Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Görbe Katalin: A képzőművészeti restaurálások dokumentációs követelményei

A festékrétegről megbízható ismereteket csak akkor kapunk, ha nagy rendszámú elemeket tartalmaz. A legjelentősebb az ólom fehér sugár gyengítése, és mivel ez a festék a képeken igen gyakori, ennek köszönhetően jól követhetők az ecsetnyomok, a festékfelhordás jellegzetességei, sérülései és hiányai. A művészek egyéni technikáját szemlélhetjük így (pl. Leonardo ujjlenyomatai, Rembrandt festékfelvételét stb.), ez hozzásegít a hamisítások leleplezéséhez. Megmutatja a kompozíció festés közbeni változtatásait is (pl. Rembrand), ületve azokat az érdekes eseteket, amikor egy szignált, eredeti kép alatt egy másik festmény rejtőzik (pl. Guardi). Visszatérve a látható fényhez: lehetőség van színszűrős felvételek készítésére is, melyek kiemelnek ül. visszafognak bizonyos színeket, láthatóvá tesznek nehezen olvasható feliratokat. Egyes erősen besötétedett részek láthatóságát javítják azáltal, hogy a saját színt kiemelik, vüágosítják. A makrofelvételek erős nagyításban mutatják a felszín állapotát és a repedéshálózatot. Jól kiemelik az eredeti részek és a kiegészítések hajszálrepedései közti különbséget. A mikroszkópos vizsgálatok is nagyban elősegítik a restaurátor munkáját olyan kérdések eldöntésénél, melyek a műtárgyak eredetiségének, korának meghatározását célozzák. Például a fafajta pontos ismerete fényt deríthet arra, hogy melyik vidékről származik a szóban forgó festmény vagy szobor. A fapreparátumok vizsgálata egyébként már átvezet a biológiához. Ha a hordozóalap vászon, egy kiemelt szálacska mikroszkópos vizsgálata is igen tanulságos lehet Ha pedig a festékrétegek, átfestések számának és jellegének döntése a cél, akkor parányi mintát kell öntőgyantába ágyazni, el kell készíteni a vékonycsiszola

tot, és ezt 200—250-szeres nagyítású mikroszkóppal, polarizált fényben vizsgálva feleletet kaphatunk a kérdéseinkre. A preparátumokon nemcsak az alapozás és a festékrétegek különíthetők jól el, hanem nagyszerűen láthatók a pigmentszemcsék kristályos alakban. Ezzel a módszerrel a rétegek vastagsága is pontosan megmérhető. A rétegfelvételek megfelelő magyarázatokkal értékesen egészítik ki a dokumentációt. Még izgalmasabbak az elektronmikroszkóp alatt készült különlegesen erős nagyítású felvételek (pl. ezeken látható, hogyan változtatja meg a konzerválószer az anyag kristályszerkezetét.). A szervetlen anyagok kimutatására használható fizikai módszer a spektrálanalizis. Ez esetben a parányi festékmintát két gerjesztett elektróda között, rendkívül magas hőfokon elégetik. A gép a szikra fényét egy UV fényre érzékeny lemezre lefényképezi, ennek előhívása után vastagabb-vékonyabb vonalakat láthatunk az anyagra jellemző sorrendben és sűrűségben. A lemezt összehasonlító minták alapján lehet kiértékelni. A fotogrammetriát a műemléki dokumentációval kapcsolatban már említettük. Az üyenfajta felvételek azonban nemcsak épületek esetében lehetnek hasznosak, hanem megkönnyítik pl. oltárok dokumentálását is. A pontos vonalas rajzokon szemléletesen be lehet mutatni az egyes átfestési fázisokat. A kémia szerepe is igen jelentős a restaurálás előtt és közben felmerülő kérdések tisztázásában. A restaurálás során gyakran van szükség annak eldöntésére, hogy a képen látható pigment az eredeti festékréteghez tartozik-e vagy sem. Kémiai elemzéssel nő a valószínűsége annak, hogy helyesen határoljuk el a későbbi kiegészítéseket az eredetitől, s a különböző korokban használt színezékek ismeretében közelítőleg meghatározhassuk a műtárgy keletkezési idejét. Cseppelemzéssel mutathatjuk ki azokat a fémionokat, melyek egy festék alkotórészei. Ez a módszer nem igényel akkora szakmai gyakorlatot, mint a mikroszkópos vizsgálat, és ha szükség van rá, maga a restaurátor is elvégezheti. A kitöltött rétegtáblázat a dokumentáció fontos része lehet. Vannak esetek, amikor egyes anyagok kémiai összetétele azonos, de a kristályszerkezetük eltérő (pl. földfestékek, kréta- és gipszfajták). Ezek meghatározása nem vegyi úton, hanem röntgendiffrakciós vizsgálattal történik, de ez már olyan bonyolult eljárás, hogy feltétlenül fizikus szakembert igényel. Ahhoz, hogy a műtárgy tisztítását viszonylagos biztonsággal végezhessük, ismerni kell a festék kötőanyagát is. Jelenleg ennek legmodernebb meghatározási módja a vékonyréteg kromatográfia. Az oldatba vitt kötőanyagot speciálisan bevont üveglemezre cseppentik, felfuttatják, és mérik ennek idejét és megtett útját. Az anyagok rájuk jellemző módon viselkednek, így összehasonlítással meghatározható a kötőanyag fajtája. A kémia tudománya nélkülözhetetlen segítőtársa a tisztításhoz használt vegyszerelegyek összeállításánál, illetve a konzerválószerek kikísérletezésénél is. A felhasznált anyagot és annak pontos összetételét (amennyiben ismert) a restaurátornak a dokumentációban feltétlenül fel kell tüntetnie. A restaurátornak leggyakrabban gomba ül. rovarkártevők okozta nyomokat kell kijavítania. A további rongálás megakadályozása érdekében ismerni kell a kártevők életkörülményeit, és arra kell törekedni, hogy a létükhöz szükséges feltételek újra ne adódhassanak. Ezen keresztül kapcsolódik a biológia tudománya is a restauráláshoz. A már említett mikroszkópos favizsgálatok szintén a biológia tárgykörébe tartoznak. A fa szerkezetének nagyon érdekes, új vizsgálati módszere a dendrokronológia. Ennek az a lényege, hogy a faalapú festményen megmérjük az évgyűrűk vastagságát tizedmilliméterekben. Ha a fa keresztmetszetét nézzük, akkor egy vüágosabb, majd egy sötétebb, vagyis lazább és tömörebb sávot látunk. Ezek az ún. tavaszi Ül. őszi pászták, amelyeknek egymáshoz viszonyított sűrűsége egy-egy év időjárását tükrözi a fa növekedésében. Ha a fatábla évgyűrűinek méreteit grafikonon ábrázoljuk, ezt az ún. standard görbéhez viszonyítva megközelítőleg eldönthetjük, hogy a fa melyik korból és milyen vidékről származik. A különböző fafélék standard görbéit úgy készítették el, hogy datált ül. biztosan ismert fatárgyak évgyűrűit leolvasták, és folyamatosan egymás mellé helyezték, hogy a folyamatosságot az évgyűrűk átfedése