A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)

Sisa Béla: Magyar települések fatornyai

A magyar települések fatornyainak vizsgálatakor mindenképpen a történelmi Magyarország területét kell áttekintenünk. A történelmi Magyarország területe a Kárpát-medencét foglalta magában. Ezen a területen hatalmas erdőségek voltak és a faépítészet valószínűleg a honfoglalással egyidős lehet, habár a legkorábbi időszakról nincsenek írásos adataink. István király elrendeli, hogy 10 falu építsen szilárd anyagú — tehát kőből vagy téglából épített templomot. Ezek a templomok torony nélkül is készültek. A harangozás hozzátartozott a keresztény liturgiához, 1169-től a keresztény egyház kötelezővé tette a harangok használatát. Faépítésről szóló egyik okleveles adatunk 1094-ből származik. I. László királyunk a Bihar megyei Szentjobbon történő építkezésről. Településeink nevében már a középkorban találkozunk fatoronyra utaló adattal, 1301-ben a Küküllő megyei Harangláb községet említik, Mátraalmás közelében Haranglábtölgyes nevű erdőt is találunk. Az előadásomban csak a templom építménytől független kampanile-szerűen épült, teljes egészében fából készült tornyokkal foglalkozom. Ezek az építmények alapozás nélkül készültek. Az alsó szint gerendarácsa macskaköveken, vagy farönkökön nyugszik, és egy rácsos, andráskereszt merevítéses, önsúlyos szerkezet. Építési anyagként általánosan tölgyfát vagy csert használtak. A harangláb elnevezés általános volt. Ez az elnevezés olyan általános, hogy például Késmárkon a reneszánsz, kőből készült harangtornyot a helyiek haranglábnak nevezik. Sok helyen viszont a torony elnevezés az általános. Harangtornyaink méreteikben is jelentősen különböznek egymástól. Amikor egy település, vagy egy nagybirtokos család által épített templom mellé, vagy egy várban épülnek mind anyagukban, mind tömegükben kifejezik az építtető gazdasági és társadalmi hovatartozását. A nagyléptékű világi és egyházi objektumokon dolgozó mesterek; ácsok, molnárok, vagy bognárok vitték tovább kisebb falusi településekre is a toronyépítés technikáját. Ez azt is jelentette, hogy az egyes mesterek nemcsak a fatorony építésére specializálódtak, hanem templomtetőt, toronysisakot, malmot vagy hidat építettek. A harangtornyok magyar területeken általában „csúcsos" formájúak. Csomóponti kötéseiknél és más szerkezeti részletképzéseknél a középkori építészetben alkalmazott megoldásokkal találkozunk. Külső formájukban a nyugateurópai származású tornyos kőtemplomokat utánozzák, a kőépítészetből a faépítészetbe átkerülő formákat a magyar építészeti igény sajátosan alakította át, a számára legmegfelelőbb módon. Valószínűleg a zömök, fiatorony nélküli tornyok őrzik a legrégebbi hagyományokat. Az általánosan elterjedtebb karcsúbb, 4 fiatornyos szoknyás haranglábaink ha késve is, de a gótikus stílus hatása alatt jöttek létre. A reneszánsz csipkés mellvéd deszkázattal, galériával gazdagította a tornyokat. Ez nem hatott zavaróan, sőt még fokozta a torony magasba ívelését. A fatornyokról tervek nem készültek, legalább is eddig nem került napvilágra a toronyépítéssel kapcsolatos terv. A török hódoltság alatt az elfoglalt területeken más épületek mellett a fatornyok is elpusztultak. A toronyépítés technikája, valamint a legrégebbi fatornyok északon a Magyar királyság, délen és keleten pedig az Erdélyi fejedelemség területén maradtak fenn. A folyamatos háborúskodás miatt fejlődő toronyépítészetről nem beszélhetünk. A hódoltsági terület visszafoglalása után a reformáció az egész Nagyalföldön is elterjedt. A török hódoltság után az ellenreformáció tiltotta a protestánsoknak a szilárd anyagú templomok építését. Ezért a hódoltság után gyakran épültek teljes egészében fából készült tornyok. Természetesen anyagi lehetőségek is korlátot emeltek mívesebb templomok építésére. Mikovinyi Sámuel 1740-ben kiadott jászberényi látképén hatalmas méretű 4 fiatornyos szoknyás harangláb látható. A látképen a templomtól jobbra a református régi, kisebb méretű fatornya látható. írásos dokumentumok a hódoltság utáni fatemplomokról, tornyokról maradtak fenn. Füzesgyarmaton faharangláb épült „Legelsőként 1759. ik esztendőben Tiszt. Szilágyi György prédikátorságának vége felé, Oláh János bíróságában épül itt egy Fa-Torony hosszú