Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Fábriné Radovics Krisztina: Rekonstrukció-anastylosis és kiegészítés egy korabarokk oltár helyreállításának tükrében

Az 171 l-es Canonica Visitatio a templom leírásakor egy kétemeletes faoltárt is említ. Ez azonban nem egyezik az általunk ismert oltártöredékkel. E leírás hitelességét kétségbe vonja az eredeti szentély kicsiny volta is. A templom mai, helyreállított és jól karban tarott állapotában ideális helyet biztosít a helyreállítandó oltár számára. Jelenleg a templomban az oltárból az oltárkép, a predella és a címer vannak kiállítva, míg az oltárhoz tartozó hét szobor és az oszlopok az elveszett architektonikus elemek hiánya miatt nem kerülhettek a helyükre. Valószínű, hogy a hiányzó elemek az 1934-es átalakítás következményeként tűntek el. Amikoris az oltárnak el kellett kerülnie eredeti helyéről, és a már akkor is omladozó állapotban lévő oltárból csak a predellát, az oltárképet és a címert állították ki a templom északi falári. A szobrokat kegytárgy voltuk révén megőrizték, míg az oltár építészeti elemeivel nem törődtek és így azoknak mintegy a fele elkallódott. Az oltár három fő részből állott, az oltárépítményből, a szobrokból és az oltárképből. Keletkezésének idejét a címeren található 1689-es évszámból tudhatjuk meg. Mint ahogy a szobrok is valóban 17. századi viseletben jelennek meg, és tipikusan 17. századi a téma is, a Patrona Hungáriáé gondolata. Az oltárkép minden valószínűség szerint később keletkezett, mint maga az oltár. Ma azonban már hozzátartozik az oltár egészéhez, és mivel nem ismerjük azt a műalkotást, aminek helyére került, ezért az oltár helyreállításakor gyakorlatilag mint eredeti részlettel kell számolnunk vele. A jellegzetesen hazai korabarokk stílusjegyeket az oltár szerkezetének fennmaradt elemein, a szobrok megformálásán és az ornamentikán egyaránt felfedezhetjük. A 17. századi oltárépítményekre jellemzően, az oltár menzája a predella közvetítésével hordja a felépítményt. Egyértelműen erre mutat az elveszett retabló csapolási helyének a predellán található nyoma. Az ornamentikára a hazánkban kedvelt porc vagy fülkagyló stílus jellemző. A szobrok megformálását tömbszerűség és statikusság jellemzi. A helyreállításban a fő nehézséget az oltár összefogó szerkezeti elemeinek hiánya jelenti. Ezeknek formájáról, és így arról, hogy a valamikori oltár milyen összbenyomást nyújtott, egy (rossz minőségű) MOB felvétel ad felvilágosítást. Ennek az 1934. előtti felvételnek az alapján - bár elég homályosan - fogalmat alkothatunk a hiányzó részek jellegéről és a meglévők helyzetéről. így tehát e fotó megléte kündulási alap az oltár építészeti rekonstrukciójához, amely nélkül nem lehetséges a meglévő részek összefüggéseinek esztétikailag egységes bemutatása sem. A rekonstrukciót indokolja ezen kívül (és azon túl, hogy kevés 17. századi oltárunk maradt meg), az a tény, hogy az oltár fő értékét nem finom mivű faragás vagy részletezés, hanem a szerkezet tiszta, világos, átgondolt egésze adja. A hét szobor közül négy - a két püspök és a két katonaszent szobra - a szerkezettől elszakítva teljesen elveszíti jelentőségét, hiszen a két püspökszobor egyszerű tükörképe egymásnak, a két katonaszent szobra pedig még kevésbé kvalitásos, mint ezek. A fotóról és a róla kiszerkeszthető rekonstrukcióról azonban kiderül, hogy a kompozíció egészében milyen jelentőssé válnak ezek az önmagukban oly jelentéktelen, önálló műalkotásnak nemigen nevezhető figurák. Emlékeztetőül idézem a Velencei Carta anastylosisra és rekonstrukcióra vonatkozó alapelveit: „Az anastylosis — más szóval visszaállítás, visszahelyezés - ... a század elején alakult ki az antik görög épületromok műemlékhelyreállítási munkái során és lényegében abban áll, hogy a rombadőlt műemlék széthullott eredeti alkotórészeit eredeti helyükre visszahelyezzük, s ezáltal azok visszanyerik az eredeti architektonikában betöltött szerepüket és értelműket. Az eljárás eredetéből és jellegéből következően főképp és elsősorban a tiszta kőarchitektura esetében alkalmazható és lényeges vonása, hogy a műemlék formai megjelenését a formákat hordozó eredeti anyag felhasználásával kívánja visszaadni.... Gyakorlatilag azonban alig van olyan anastylosis, amely mindennemű idegen anyag vagy szerkezet hozzátétele nélkül megvalósítható volna." „Rekonstrukció elméletileg az a tudományos művelet, amellyel egy műemlék valamely, ma már nem létező, korábbi állapotát igyekszünk megállapítani és azt rajzokban rögzíteni. A rekonstrukció hitelességének mértéke a rendelkezésre álló adatok mennyiségétől, részletekbe menő pontosságától függ, és rendkívül sokféle fokozata lehet, az egyértelmű teljes hitelességtől a csupán hipotéziseken és analógiákon alapuló elvi rekonstrukciós kísérletekig." A helyreállítás fő célja, ha az esztétikai célt nézzük, a kompozíció láttatása. Ha pedig a gyakorlatit, akkor, mint arról már szó volt, az oltár mint egység szakrális funkcionálása, lényegében az eredeti környezetben, építése eredeti céljainak megfelelően. Ha a meglévő és az új részek arányát tekintjük, tehát az eredetieket és a szükséges kiegészítéseket, megállapíthatjuk, hogy a rekonstrukció jelentős ugyan, mégsem kerül túlsúlyba. Különösen azért egyértelmű ez, mivel nem áll szándékunkban a felvétel alapján teljes és részletes rekonstrukciót készíteni, csak a szobrok visszahelyezéséhez szükséges tartórészeket akarjuk rekonstruálni; ezért az arány még kedvezőbb. A birtokunkban lévő foto lehetővé tette, hogy a fennmaradt részek pontos adatainak ismeretében - figyelembe véve a vertikális és a mélységi torzítást — az oltár eredeti képét arányszámítással kiszerkesszük. Az általam készített montázson látható, hogy milyen mértékben találhatók az oltáron eredeti, illetve kiegészítendő részek. Míg azonban az oltár szerkezeti elemei a fotóról majdnem teljesen hitelesen kiszerkeszthetők, addig az ornamentikáról lényegesen kevesebb információt nyerhetünk. Csupán jellegéről, nem pedig pontos formáiról lehet fogalmunk. Az oszlopfők és a volutás összekötő elem helyreállítása nélkülözhetetlen — ezekhez analógiákat kell keresnünk. A szárnyornamens és egyéb hiányzó ornamentikus részek rekonstrukciója még akkor sem indokolt, ha tudjuk,