Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Nagy Zoltán: Az Egri Nyári Egyetem megnyitása

NAGY ZOLTÁN Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Az Egri Nyári Egyetem Műemlékvédelmi tagozata tizenharmadik alkalommal nyitja meg kapuit. Ebből az alkalomból — társulatunk vezetése, — az Országos Műemléki Felügyelőség és a — vendéglátó város — Eger Város Tanácsa nevében meleg szeretettel köszöntöm Nyári Egyetemünk valamennyi külföldi és hazai résztvevőjét. Ismerősként, barátként köszöntöm azokat a vendégeinket, akiket a korábbi kurzusainkon már megismertünk. Olyan — a műemlékvédelmet megszállottan szerető — szakembert is köszönthetek, aki minden esztendőben itt volt Egerben. Kedves Vendégeink! Ebben az esztendőben a nyári egyetemünk központi témaköre az agrár- és ipartörténet. E téma egy több esztendőre tervezett szakmai program fontos részeként kerül feldolgozásra. Európában, de szerte a világon a mezőgazdaság és az ipar gyors fejlődésen megy át. Valamennyi nemzet - amely a fejlettség különböző fokán áll, s társadalmi berendezkedése is eltérő — arra törekszik, hogy az anyagi és létfeltételek javítása, növelése érdekében fejlessze, korszerűsítse iparát, mezőgazdaságát. A Tudományos Technikai Forradalom kísérőjelensége, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés eszközei és technológiái szinte egy generáción belül is többször változnak. Ebből indultak ki azok a szakemberek, akik a múlt vagy közelmúlt agrár- és ipari kultúrájának emlékeit kívánják megörökíteni. Magyarországot Európa országai úgy ismerik, mint agrár-ipari országot. Az ipari fejlődés megkésve, a 19. század második felében bontakozott ki; vagyis akkor, amikor a nyugat-európai nemzetek már régen a polgári fejlődés útján jártak. Ez a megkésett ipari fejlődés a mai kutató- és örökítő munka számára számtalan kincset hagyott az agrárkultúra és az ipartörténet emlékeiből. Szocialista társadalmi rendszerünk örökölte a meglevő agrár-ipari struktúrát és kultúrát, de ennek szocialista irányú fejlesztésében új feltételeket teremtett. Az elmúlt néhány évtized alatt gyökeresen megváltozott a paraszti élet. Új arculatot kapott a magyar falu, s ma már hagyományos paraszti munkát igen kevesen végeznek országunkban. Alig találunk termelőszövetkezeteinkben olyanokat, akik tudnak kaszálni, sok magyar — elsősorban városi gyermek — nem ismeri a kapát, a gereblyét. Ha nem vagyunk elég figyelmesek és gyorsak, akkor a hagyományos paraszti agrár-kultúránk, korábbi iparkultúránk történeti múltja elvész a szemünk előtt. Tisztelt Vendégeink! A magyarországi agrár- és iparkultúra értékeinek megörökítésére komoly erőfeszítések indultak meg széles társadalmi összefogással és kormány intézkedésekkel. Országunkban az ipar és mezőgazdaság minden ágazatában „hagyományvédő" bizottságok jöttek létre. Vannak figyelemre méltó eredményeink is. A mezőgazdaságon belül említésre méltók a gabonaipar és az erdészet, az ipari ágazatban a bányászat, kohászat, vegyipar, olajipar területén elért eredmények. Konkrét példaként említhetem a Salgótarjáni, Oroszlányi és Ajkai Bányászati Múzeumokat vagy éppen ez évben műemlékké nyilvánított működőképes Tiszaberceli szivattyúházat. Széles körű tehát az a tevékenység, amely Magyarországon e témakörben megindult. Őszintén remélem, hogy e tíznapos kurzus munkája e tevékenység egyik állomása lesz, s az itt folyó eszmecsere és szakmai munka érzékelhetően előbbre viszi a hazai és nemzetközi megörökítő tevékenységet. Kedves Vendégeink! E gondolatok jegyében a 13. Egri Műemlékvédelmi Nyári Egyetemet megnyitom.