Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Dér Béláné: A vendéglátó város

hogy a város problémáját 3 külön nyomvonalú, egyenként 2x2 forgalmi sávú út oldhatja meg. A terv az első nyomvonal megvalósítását 1972-re, míg a további kettőét 2010-re irányozta elő. A jóváhagyott tanulmányterv figyelembevételével 1970-ben általános rendezési terv készült. A várost átszelő észak—déli irányú főforgalmi út — amely elkerülte a belvárost — csak részben tudta a meglevő utak vonalát követni. Sok területen építési tilalmat kellett elrendelni, és csatlakozó területek rendezési koncepciója is megváltozott. Az útépítés elhúzódása miatt a közlekedési nehézségek egyre nőttek. Sokszor és sok helyütt felvetődött már az a kérdés, hogy Eger gondja miért olyan nagy, amikor hasonlóak még sok városban vannak. Ezt talán el is lehetett volna fogadni, ha csak a főközlekedési utak átbocsátó képességét és annak terhelését vennénk figyelembe. Van azonban egy olyan körülmény, ami élesebben veti fel Egerben ezt a kérdést, mégpedig a település topográfiai adottságai, amelyekre az előbbiekben utaltam. Mentesítő útvonalak kijelölésére nincs mód, mert vagy a szűk, vagy a nagy emelkedésű utcák teszi ezt lehetetlenné. Az utóbbi években még az állandó pinceomlások is fokozták a problémákat, korlátozva a forgalomterelési és útépítési lehetőségeket. A főközlekedési utak mellett elhelyezkedő üzletek ellátását is a szűk utcákról lehet csak biztosítani, sőt ezeken keresztül haladt a bélapátfalvi cementszállítás is. Ez a többletterhelés már veszélyeztette a műemléképületek állagát. Ezért 1977-ben megindult a várost észak—déli irányban átszelő főközlekedési út építése, egy új nyomvonalon, völgyhíddal, kétszintű csomóponttal — a terepviszonyok miatt -, utcasorok bontásával, helyenként új épületek közelébe, illetve a régi nyomvonalakba beszorítva. Erre az útra azonban — már így is későn — halaszthatatlanul szükség volt. A nyomvonala - a történelmi belvárost nyugaton elkerülve — máshol nem vezethető. Ennek következményeként elavult, több éve építési tilalommal terhelt házakat bontottak le, az amúgy is súlyos gondokat okozó felszíni vizeket elvezették és a terület közművezetékeit korszerűsítették. Az út elkészülte lehetővé tette a történelmi városrész tehermentesítését és legértékesebb részében a gyalogos-, sétálóutcák kialakítását. Az út üzembehelyezése megváltoztatta a város közlekedési rendszerét, az ehhez csatlakozó területek rendezési koncepcióját. Ezért már elkészült a várost és a vonzáskörzetébe tartozó településcsoportot érintő városépítési koncepció, amely jóváhagyásra került. Természetesen módosításra kerültek a régi részletes rendezési tervek is. Az általános rendezési terv városépítési koncepciója szerint 2010-ig szükségszerű lesz egy keleti elkerülő főforgalmi út kiépítése, amely már nem érinti a lakott területeket. Valóban ez lesz az ideális megoldás, és akkor elmondhatjuk: környezetünket úgy formáltuk, hogy az maga is emberformáló legyen. Természetesen a forgalmi és gyűjtőutak kisebb eltéréssel az eredeti nyomvonalakon maradnak. Ahhoz, hogy ezek a tervek használhatók legyenek, több alternatívában, nagyobb léptékben kellett elkészülniük. Van olyan sok gonddal, nehézséggel megvalósítható út — a vár mellett —, amelyre 4 megoldási javaslat is készült. Az út szélességét méreteinek és magassági vonalvezetésének meghatározásánál az általános érvényű szigorú előírásokat a tervező kényszerűen betartotta, s ennek következtében talán egyetlen javaslat sem olyan, amely megépíthető lenne. Átalakítja a terepet vagy a városszerkezetet, és megváltoztatja annak a területnek a hangulatát. Jó lenne, ha az utak tervezésénél is egy-egy város sajátosságait differenciáltan kifejező normatívákat lehetne kialakítani, mint a zöldterületeknél vagy intézményterületeknél, és talán az egyirányú utcáktól sem kellene elzárkózni. Az 1970-ben készült terv pl. ezen a területen alagutat tervez, amely szintén megvalósíthatatlan. A rendezési terveknél a városra jellemző normatívák, előírások kidolgozásánál nagy felelősség hárul a tervezőkre és a tanácsi szakemberekre, hiszen ezt csak közösen lehet elvégezni és ennek érdekében a munka során partnerként kell együtt dolgozniuk. Amennyiben ez nem következne be, csak kivételes esetben készülhet olyan terv, amely megvalósítható. Kulturális szempontból jelentősek a nyári programok, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy az idelátogatók szórakozási és művelődési igényeiket kielégítsék. Nem kevés azoknak a száma, akik boráért látogatnak Egerbe, ugyanis mezőgazdaságunk fő profilja a szőlő- és bortermelés, amely világhírnevet szerzett városunknak. A kedvező talajviszonyok, az éghajlat rendkívül alkalmassá teszik a város határát és környékét a szőlőtermelésre. Az Egert körülvevő halmok harmadkori rétegeit barna agyag fedi. Ez a képződmény a szél és a víz hatására a lejtőn tovahordódik és így lazább összetételű lesz és a rajta megtelepült növényzet munkája révén kitűnő termőtalaj fejlődik belőle. Ennek a jórészt vulkanikus eredetű talajnak szőlőtermelésre való alkalmasságát még fokozzák a lejtési viszonyok. A déli és nyugati lejtőkön legjobban érvényesül a napsütéses napok melegének érlelő hatása, így a szőlőtőkék megkapják a szükséges hő- és fénymennyiséget ahhoz, hogy tökéletes termést hozzanak. Ez tette lehetővé, hogy az Eged nevű szőlőhegy 35 fokos déli lejtőjén Közép-Európa legmagasabb művelt szőlőskertjeit telepítették. írott emlékeink nem beszélnek arról, hogy ki és mikor telepítette az első szőlőket az egri határba. A város történetének egyes múltbeli szerzői római telepítésekre gyanakszanak, erre azonban semmi bizonyíték nincs.