Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Görbe Katalin: A képzőművészeti restaurálások dokumentációs követelményei

A restaurálás a művészetnek lassan kialakuló ága, önálló szakterületté csak a XIX. században kezdett formálódni. Ekkor a restaurátorok nem speciálisan felkészített (képzett) szakemberek voltak, hanem festők, szobrászok, akik önálló alkotó tevékenységük mellett foglalkoztak tönkrement műtárgyak javításával is. Nem voltak, és még nem is lehettek ezen a kezdeti fokon kialakult irányelvek, restaurátori normák - a művészek saját elképzelésüknek megfelelően oldották meg a feladatokat. Mindenki féltékenyen őrizte kikísérletezett receptjeit, nehogy más felhasználja az ő munkájának eredményeit. Legjobb esetben kedves tanítványuknak adták át a titkokat, vagy egyenesen sírba vitték tudományukat. Ezért a legnagyobb ritkaság, ha írásos feljegyzést találunk a XIX. századi ül. azelőtti restaurálásokról. A restaurálás dokumentálásának szükségességét elsőként Pettenkoffer veti fel: „A műalkotásokkal semminek sem szabad történnie, amit ne volna szabad bárkinek tudni, sőt minden velük kapcsolatos eljárást okmányszerűen alá kell támasztani." 1. Ez a száz évvel ezelőtt még forradalminak számító gondolat napjainkra természetes gyakorlattá vált. Ennek többféle oka van. A restaurálás előtti állapot rögzítése elengedhetetlen, mert a munka elvégzése után ezt már nem lehet rekonstruálni. Az eredeti állapot bemutatása fényt derít a restaurálás indokaira, elemzi a megrongálódás körülményeit is - ez pedig a műtárgy további őrzése szempontjából nagyon hasznos lehet. A restaurálás során felhasznált anyagokat is részletesen fel kell sorolni a dokumentációban, mert az egyszer már kezelt műtárgy másként viselkedik, mint az érintetlen. Például víztaszító szerrel átitatott tárgyat vizes anyaggal a továbbiakban kezelni már nem lehet. Angliában, ahol a múlt században sok falfestményt konzerváltak viasszal, ma nagy gondot jelent a viasz kivonása, mivel a fal elveszítette természetes vízszívó képességét. Dokumentáció hiányában a konzerváló anyag sokszor csak nehezen határozható meg, mert mélyen beszívódott, a felületet pedig friss kiegészítés takarja. Ha esetleg a tömítések ül. a retusok eltávolítása válna valamilyen okból szükségessé, hasznos tudni ezek összetételét. Előfordulhat, hogy a már rendbehozott műtárgy különlegesen rossz körülmények közé kerül. Az újbóli restaurálásnál felbecsülhetetlen segítséget nyújt a dokumentáció. Rendkívül nagy dokumentációs értékűek a régi fényképfelvételek, ezek felkutatása különösen az erősen rongálódott műalkotásoknál fontos. Ilyen például a második világháborúban elpusztult drezdai Operaház, amelyet régi festmények, fényképek alapján próbálnak meg aprólékos, fáradságos munkával rekonstruálni. Nézzük meg, miből is kell állnia az eddig csak általánosságban emlegetett dokumentációnak. Egyik alapvető összetevőjét a fényképfelvételek képezik, amelyek az átvételi állapottal kezdődően a kész állapotig a munka minden fázisát bemutatják, és tartalmazzák a lényegesnek ítélt részletfelvételeket is. A másik fő komponens a restaurálás szöveges leírása, a fényképekhez tartozó szöveges magyarázatok, a vizsgálati eredmények írásos értékelése. Kiegészíthetik a dokumentációt műszaki és egyéb rajzok is. 2. A dokumentálás minden műfajon belül szükséges. Természetesen komplex műtárgyak (pl. műemlék épületek) dokumentálása is összetettebb, ezért érdemes kissé részletesebben tárgyalni. A helyszíni vakolat- és falkutatás eredményeit rögzíti a napló és a manuálé, a műszaki jellegű vázlat. A leírást anyagminták és fényképfelvételek egészítik ki. A következő fázisban készül el a pontos műleírás, fényképdokumentáció és a műszaki rajzok. Készülhetnek fotogrammetriai felvételek is, amelyeken be lehet mutatni az épület alakulását az egyes építési korszakokban. A fotogrammetria (fényképméréstan) trigonometriai számítási elveken nyugvó optikai-fototechnikai mérési módszer. Feladata, hogy egy vagy több fényképről meghatározza az ábrázolt alakzat geometriai adatait. A fényképről — vagyis centrális vetületről - egy mechanikusan vezérelt rajzológép állítja elő az alakzat merőleges vetületeit: alaprajzát, elölés hátulnézetét. Ugyanez - bonyolultabban - szerkesztéssel is megoldható, óriási előnye, hogy az épület pontos adataihoz állványozás nélkül is hozzá lehet jutni.