A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)

Dr. Bakó Ferenc: Az Egri Nyári Egyetem szakmai értékelése

rajzi irodalmunk két eredőre vezeti vissza, vagyis a nyugat-európai építészeti hatásokra és a magyarság ősi kultúrájára. Mindkét elmélet túlzásokara is vezethet, amikor az egyik azt bizonyítja, hogy a népi építészetben a nép szerepe csak a módosítás, aminek alapja a magas művészet hatása, díszítőelemeinek átvétele. Lényegében a népi építészet megítélésekor ennél többel kell számolnunk, az anyag, szerkezet és forma döntő fontosságú szerepe mellett figyelemnbe kell vennünk a társadalmi és műveltségi hatást, a hagyományt is. A népi építészet kutatásának tehát a primitív formákból, szerkezetekből kell kiindulnia, ami csak a kis részletekre is kiható anyagfeltárás, elemzés útján lehetséges. A jelenkori népi épületállomány történeti előzményei az emlékek, az adatok igen kis száma következtében alig ismertek. A téma előadója, Hoffmann Tamás főleg az egész Európára vonatkozó képet rajzolta meg az antik, főleg római háttérrel, amelyen az egész középkor népi lakáskultúrája, falusi település-módja nyugszik. A középkor folyamán azonban különféle újítások léptek fel, többnyire Dél-Európában és terjedtek észak és kelet felé. Fontos a lakáskultúra fejlődésében is a főúri, uradalmi kezdeményezés, ami a városi polgárság közvetítésével kerül el a parasztsághoz. Ilyen a lakás és a gazdasági helyiségek összeépítése, a csűr, mint az udvar önálló építményének kialakulása, társadalmi tekintetben pedig a jobbágy birtok örökletessé válása. A lakástípusok fejlődése magával hozta a földházak megszüntetését, a több sejtű lakás kifejlődését és a kemence, kályha és a füsttelenített lakótér megjelenését. Mindezek a jelenségek transzponálhatok a Kárpát-medencére és a magyarság életkörülményeire is, annak hangsúlyozásával, hogy a bizonyító anyag itt sokkal kevesebb, mint Európa más, főleg nyugati részein. Hozzátehetem, némileg más is, mint a kettős beltelek településrendszerének az a kialakulása, amely a sajátos magyar történelemmel, a török háborúk nyomában elpusztult falvak sorsával függ össze: ezek határát az épen maradt szomszédos falvak népe kertek vagy legelők, kaszálók formájában vette használatba. A történeti alapvetést Barabás Jenő szűkítette le a magyar viszonyokra, amikor a népi építészet korszakaival és a táji háztípusokkal kapcsolatos ismereteket foglalta össze. Nem könnyű feladat korszakokat és azok kiterjedését megállapítani, mert a kevés forrás miatt a történelem folyamán nem mindig világos, mi a népi, bár népi építészetről csak a XIII. század óta lehet hazánkban beszélni. Néha azért is, mert a ház-vagy lakástípusok áttörik a korszakok határait: a XIII. századdal eltűntnek tekintett veremház még századokkal később, egész a jelenkorig tovább él egyéb archaikumokkal együtt. Ennek ellenére Barabás meggyőzően állítja, hogy 5 korszak során fejlődik, alakul ki a magyar népi lakóház és a 3. korszakban, tehát a 17—18. században kiformálódnak a táji háztípusok is. Ezek számát az előadó a korábbi elméletet továbbfejlesztve, 7-ben állapítja meg. A népi építészet és településtudomány terminológiájában, - úgy tűnik nincs meg a kellő egyetértés, még nem ment át a köztudatba és használatba az a szakszókincs, amelyet Barabás Jenő és GÜyén Nándor dolgozott ki a „Vezérfonal népi építészetünk kutatásához" c. könyvükben. A népi építkezés egyik kulcskérdését boncolgatta Román András, amikor a népi és a nemzeti építészet ismérveit, összefüggéseit tárgyalta. A falusi, népi építkezést az választja el az utóbbitól, hogy maga a dolgozó nép, annak fia a megrendelő, a tervező és a kivitelező. Kivételt képeznek azonban a telepítések, amikor a földesúr kész házakat bocsátott a telepesek rendelkezésére, illetve javaslatot tett különböző anyagokra és háztípusokra, amelyeket akkor éppen korszerűnek tartottak. Fontos kérdés eldönteni, hogy például templomok esetében hol kezdődik a népi, s erre az a válasz, hogy a kérdést a falusi osztály viszony ok és a keletkezés körülményei döntik el. Népi és nemzeti építészet között jelentős különbség a lakóházak egymenetes, vagy többmenetes, illetve többszintes volta. A parasztházak egymenetességét Román András - másokat is követve — a nép szegénységével, igénytelenségével indokolja, bár ennek tradicionális, jogi háttere is lehetséges. Magyar nemzeti építészetről tisztán nem lehet beszélni, a történeti stílusok között a reneszánsz és a klasszicizmus tekinthető oh/an irányzatnak, amely magyarrá vált, és megegyezik a nemzet karakterével. A magyar jelleg kifejezése nem sikerült sem a szecessziónak, sem a legújabb népi irányzatoknak. Az eklektika a népi és nemzeti építészetet összekapcsoló évezredes hagyomány, ennek eredményeként állandóan folyt a formák, díszítőelemek cseréje vagy elutasítása. Egy dél-borsodi alapkutatás eredményeit és tanulságait mutatta be Kemer Gábor, 3 falu 54 épületének tüzetes vizsgálata révén. Mind a néprajzban, mind az építéstörténetben rendkívül hasznosak a változásvizsgálatok, mint Kemer Gáboré is, amely koruk alapján kategorizálja az épületeket és e kategóriákat a múlt század közepétől kezdve napjainkig keletkezett építményekből állítja össze. A változás vagy fejlődés üteme diktálja az egyes korszakokat, közttük a legújabbat is, amelyet nagyon kevesen vizsgálnak, pedig ez a magyar népi építkezés történetében az első eset, amikor a parasztság a várostól egységes alaprajzi és térbeli rendszert vett át. Mendele Ferenc a Magyarországon gyakorlatban levő népi műemlékvédelem valamennyi formáját ismertette, az 1949. évi műemléki rendelettel kezdődően. A törvény végrehajtása azonban lényegileg csak 1957-ben, az OMF megalakulásával kezdődött el, elsőrendűen az épületállomány felkutatásával. Megkezdődött ennek alapján a hatósági védelem, előbb egyes épületek, majd épületegyüttesek védelem alá helyezésével. Amíg 1958-ban csupán 26 népi építmény kapott helyet a Műemlékjegyzékben, addig 1984-ben 1250 körül volt a számuk. Ezen kívül kialakult még a védett falusi, mezővárosi műemlékegyüttesek rendszere is, mint Tihanyban, Hollókőn, Szigligeten, Csongrádon és Fertőrákoson. Nem tudható azonban, mennyire reális l-l településen olyan nagyszámú épület hatásos védelme, mint Szigligeten 44 vagy Csongrádon 25 utóbbi esetben föld falazatú épület. Reméljük, hogy az illetékes hatóságok be tudják majd