Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Bodorné Szent-Gály Erzsébet: A gyöngyöspatai rk. Templom főoltárának restaurálása

Az igen nagyfokú égési károsodás a faanyag mély rétegekig nyúló elszenesedését okozta, különösen azokon a felületeken keresztül, ahol a fémszínezés nem vezette el a hő nagy részét. Az új festékrétegen és krétaalapon keresztül röntgenvizsgálattal próbáltuk kimutatni a szenesedés határait, de kutatásunk nem járt eredménnyel: az elszenesedett fa az éppel azonos stuktúrát mutatott. A néhol 10 milliméter mélységű mállékony szénréteget Paraloid B-72 viszonylag nagy töménységű nitrohígítós oldatával injektálva konzerváltuk. A faanyagot vizsgálva megállapítottuk, hogy eredetileg csak hársfát és fenyőt használtak a készítéshez. A nem szenesedéit faanyag igen jó állapotban maradt meg, kártevő rovarok kirepülési nyilasait csak kevés helyen észleltük. Ennek oka valószínűleg a szenesedés konzerváló hatásában kereshető. Az égés utáni átfestés az új tabernákulum által takart Jessze-alak és a fatörzsön lévő, félkörös záródású, Golgota-jelenetet ábrázoló tabernákulumajtó kivételével az oltár teljes felületére kiterjedt. A fatörzs és az ágak plasztikusan képzett, ezüstszínűre festett fakéreg utánzatot kaptak, a mondatszalagokat arany és ezüst színűre festették, az égett testfelületeket vastag gipszes alapozóréteggel vonták be, majd olajtartalmú festékkel az eredetihez hasonlóan színezték. Uj réteg került a menza keretépítményére és az akantuszlevelekből alakított képkeretre is. Az aranyozott-ezüstözött ruhákat szintén felújították. Itt a vastag gipszalapra részben polírozott laparanyat, részben olajtechnikájú metállréteget és ónlapokat vittek fel. A helyreállítás vezető szempontja a festékréteggel kapcsolatban a szerkezeti részek és a mondatszalagok eredeti állapotának bemutatása volt. Megkutattam és feltártam az oltárképet övező ág lefestett mondatszalagját, amelyen eddig nem ismert feliratok: az Ószövetségből vett idézetek kerültek elő, részben tükörírással. Ugyancsak az ószövetségből való, Szűz Máriára vonatkoztatott idézeteket hordoznak a nemzetségfa külső ágain elhelyezkedő félalakos szobrok. A tabernákulumajtó fölött feltártuk az oltár koncepcióját összefoglaló szentírási idézetet, amelyet Baranyainé említett cikkében a „Jessze fája" témával kapcsolatban alapvetőnek tart: „Egredietur Virga de radice Jesse et Flos de radice eius ascendet." (Izaiás 11, 1.) A fa törzsén és ágain a tisztítás során előkerült furatlyukak és az új alapozásból kibontott zöld viaszosvászon borostyánlevél a Baranyainé által említett és a tűzvészkor elpusztult dús lombozat tárgyi bizonyítékai. A továbbiakban röviden ismertetném az oltár egyes részeinek legfontosabb kutatási és helyreállítási eredményeit. Ezeket az oltár alépítményétől felfelé haladva veszem sorra. A menza keretépítménye virágokkal díszített zöld mezőt ábrázol. A zöld festék Szabó Zoltán elemzése szerint rézacetátnak bizonyult. A plasztikusan faragott, néhol áttört szárú, változatos formájú virágokat aranyozták, ezüstözték és vörös illetve zöld lazurral élénkítették. Az egyik rejtett natúr fafelület megőrizte a virágok előrajzolásait is. Jessze fekvő alakja hátoldalán és alján kivájt hársfaszobor, felfelé mutató bal kézfeje csapolással illeszkedik a karhoz. A derekából kinövő fatörzset két köldökcsap rögzíti. A tömör fatörzs alsó részéből képezték ki a tabernákulumot olymódon, hogy a törzset kivájták, majd az üreget hátulról és alulról fenyőfa lapokkal zárták. A tabernákulum Golgota-jelenetet ábrázoló finom festésű ajtaját már említettem. A törzs és a belőle kinövő ágak színezése sima ezüst alapon sárgászöld lazur. Az ágak közül a belsők az oltárképet fogják körül. Szobrot nem hordoznak, hanem a már említett körbefutó mondatszalag tekeredik rájuk. A szalag alapszíne lazur nélküli ezüst. A felirat feketével festett álló antikva betűkkel, részben tükörírással készült. Utóbbit a jobb olvashatóság kedvéért a felirat eredeti elképzelésének módosításával hozták létre. A külső ágakat két-két részből összecsapolva alakították ki. A belőlük mindkét oldalra elágazó mellékágak tartják a fél alakos szobrokat. Az ágvégek nagy része csonkolt. A beavatkozások különböző korokban történhettek, egy részük talán még az oltár eredeti felállításakor. A virágkelyhekből kinövő félalakos szobrok hátoldalon kivájatlanok, az aljukon található csaplyukakkal ültek fel a hegyes ágvégekre. Az égés számottevő sérüléseket okozott a szobrok anyagában, ezért nem vállalhattuk a XIX. századi alapozás plasztikai deformálódással járó leválasztását. A belső ágak szobrai közül a legalsókon bemutatás céljából feltártuk és kiegészítettük az eredeti réteget. Megfigyeltük, hogy a virágkelyhek fémszínezésében is szerepel az arany mellett az ezüstre festett zöld és vörös lazur. A Jessze mellett álló két kandelábertartó angyalalak szenesedése oly nagy mértékű volt, hogy itt még a fémszínezett felületű drapériák fája is erősen károsodott. Az oltár utolsó egysége az akantuszlevelekből alakított képkeret. Bronzporos átfestése alól feltártuk az eredeti arany és vöröszöld lazúros ezüst színezést. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy bár célunk a XVII. századi eredeti állapot minél teljesebb bemutatása volt, ez különböző okok miatt nem valósulhatott meg Bizonytalanságok, károsodási veszélyek következtében sok helyen meg kellett tartanunk a XIX. századi állapotot.