Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Dr. Komjáthy Attila: A rudabányai középkori református templom helyreállításának munkálatai

Rudabánya község Magyarország észak-keleti részén, az egyik legfejlettebb iparvidéken helyezkedik el. Nevében a rudo régi szláv szó ércet jelent, így neve is mutatja az itteni ércbányászat ősi voltát. A község valaha a hét felső-magyarországi bányaváros közé tartozott, jelentőségét az ezüstnek és méginkább a könnyebben kitermelhető réznek köszönhette. 1359-es és 1378-as adatok szerint már város, bírája és esküdtjei vannak, ugyancsak a XIV. században készült a ,,Sigilum Civitatis Rude" köriratú pecsétje. A pecsét a bányászjelvények ék és a kalapács között Szent Miklóst, a város védőszentjét és a templom védőszentjét ábrázolja. Ma a Nemzeti Múzeumban található. Az ásatás során bebizonyosodott, hogy a templom legkorábbi formájával jóval nagyobb volt, mint ma, hossza kb. 33 méter lehetett. Keletkezéséről írott forrás nem maradt fenn, de stílusa, formái és az eredeti ajtószárnyán található anjou címer a XIV. századra vallanak. Talán Nagy Lajos király - 1342-től 1382-ig uralkodott — korára. Rudabányát tehát a XIV. században már igen gazdag, tekintélyes városnak kell elképzelnünk, ha polgárai ilyen nagy templomot építettek, illetve építtethettek. A várost német eredetű bányaművelők lakták, akiket valószínűleg a tatárjárás (1241-42) után telepítettek be. Virágkora a XIV-XVI. századra esett; ekkor a bányatulajdonos polgárok közé a környékbeli nemesek is beköltöztek. A XV. század közepéig volt királyi bányaváros. Tekintélyét, gazdagságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) saját bányájának nevezte, többször tartózkodott itt és oklevelet is keltezett Rudabányáról. Ez a tény arra utal, hogy a városban királyi tartózkodási helynek alkalmas épületnek is állnia kellett. A város a XV. század közepétől fokozatosan elvesztette jelentőségét. Ennek az volt az oka, hogy a felszíni rétegek kimerülésével, a nehezebb kitermelési feltételekkel csak a tőkeerős termelők tudtak megbirkózni. A kistermelők tönkrementek, a tőke koncentrálódott. Rudabánya hanyatlásnak indult, s a XVI. század végére lesüllyedt az egyszerű mezővárosok közé. A gazdasági hanyatlás lehetett az oka, hogy a megsérült templomot nem eredeti formájában állították helyre, hanem a leomlott részt elhagyva, kisebb formájában használták a megmaradtat. Ilyen kisebbítés két ízben is történt a templomon. A pusztulások oka talán a kedvezőtlen terepadottság volt, a meredek domboldalon az esővíz alámosta az épület keleti részét. 1603-tól a XVI. század közepéig a török uralta az akkor már falusi szintre süllyedt települést. A régi, német ajkú lakosság elmenekült és nem is tért többé vissza. Helyét magyar nyelvű jobbágyok foglalták el. A XVI. század végén a lakosság a református hitre tért, s rudabányai református lelkészt először 1594-ben említettek. Napjainkra a középkori városszerkezetből és az épületekből — a templomot kivéve — semmi sem maradt. Az új központ lejjebb, a völgyben alakult ki, s az utcahálózat is teljesen átalakult. A templom korai történetéről írott forrás nem maradt. Mint említettük, műformái a XIV. századra utalnak, s ugyanezt erősíti meg a kapun található anjou címer is. Kereteit, háromterú, kb. 33 méter hosszú épület volt, a homlokzat elé kissé kiugró toronnyal. Rövid hajóval, annál keskenyebb, nyújtott, a nyolcszög három oldalával záródott szentéllyel. A szentély északi oldalán áll a sekrestye és egy - talán temetkezést szolgáló - helyiség. Ennek a korábbi templomnak ma már csak egy kis része áll. Elpusztult a szentély, a hajó keleti harmada, a tornyot lebontották, s ezzel nyugati eredeti bejárata is megsemmisült. Lepusztult a falkorona is, a kutatás során megtalált ablak méretének kiszerkesztett záradéka ugyanis magasabban van - erről majd később mutatunk diát —, mint a mostani falkorona. A templom tehát a mainál lényegesen magasabb is lehetett. Lefedését nem ismerjük, s ma már azt sem lehet megállapítani, hogy egy vagy három hajós volt-e. Az első templom legépebben megmaradt része a déli kapu. A kapu kőkerete csúcsíves, mérete körte-tagozatos. Nagy jelentőségű, hogy eredeti vasajtaja is megmaradt. A vaslemez ajtószárnyra kívül átlósan felrakott laposvas pántok erősítik. Köztük keletkezett mezőkben az ,,M. Mária Hirf-gaszpar Merchor Baltazár" felirat betűi, részben apostoli kettős