A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)

Simányi Frigyes: Népi műemlékek megmentése a szabadtéri néprajzi múzeumokban

biakia is van ma már több példa hazánkban. Ezek bútorzata is azonban részben vagy egészében másodlagos és azoknál alig egy-két esetben került sor arra, hogy a melléképületeket és létesítményeket is helyreállítsák, kiegészítsék, bemutassák. Éppen ezért a szabadtéri néprajzi múzeumok berendezett, bebútorozott portái felbecsülhetetlen tudományos értéket képviselnek. — A szabadtéri néprajzi múzeumban lehetőség van arra, hogy a 6—8—10, olykor még több főépületből illetve portából álló táji együttes úgy kerüljön megtervezésre és kivitelezésre, hogy fel tudja idézni a tájra jellemző falusi utcaképet, a falu hangulatát. Nyilvánvaló, hogy azonnal felmerül a jogos ellenvetés a hitelességgel kapcsolatban. Ne feledjük azonban, hogy a helyszínen megőrzött népi műemlékeink közül meggátolhatatlanul alakul és változik a falukép, és a sok modem, ízléstelen vagy városias épület mellett maholnap esetleg ezek az épületek fognak minden értékük és szépségük ellenére anakronisztikusnak, hiteltelennek hatni. — Az Országos Műemléki Felügyelőség saját kivitelezésben csak igen kevés népi műemléket tud a sokkal nagyobb volumenű munkák mellett helyreállítani. Ezért számos helyreállítást, felújítást, karbantartást anyagilag támogat, hogy ennek segítségével a kivitelezést külső, idegen kivitelezőkkel lehessen elvégeztetni. Ezeknek a munkáknak a tervei a kötelező bemutatással engedély megszerzéssel még nyomon követhetők, a kivitelezés folyamatos figyelemmel kísérése azonban már nehezen oldható meg. Ezzel szemben a szabadtéri néprajzi múzeumban a felméréstől a bontáson, deponáláson és tervezésen keresztül az újraépítés valamennyi fázisáig minden lépést szakmailag ellenőriz a tudományos apparátus. Nagy gyakorlattal és állandó szakmai felügyelettel történnek az épületbontások, még abban az esetben is, ha például csak egy disznóólról van szó. Mivel a múzeumba beszállítandó épületek, népi műemlékek teljes elbontásra kerülnek, a valamennyi fázisban dokumentált bontás során a szakemberek olyan gazdaság néprajzi, épületszerkezeti, népi építészeti, anyagtani ismeretekre tesznek szert, ami például helyszíni helyreállítás során nem lehetséges. így válik lehetővé építési ütemek, alaprajzi változtatások kiderítése, a valóban eredeti formában történő újraépítés. — Az újjáépítéseknél visszatérő gond az épületek anyagainak eredetisége. Hiszen a szétvert tömésfal maradványait aligha érdemes megkísérelni újra felhasználni. A lepusztult nád és szalmatetőt, az elrohadt gerendát stb. újjal kell pótolni. Ma már a szabadtéri néprajzi múzeumok olyan kapcsolatokkal rendelkeznek nád, szalma, agyag, vályogtégla, fa stb. megszerzése terén, amely minimumra szorítja a népi műemlékek anyagi eredetiségével, hitelességével kapcsolatos jogos aggodalmakat. A kivitelezésnél pedig szükség szerint olyan, kihalt szakmákat még ismerő öregeket tud a szabadtéri néprajzi múzeum felsorakoztatni munkára vagy betanításra, akik munkája garantálja a szakszerűséget és egyben az egykori technológia hitelességét is. — Az épületek elemekre való bontása lehetővé teszi azoknak a kor műszaki színvonalán álló konzerválását. Ez a helyszínen megőrzött épületeknél nem, vagy csak korlátozottan oldható meg. — A múzeumban a restaurátor műhely, a kovács, asztalos, és ács műhelyek a gondnokság és megfelelő szakemberek együttesen biztosítani tudják a népi műemlékek állandó karbantartását, szakszerű gondozását. Ez az ami a helyszínen megőrzött népi műemlékeknél a legkevésbé megoldott. — A már felépült tájegységekben néprajzi bemutató tartható, játékok, szokások megismertetésére van mód, ami életet visz és kell is, hogy vigyen a szabadtéri múzeumba. Szennán például mág állattartás is folyik. Ezek a feltételek az „in situ" megőrzött népi műemlékeknél általában nem teremthetők meg. Ugyanis a vendéglátás, higiéniai feltételek, propaganda anyagok - diák, levelezőlapok, prospektusok - árusítása is csak itt-ott oldható meg, míg a szabadtéri múzeumokban mind az megoldott vagy meg lesz oldva. — Végezetül vissza kell térni a tudományos tevékenységre. A szabadtéri néprajzi múzeumnak kell előbb-utóbb az egész ország központi népi építészeti archívumává válni, a magyar népi műemlékvédelem letéteményesévé lenni. Az ott levő tudományos anyagoknak és az ott folyó tudományos feldolgozó munkának együttesen kell igazolni a felépített múzeum tudományos hitelességet. Bár az előzőekben, miként azt jeleztem, elsősorban az országos jelentőségű Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum szerepéről beszéltem a népi műemlékek megmentésével kapcsolatban. Azonban mindez vonatkoztatható a vidéki szabadtéri néprajzi múzeumainkra is. így az 1968-ban megnyílt zalaegerszegi „Göcseji Falumúzeumra", az 1973ban megnyílt szombathelyi „Vasi Múzeumfalura", az 1978-tól üzemelő „Szennai Falumúzeumra", az 1979. óta működő „Nyíregyházi - Sóstói Szabadtéri Néprajzi Múzeumra" és a csak 1981. óta létező „Ópusztaszeri Múzeumra". Lehetőségeik talán szerényebbek, céljuk, feladatuk azonban hasonló és eddig eredményeik egyáltalán nem lebecsülendők a magyar népi építészet emlékeinek megmentése terén. Ma már örvendetes módon szaporodnak azok a szép víkend és családi házak, kisebb középületek is, amelyek letagadhatatlanul magukon viselik a magyar népi építészet formai hatását. Magam is, mint építész már csak ezért a gyümölcsöző kisugárzásért is elsősorban a helyben megőrzött népi műemlékek és azok számszerű gyarapításának a híve vagyok.