Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Bela Duranci: Agrártörténeti emlékek a jugoszláviai Vajdaságban

A Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia egyik interdiszciplináris projektumának címe: A világ civilizációinak hatása a vajdasági nemzetek kultúrájára. Ebben állapítja meg Branislav Djurdjev professzor, hogy ,,a történelem folyamán a nemzetek sohasem éltek teljesen önállóan és mindig létezett közöttük kölcsönhatás", a témát Vajdaságra vonatkoztatva a következőket mondja: ,,...a polgári társadalom kialakulása előtti időszakban a világcivilizáció fogalma alatt felénk a regionális civilizációkat értették, azoknak a régióknak a civilizációját, amelyek történelmileg szerveződtek „világokká", mint amilyen a görög-római antik világ, a középkori keleti egyházi, az iszlám civilizáció, amely a török hódoltság idején szerveződik vagy a humanista polgári világ műveltsége. Ez világos előttünk, nálunk ezek a dolgok tisztázottak." Sokkal problematikusabb definiálni a vajdasági nemzetek kultúráját — mondja továbbá Djurdjev akadémikus. Mert Vajdaság migrációval létrejött soknemzetiségű közösség, ahova mindenki magával hozta saját kultúráját. A vajdasági műveltség sok egymástól egyes vonásokban eltérő vagy éppen kiegészítő jegyekkel teli. Ugyanakkor azok átfedik egymást vagy kötődnek, s részben el is térnek saját nemzetük műveltségétől. Ez valójában a mai Vajdaság legfőbb jellegzetessége is. Hogy mindezt jobban megértsük, szükségesnek tartok egy kis történeti áttekintést nyújtani. Vajdaság a Pannon medence déli peremén terül el, többnyire a Duna és a Tisza közötti területen. Azon a területen, ahol a nyugati és keleti hatások találkoznak, amiben nem kis szerepe van az említett két folyónak és a valamikor igencsak jelentős Konstantinápolyt és Bécset összekötő útnak. Az állandó megráció kifejlesztette az itt élők óvatossági érzékét. A vajdasági állattenyésztők löszre építkeztek, leginkább a folyók és mocsarak mentén vertek tanyát, itt művelték földjeiket és tenyésztették jószágaikat, s mindig készen álltak a menekülésre. Kerülték is a gyanús karavánokat, a hadjáratokat. A sok migráció változtatta, alakította Vajdaság etnikai térképét, s ez a vidék - bár ma is egységes — többnemzetiségű közösség. Ne részletezzük a történelmet, de említsük meg, hogy Vajdaságra nagy hatással volt az egykori híres római város, Sirmium, a magyarok idejövetele és István király koronázása, ami egyben kialakította a határvonalat is a nyugati katolitikusok és a keleti pravoszlávok között. A törökök elől szökő, bizánci hagyományokkal jövő szerbek betelepülése Magyarország déli részébe stb. Egy nagy ugrással a kolonizációs törekvéseket megvalósító Habsburgoknál vagyunk már, akik véglegesen kialakítják Vajdaság egységes paraszti architektúráját és létrehozzák e területen a máig meglevő etnikai sokszínűséget. Tekintettel megszabott időmre, nem részletezhetem a nemzeti kölcsönhatások megannyi változatát, következményét, érdekességét és értékét. Csupán arra vállalkozhatom, hogy előadásomban bemutassak néhány olyan, most már művelődéstörténeti — s ezen belül népművészeti - emléket, amelyek jellegzetesek a vidékre, s hiszem, az önök számára is tanulságosak lesznek. Célom tehát, hogy rámutassak a vajdasági népi, azaz paraszti építkezés egynéhány jellegzetességére. Tudatában vagyok annak, hogy nem lehet teljes mértékben áttekinteni és ismertetni a nemzetek közötti kölcsönhatások minden válfaját, azok tartalmi és formai meghatározóit, de kísérletet teszek egynéhány jellegzetesség feltárására és értékelésére. Mindenekelőtt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mennyi leleménnyel alkottak népi építészeink, s hogy ez a paraszti architektúra mennyire alá van rendelve a funkcionalitásnak, tehát rendeltetésének: esetünkben az ember életének és gazdálkodásának. Ez legjobban éppen a kezdetleges formákon mutatható ki. A paraszti építkezés mindig a konkrét hely adottságainak van alárendelve, meghatározója a fellelhető anyag, valamint a természeti adottságok és viszonyok. Tekintet nélkül arra, hogy kik, milyen nemzethez tartozók lakják. Itt talán csak az állandó tökéletesítésről lehet beszélni; arról, ki mit ad hozzá ahhoz a tradicionálishoz, illetve hogyan idomulnak az újabb követelményekhez.