Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)
Dr. Komjáthy Attila: A rudabányai középkori református templom helyreállításának munkálatai
koronával fokozatosan futnak le a földig. Ez az északi oldalon látható. Az elbontott, sőt kiszedett alapfalak helyén kertépítészeti eszközökkel, sövénysorral operáltunk és ezzel jeleztük a valamikori alaprajzot. Mint említettem, a templom súlyos statikai problémákkal küszködött. Megerősítése több módon történt. Az alapozást több helyen aláfalazással erősítettük meg. A falkoronára, a falsíktól visszaugratott vasbeton koszorú került. Ebbe acélgerenda rács elhelyezéséhez az önmagában is műemléki értéket képviselő fedélszéket magasabb síkra kellett helyezni, amit egy darabban, új gerendarács betételével oldottak meg úgy, hogy hévérekkel fölemelték lassan a fedélszékre. Ez az új acél gerendarács alátámasztja a fedélszéket, ezzel tehermentesíti a födémet, mestergerendát és a középső faoszlopot. A mennyezet is erre a rácsra függeszkedik fel. A beljebb helyezett koszorú következtében kívülről nézve a falkorona és a fedés között horony keletkezett, ami a templom csonka voltára, befejezetlenségére is utal. Hiszen — mint már említettem — a mostaninál az épület magasabb kellett, hogy legyen. A részletek megoldását az egyszerűségén túl a templom egységes képének megjelenítési igénye határozta meg. A falakat kívül-belül fehérre meszeltük. Bebizonyosodott, hogy a középkorban a faragottkő tagozatokat is meszelték, ez történt most is. A meszelés nemcsak a megjelenés egységét, hanem a kőanyag védelmét is szolgálja. A középkor józan gondolkodására jellemző megoldás ez. így a tagozatok műkő kiegészítései csak diszkréten, anyagukkal, textúrájukkal térnek el a meglevő körtől. Megkülönböztethetően, de nem kirívóan. Hasonló eljárást követtünk a belső részben is. A nagy fehér felületek kiemelik a festett díszítést, a XV. századi falkép, a mennyezet, a bútorzat hatását. Az architektúra visszavonul, hátteret képez a belső képnek, a belső építészetnek. Megjegyezzük, hogy a lefaragott konzolok furcsának tűnő rózsaszíne a feltárt eredeti festésnyomok alapján készült. A templom világítása is az egységes megjelenítést szolgálja. A fallal azonos, fehér színű izzók világítják meg a templomteret, a templomtér kulcspontjait. A XX. század elején épült tégla-beton karzatot a helyreállítás során lebontottuk. Alaprajzi formájában egy kicsit barokkos, a hely szelleméhez igazodó hangulatot próbáltunk megfogalmazni. Az egyházközség igénye volt az új karzat építése. A karzatot fából készítettük, el akarván kerülni, hogy olyan végleges megoldást alkalmazzunk, melynek beépítése visszavonhatatlan beavatkozással járna. A karzat mozgalmas formái, ívelt vonalvezetése a meglevő berendezés és mennyezet gazdag, dekoratív formavilágának szellemét kívánta visszaidézni, anélkül, hogy archaizálna vagy a meglevő formákat másolná. Mellvédje élére állított fa-lamellákból készült. Itt jegyezzük meg, hogy Rudabányán sikerült elkerülni, hogy a hívek a templomot oda nem illő perzsaszőnyegekkel, csipkékkel stb. díszítsék. A padlóra a helybéli asszonyok által sajátkezűleg szőtt rongyszőnyegek kerültek, természetesen a régi, értékes darabokat továbbra is használják. A déli kapu eredeti vaslemez szárnyának visszahelyezéséről nem lehetett szó, szabad térben ez a vaslemez előbbutóbb menthetetlenül elpusztulna. Ezért hazánkban eddig egyedülálló megoldást választottunk. Új kapuszárny készítése helyett az eredetiről mintát vettünk és ennek alapján anyagában feketére színezett üvegszálas poliészterből készítettük el az ajtó másolatát. Beépítése után a helybéliek azt hitték, hogy az eredeti került vissza. Hazánkban ez volt az első — és talán egyetlen — kísérlet a műtárgy-másolat alkalmazására a műemlékvédelemben. A templom környezetét is rendeztük. Ezt a vízelvezetés megoldása, az épület körüljárhatóságának igénye, esztétikai követelménye, továbbá didaktikai szempontok is szükségessé tették. Kertépítészeti eszközökkel mutattuk be az épület elpusztult részeit, az egykor nagyobb templom falainak helyét, sövénysorral. A kertépítészeti rendezés egyébként törekedett a helyben honos növényfajták és természetes anyagok használatára. Tisztelt Hallgatóság! Én lényegében bemutattam a templom helyreállítását és a templomot. Engedjék meg, hogy azzal a képpel búcsúzzunk el Rudabányától, melyen a pelikán saját vérével táplálja kicsinyeit. A környezet-természetvédelem, a műemlékvédelem területén dolgozó kollégáknak - ha nagyon áttételes is ez a gondolat - kicsit hasonlatos a feladatuk. Munkájukkal, tevékenységükkel mindenkor szolgálniuk kell a szűken vett kultúrkörük, nemzetük, s egészében a világ polgárainak az építését, tudatának formálását, kicsit mondhatnám azt is, hogy a társadalmi megegyezés és béke ügyét. Egy-egy ilyen helyreállítást is végső soron - azon túl, hogy a közösség egésze számára készül — egy közösség készíti. Szeretném a kollégákat is ismertetni: építész én voltam, statikus Vándor András, kertépítész őrsi Károly, faipari mérnök Pomozi István, az elektromos terveket Egegi Kálmán készítette, régész Pálmer Nóra, a kiviteli munkákat az OMF Nyíregyházi Építésvezetősége f a szakipari munkákat - így a festett berendezést, konzerválást, restaurálás az OMF központi műhelye készítette. A helyreállítás közel 3 millió forintjába került az Országos Műemléki Felügyelőségnek, illetve a magyar államnak. Köszönöm figyelmüket, előadásomat befejeztem.
