összefüggés lehet ezen kategóriák és az ezt alkotó tevékenységek térigénye között. 1. Házi munka: a paraszti kézműves tevékenység legalapvetőbb formája a házi munka. Az alapvető társadalmi egység, a család (vidékenként nagycsalád) tagjai munkamegosztás - hozzáértésük és ügyességük - szerint végzik el a szükséges ipari jellegű munkát az alaptevékenységek (földművelés, állattartás) mellett. Ilyen jellegűek a férfiaknál egyegy szerszám, munkaeszköz, bútor, használati tárgy, esetleg épület vagy bármi más termék elkészítése, vagy javítása, a nőknél a fonó-szövő munka, a varrás, szappanfőzés, kenyérsütés. Ezek a tevékenységek általában nem igényelnek külön helyiséget, a gazdasági épületek, lakóterek egy részében, lehatárolás nélküli térben végezhetők. Egyes munkafázisok a szabadban is végezhetők, időjárástól függően. A munkavégzés tehát helyét és idejét, gyakoriságát nézve egyaránt esetleges. A munka jellegét tekintve — tehát, hogy a legszükségesebb napi munkához való eszközök, segédanyagok készülnek ezek során —, minden férfinak, nőnek értenie kellett hozzá készség szinten. 2. Kézműves munka: a nagyobb hozzáértést, ügyességet és rutint kívánó kézműves feladat falusi ezermesterek, specialisták munkája. Ezek nagyobb kézügyességű emberek, akik saját paraszti munkájuk mellett különösen értenek egyik-másik ipari jellegű tevékenységhez. Munkájukért már ellenszolgáltatás jár, ami lehet visszasegítés, ajándék, sőt természetbeni fizetség is. A specialista tehát másnak, szabadidejében dolgozik, így például egy famunkában ügyes embert egy kendertiló vagy egy szövőszék elkészítésére, az építkezésben jártasabbat egy-egy házilag kivitelezett épület munkájának az irányítására kémek meg. Úgyszintén a szappanfőzés bonyolultabb feladatának elvégzéséhez ebben különösen jártas asszonyok segítségét szokás kérni. Ezek a tevékenységek végezhetők szabadban, a lakótérben is, de már állandóbb helyigényük van. így például a jó faragó ember a kamrában, színben, esetleg a tornácon végzi munkáját, de állhat az udvaron külön erre a célra épített épület, faragószín is, ha többirányú munkát, sok munkaeszközzel, nagyobb szerszámokkal (faragószék, faragótőke stb.) végez. A szövő asszonyok a szövőszéket ősztől tavaszig általában a szobában használták, átrendezve ezzel a lakóteret, s annak egy részét munkavégzésre használták. A munkavégzés tehát lehet esetleges, de - például az említett szövés esetén - idényjellegű is, nem kíván külön erre a célra emelt épületet vagy műhelyt. Kisebb termelékenységgel dolgozó takácsok is többnyire az egyik szobában állítják fel szövőszéküket, ha nincs más arra alkalmas, világos helyiség a házban. 3. Háziipar: a háziipamái a hangsúly már az árutermelésen van, ez különbözteti meg a specialisták, ezermesterek munkájától. A házüpart űző mester nagyobb mennyiségben termel, nemcsak megbízásból, hanem elsősorban raktárra. Termékeit kisebb részben helyi fogyasztóknak, helyben viszonteladóknak adja át árusításra, vagy vásárokon, piacokon árusítja. A vándor iparosok lakóhelyüktől távoli vidékeket is bejárnak termékeikkel, s pénzért vagy természetbeni fizetségért árusítanak Általában szezonmunkát végeznek: nyáron a mezőgazdaságban dolgoznak, ősztől-tavaszig mesterségüket folytatják. Egyes vidékeken nemcsak egy-két mester végzi a faluban ezt a munkát, hanem az egész falu, például gyékényfonó falvak (Tyúkod, Tápé, Bősárkány), vékakészítők (Tarpa), szalmakalap készítők (Hajdúnánás), favilla, gereblyekészítés (Szuhahuta, Bakonybél), disznóól, másnéven ludas készítés (Himód) s a sort folytathatnánk tovább. Meg kell még említenünk, hogy a háziipar kialakulásának feltétele ott volt meg, ahol a mezőgazdaságban jelentős munkaerő felesleg mutatkozott, és a szükséges nyersanyag helyben biztosított volt. A háziipart többféle helyszínen űzhetik, jellemző, amit egy ceglédi nádseprű készítőről olvashatunk egy néprajzi leírásban: „H. J. leül egy kis gyalogszékre, kezeügyébe készíti a szerszámokat, megtömi a pipáját, .... kézbe vesz egy fűzvesszőt és előkészíti a keresztkötésekhez." Ugyanígy sorolhatnánk a háziipari tevékenységek sorát, melyekhez — kis eszközigényük, s kis munka térigény ük miatt - nincs szükség állandó műhelyre, legfeljebb megszokott helyre,