Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Kiszely Gyula: Magyarország bányászati és kohászati műemlékei

A bányát kulturális rendezvényekre, részben pedig a soproni Központi Bányászati Múzeum szabadtéri kiállítására hasznosítják. Kőbányászatunk másik jelentős területe a Komárom megyei Gerecse hegységben Tardos, Süttö, Lábatlan és Dunaalmás között helyezkedik el az a nemes vörös mészkő vonulat, melyet általában „piszkei" márványnak neveznek. Ma Tardosbányán található kőzetet fejtik. A vörös mészkő régi kőzet, melynek anyaga mintegy 170 millió éve rakodott le a jurakor tengerében. Ezt a márványnak nevezett mészkövet már a rómaiak is felfedezték, amit a gorsiumi ásatások is igazolnak. Levéltári források szerint a középkorban Imre királyunk (1106—1204) a tardosi márvány fejtésére már bányajogosítványt adott ki. Mátyás király (1458—1490) különösen a visegrádi palota építésénél alkalmaztatta ezt a márványt. A gorsiumi és a visegrádi megmaradt kőemlékeken kívül a ,,piszkei"-márvány megtalálható a krakkói katedrálisban őrzött reneszánsz síremlékekben, Esztergomban a Bakócz kápolnában, Székesfehérváron Nagy Lajos király síremlékében és még számos, a magyar múltat idéző emlékhelyen. Középkori nemesfémbányászati emlékeink közül Rudabányácskán (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Szépbányán egy 1434-ben kelt adománylevél emlékezik meg az itteni aranybányászatról. A bánya feltárása 1950-ben történt meg, amikor rendbehozták a bánya bejáratát. A törmelékek eltakarítása és a 370 méter vágatrendszer részbeni megtisztítása után megállapították, hogy a bánya két részből áll. A tárók 0,8—0,9 méter szélesek és 1,85—2,4 méter magasak. A feltáráskor megállapítást nyert, hogy elődeink a bányát kimerítették. Másik középkori fémbányászati emlékünk Telkibányán (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) található, ahol már 1341ben aranybányászat folyt. Telkibánya fénykorát a 14—15. században élte. A bányászati múltból az épségben maradt 560 méter Teréztáróban a középkori vésős ezüstbányászat nyomai láthatók. Mindkét bányát a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum kezeli. Az ország egyetlen vasércbányája, mely ma is termelő üzem Rudabányán (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) található. Itt lakó ősember már felfedezte a hegyhát szikláinak hasadékaiban a termésrezet és ebből készítette használati eszközeit. Az ősember lakta Csengő-barlangban talált 4000 éves rézbalták is ezt bizonyítják. Kezdetben itt rezet bányásztak és kohósítottak, amit az itt talált rézsalak leletek is bizonyítanak. A 9—12. században már a vasbányászat és vaskohászat is folyt, amit a Rudabányán és a környéken Imolán, Trizsen, Felsőkélecsányonkiásott vasolvasztók is igazolnak. Rudabánya bányászati és kohászati emlékeit az itteni Érc- és Ásványbányászati Múzeum kezeli és őrzi. Bauxitbányászati emlékünk Gánton (Fejér megye) egy 1920-ban feltárt és már lefejtett külszíni fejtésű bányaterület. Ezt és a hozzátartozó területeket a bányászati szakirodalom századunk húszas-harmincas éveiben a világ egyik legnagyobb működő bauxitbányájaként tartotta számon. A bánya és környéke ma a Bauxitbányászati Múzeum egyik egysége. Legfiatalabb ércbányánk a Mecsek hegységben (Baranya megye) a Pécsi Uránbányákhoz tartozó kővágószöllösi uránbánya, melyet 1953—54-ben fedeztek fel. Ennek a bányának I. számú bányaüzemében levő szállítóakna már üzemen kívül áll és az üzem ezt a jövő műemlékei között tartja számon. A szállítóakna a Mecseki Bányászati Múzeum egyik szabadtéri egysége. Szánbányászatunk a 18. század derekán kezdődik. Első szénbányánkat a Sopron melletti Brennbergben 1759-ben kezdték művelni. Szénbányászatunkban a nagy fellendülés Mária Terézia királynő 1766 és 1768-ban kiadott kutatási rendelkezési határozatára indult meg. Szánbányászati ipari műemlékeink száma ma még alacsony, de jelentős föld alatti és föld feletti egységekből áll. Salgógarjánban (Nógrád megye) az 1766-ban felfedezett szénelőfordulás nagyüzemi művelése 1848-ban indult meg. A műemléki József lejtős-akna 1873-tól 1951-ig működött. Amikor a Földalatti Bányászati Múzeum gondolata az 1960-as évek elején megszületett, a József lejtős-akna még épségben levő 280 méter vágatrendszerét tartották a legalkalmasabbnak műemléki és múzeumi célra. A bánya előterébe egy bányászházat, s bánya bejárata előtt egy klopacskát (lármafát) és egy bányaharangot állítottak fel. A bányában bányagépeket, bányalovat és a salgótarjáni bányák bányamentőinek gyakorlótermét helyezték el. A Földalatti Múzeumot 1965-ben nyitották meg és 1981-ben avatták műemlékké. A Dunántúlon Ajkán (Veszprém megye) a szénelőfordulást 1865-ben fedezték fel. Ezen a szénterületen 1904-től 1959-ig üzemelt az Ajka melletti Csinger völgyben az Ármin függőakna. A függőakna 128 méter mély, eredetileg fából készült, 1912-ben cserélték ki vasszerkezetre. Az aknatoronyban eredeti szállítókas látható összes tartozékaival. A függőakna és a hozzátartozó szállítógépház, kovácsműhely teljes berendezésükkel a műemlék tartozéka. Az udvaron a bányában használt gépek szabadtéri kiállítása látható. A bányászati ipari műemlék ma múzeum. Egy másik értékes szénbányászati műemlék Oroszlány -ban látható a XIV. számú függőakna és a hozzátartozó kiszolgáló épületek. Különösen értékes az aknaszállító gépház eredeti berendezési tárgyaival. A bánya 1941-től 1971-ig volt üzemben. 1979-ben eredeti állapotban bányászati ipari műemlékké és ipari múzeummá nyilvánították. A múzeum udvarán régi bányászati gépek szabadtéri kiállítása látható. A Diósgyőr és környékén levő szénbányákat 1767-ben fedezték fel. A nagyüzemi termelést 1870-ben az új diós-