Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Kerner Gábor: Az agrárkultúra föld alatti emlékei Heves megyében

Az agrárkultúra emlékeit tárgyalva az embernek óhatatlanul magtárak, különböző malmok, uradalmi épületegyüttesek, zsellérházak és más felszíni építmények jutnak az eszébe. Ez természetes is, hiszen ezekkel az épületekkel találkozunk az ország minden területén. Sok - ma már mint szépen helyreállított — műemlék fogadja a látogatókat. Területünkön azonban számos speciális építmény található, melyek a nagyközönség, de még a szakma területén is csak érintőlegesen ismertek. Pedig több kutató — Bakó Ferenc, Mendöl Tibor, Kleb Béla és mások — behatóan foglalkoztak és hívták fel a figyelmet az agrárkultúra föld alatti emlékeire. így a borospincékre, tufába vájt állattartó építményekre, barlanglakásokra. A téma azonban — mint általában ezek az építmények — a perifériára szorult. A borospincékkel jelen előadásomban nem foglalkozom, hiszen a téma önálló programot kíván és az itt töltött napok alatt Önök bizonyára behatóan fogják tanulmányozni ezt a kérdést. Fordítsunk inkább több időt a - véleményem szerint - érdekesebb föld alatti álattartó építményekre. Az agrártörténeti emlékek védelméről szóló miniszteri rendelet kapcsán 1981-ben helyszíni kutatást végeztünk Szomolya és Noszvaj községekben. Ekkor ismertünk meg Szomolyán egy juhhodályt, Noszvajon egy uradalmi szarvasmarha-istállót, egy borpincét és néhány barlanglakást. Az első három objektum felmérésével a Magyar Mezőgazdasági Múzeum megbízta a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Építészeti Tanszékét, mely felméréseket Reischl Gábor építész 1981-ben el is végzett. A juhhodály Szomolya község külterületén helyezkedik el, a falu határától kb. 150 m-re, a szőlő- és zöldséges kertek után közvetlenül az erdős terület kezdeténél, a hegyoldal délkeleti lejtőjén. A hodányt a hegy kiválóan faragható tufa anyagába vájták. A bejárat előtt egy kb. 22x40 m-es előtér van, amely valamikor a hodályba terelt állatok elhelyezkedési területe volt karámmal körülvéve. A hodály egyetlen bejárata középen helyezkedik el. A belső kialakítást boltozatosán oldották meg. Négy darab arányosan elhelyezett pillér biztosítja a teherviselést. Az ösztönösen kialakított boltozatok különösebb károsodást nem szenvedtek. A hodály kialakítása során egy segédoszlopot voltak kénytelenek hagyni, valószínűleg a megroggyanás veszélyének megakadályozása miatt. A hodályban 2 db szellőző biztosította a légcserét, a szellőzők 6,5 méter magasak. A hodály tufa felülete alapján a faragást valószínűleg csákányszerű faragó szerszámmal végezték. A külső homlokzati oldalon a pásztor nyugvó-, pihenőhelyéül szolgáló kifaragott bemélyedés található. A hodályon különösebb építészeti stílusjegyek nem fedezhetők fel, a környéken levő hasonló építmények tükrében a XIX. század első felére teszem építését. A következő példákkal összehasonlítva látni fogjuk, hogy az építmény az egyszerűbb típusok közé sorolható, az állatok és a pásztorok ideiglenes szállását szolgálta. A hodály belsejének arányos kiképzése, az anyag (tufa) szerkezeti hatásainak tökéletes ismerete, az ebből adódó szép boltozatok, az egyszerű állattenyésztésnek megfelelő alaprajzi kiképzése tette indokolttá műemléki védelmét. Uradalmi szarvasmarha-istálló Noszvajon Az istálló ? község külterületén, a volt nemesi kastély közelében található, hegyoldalba elhelyezve, tufába vájva. Lényegesen bonyolultabb, összetettebb, fejlettebb építmény, mint előző példánk. Az istálló Gulassy László földbirtokos birtokához tartozott és tejelő szarvasmarhát szinte „nagyüzemi" módon tartottak benne. Erre az istálló alaprajzi kiképzése is utal. A kőbe vájt állattartó-helyiségek kiváló hő technikai tulajdonságait 1945 után a helyi „Egri Csillagok" Termelőszövetkezet is kihasználta és tehenészetként üzemeltette az ötvenes években. Noszvajon az uradalmi szarvasmarha-istálló két, szinte azonos istálló sgységéből és egy nagy, valószínűleg kiszolgáló térből áll. Egy-egy egység középső 2 soros oszlopsorral, ezek mellett kétoldali állássorral biztosította az állattartás terét. A jászol a maradványok alapján a falak mellett helyezkedett el. Az egységek mögött kisebb tároló tér helyezke-