Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Dr. Szabó Loránd: Agrártörténeti emlékeink védelme Magyarországon

történeti emlékek védelmét. Minthogy a magyar mezőgazdaság- és ipartörténet egyik igen jelentős ágazatáról van szó, így ezek a munkálatok az elkövetkező évek fő feladatát is jelentik egyúttal. Néhány élelmiszeripari tröszt, illetve vállalat (gabona-, hús-, sör- és növényolajipar) az elmúlt évek során ugyan igen értékes ipartörténeti gyűjteményt létesített már, a Gabona Tröszt 1978 óta működteti a malomipar történetét bemutató állandó kiállítását, de rajtuk kívül még 10 iparág területén kell a mind sűrűbben érkező bejelentések alapján sokoldalú felülvizsgálatokat végeznünk. Ezek a munkálatok is elkezdődtek ugyan, a tennivalók java része azonban még előttünk áll. Gyorsítanunk kell a bejelentések ütemét éppúgy, mint a felmérések végrehajtását. A kiterjedt és sokoldalú tevékenységhez jelentős társadalmi bázist biztosít a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre. A Kör 1973-ban alakult újjá, a múzeumi tevékenység társadalmi bázisának kiszélesítésére és erősítésére. Ma az országban 28 helyi csoportban több mint 3000 taggal rendelkezik a Baráti Kör. Az agrártörténeti emlékek védelmét szabályozó rendelet új lendületet adott ezeknek a fővárosi és vidéki közösségeknek. Számos helyi csoporttól érkezett bejelentés, gyűjteni kezdték az agrártörténeti emlékeket: gépeket, eszközöket és dokumentumokat egyaránt. Egyes baráti körök vidéki kiállítóhely, tájház, gyűjtemény létesítését kezdeményezték, illetve valósították meg (Soroksár, Kétegyháza, Felsővadász-Kupa, Dég, Cece, Lébénymiklós, Zirc, Békés, Gyula). A rendelet megjelenését követő feladatok sokasodása láttán úgy éreztük, hogy ez a társadalmi háttér sem egészen elégséges, s ezt a bázist még jobban növelnünk, méginkább szélesítenünk kell. Ennek érdekében kétévenként megrendezzük az agrártörténeti emlékgyűjtők országos találkozóját, amelyen természetszerűleg a Baráti Kör tagjai is részt vesznek, de amelynek hálózata lényegesen szélesebb amannál. E tanácskozások jól szolgálják az agrártörténeti emlékek gyűjtésével, védelmével kapcsolatos tapasztalatok kicserélését, egyben alkalmasak arra is, hogy azokon az újabb feladatokat közös eszmecsere alapján tűzzük ki. 1981-ben Gödöllőn a MÉM Műszaki Intézetében, 1982-ben a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban rendeztünk tapasztalatcsere értekezletet az agrárműszaki emlékgyűjtők, a gépgyűjteménnyel rendelkező intézmények vezetői és munkatársai részére. Múzeumunk 1982-ben a MEDOSZ-szal is együttműködési megállapodást kötött. Ennek egyik pontja éppen azzal foglalkozik, hogy a maga területén, szervezeti hálózatával a MEDOSZ is elősegíti az agrártörténeti emlékek védelmében előttünk álló feladatok megoldását. A bejelentések közül persze nem minden építmény örökíthető át az utókorra. Ezért ahol azt tapasztaljuk, hogy az épületek már nem menthetők meg, dokumentációs jellegű felmérést végeztetünk, hogy az illető objektumok történeti értékei legalább így maradjanak meg az utókor számára. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Építészeti Tanszéke például így végezte és készítette el az ócsai pincesor, a nagybörzsönyi pincék és présházak, a noszvaj kőhodály, a béri pincesor felmérését és dokumentációját. Nagy figyelmet fordítunk e tevékenység népszerűsítésére is. Hiszen mindenképpen megérdemlik a népszerűsítést és elismerést azok, akik cselekvően vesznek részt az emlékek védelmében. Ám a figyelem-felhívás kedvező eredménnyel járhat azok körében is, akiknek módjukban áll hathatós lépéseket tenni az értékmentő emlékvédelem ügyében. Ezt a népszerűsítést szolgálta az 1980. évi Múzeumi és Műemléki Hónap alkalmával az Országos Műemléki Felügyelőséggel közösen rendezett és a Vajdahunyad-várban bemutatott fotókiállítás is „Agrártörténeti emlékeink védelme" címmel. A kiállítást a fővárosi bemutatás után „vándoroltattuk" Debrecenbe, Szántódpusztára, Székesfehérvárra és Gödöllőre, ahol ugyancsak megtekinthette az érdeklődő közönség. A kiállításon a már korábban védett, illetve a rendelet alapján bejelentett és védelem alá vonni tervezett épületek fényképeit mutattuk be. Megyénkénti térképek nyújtottak tájékoztatást arról, hogy az ország mely részéből érkeztek bejelentések, külön térképen tüntetve fel a rendelet megjelenése óta védetté nyilvánított létesítményeket. Ugyancsak fotókiállításon mutattuk be a ,JMagyar Mezőgazdasági Múzeum vidéki kiállításai" című, a Múzeum 22 filiáléját. Az agrártörténeti emlékek védelméhez szükséges ismeretek bővítése céljából a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre gondozásában 1981-ben megjelent a neves író és újságíró, Gerencsér Miklós: Mezei műhelyek c. könyve, amelyben a szerző több hazai agrártörténeti objektumról ír színesen, olvasmányosan. Éppen az elkövetkező évek egyik fontos feladatához is szorosan kapcsolódva, a MÉTE Tudomány- és Technikatörténeti Bizottságával közösen, egyben a Gerencsér kötetnek mintegy a folytatásaként a jövő évben tervezzük megjelentetni az élelmiszeriparágak történetét mutató könyvet. A munkálatok serkentése, ösztönzése és a szélesebb értelemben vett közönség tájékoztatása céljából jelentette meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre „Műemlék értékű agrártörténeti emlékek" címmel egyik kiadványát. Benne pontos tájékoztatást adunk megyénként a jelentősebb agrártörténeti emlékekről. A „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel" c. országos pályázatunkban a középiskolások témái között már két éve szerepel az agrártörténeti emlékekkel kapcsolatos téma. 1981-ben 12, 1982-ben 16 dolgozat érkezett, amelyekben értékes, alapos felmérő munkán alapuló összeállítást készítenek egy vagy több helyi objektumról a dolgozatok írói. Hasonló jellegű feldolgozások készültek ugyanezen a pályázaton „A mezőgazdaság gépesítésének kezdetei" c. témakörben is.