A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)

Kecskés Péter: A kutatás és a dokumentálás a népi műemlékek védelmének alapja

Csomafája környékén 1940-1942. közt több, mint 300 épületet mért fel, köztük teljes utcasorokat is, és azok fényképdokumentációját is elkészítette. Az anyag kivonatát P. H. Stahl-lal közösen, francia nyelven készítették sajtó alá. A kidéi felmérési anyag alapján tudjuk Vargha László munkamódszerét talán legjobban jellemezni: a felmérhető objektum varázsát, az adatközlő megjegyzéseinek írásbeli lenyomatát, az időközben szerzett történeti adatok értelmezését, a kutató, az építmény és a tárgy együttélésének pillanatait (Kidéi templom felmérése és makkos fazár rajza). 4. A mándoki görögkatolikus templom a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban A Keleti-Kárpátok területén a görögkatolikusok a XVII. század második felétől tölgyfából ácsolt templomokat emeltek, aminek egyik jelentős emléke a történeti Szabolcs megyei Mándok temploma (,,cerkó"). Ajtajának szemöldökfájába vésett felirat tanúskodik arról, hogy ez a templom 1670-ben épült. A boronákból rótt, fazsindelyes fedésű, keleti tájolású, harangtornyos templom Magyarországon a legkorábbi hiteles, fából összeállított népi építészeti emlék. A templom műszaki állapota miatt az 1960-as években életveszélyessé vált, s helyben megőrzésre nem volt mód, így gondosan dokumentált bontás után 1971-ben Szentendrére, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba került. A mándoki templom építőanyagának háromnegyede beépítésével, valamint több XVIII—XIX. századi eredeti tárgy felhasználásával 1979. óta berendezetten áll a múzeumlátogatók előtt. A kisméretű, egyenes szentélyzáródású templomot a XVIII. században 15-20 magyar és ukrán család gondozta, s 1812-ig köré temetkeztek. A piros földfestékkel színezett harangtoronyban levő nagyobbik harangról azt tartja a hagyomány, hogy II. Rákóczi Ferenc adományozta a mándokiaknak, és hangja elűzi a jégesőt, villámlást. A templom sártapasztás nélkül, meszeletlenül, építéskori állapotában jelenik meg a látogató előtt. A templom hajóját és szentélyét megosztó falat a XX. század elején a belső tér növelése céljából megcsonkították. A múzeumi visszaállítás során a képes falat („ikonosztazion") és berendezést a XVIII. századi egyházi gyakorlatiak megfelelően rekonstruáltuk. Szerepelnek így itt ä három sorban elhelyezett fatáblára festett ikonok, előtte a „csókoló állvány" Szt. Miklós képével, továbbá a Nyíradonyból származó datált ülőpadok, a körmeneti keresztek- és zászlók, valamint a hívők adományképei és kendői. Az ikonok közül figyelemre méltóak a görögkeleti és római katolikus hatásokat egyaránt tükröző, XVIII. század végi táblaképek, amelyek Munkácson készültek (Apostol- és Ünnep-sor). A templom eredeti tárgya a képes fal közepén látható, kétszárnyú áttört fafaragású ,Jcirályi ajtó" Jessze (Dávid király apja) ülő alakjával és a „tizenkét kisprófétával". Mellette kétoldalon az Jstenanya" és a ,JPantokrátor" képe szüitén a XVIII. század végéről. A szentély legjelentősebb, a templom építéskori tárgya az oltárláb (négyzetes hasáb alakú tölgyfarönk), amihez az a hagyomány fűződik, hogy eredeti helyén élő fából vágták. A „mensa" áll az oltárszekrényből és a szükséges liturgiái tárgyak együtteséből.