Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Erdei Ferenc: A feldebrői rk. templom műemléki helyreállítása

Az Egri Nyári Egyetem előadásai során gyakran szereplő téma: a feldebrői, rk, templom. Ezen nem csodálkozunk, ha közelebből megismerjük. Elég szokványos, jellegtelen architektúrája, nagyméretű XVIII. századi tömegű épület magában rejti egy honfoglaláskori - művészettörténeti értékelés szerint - XI. századi centrális épületet, ill. ez épület XII-XIII. századokban átépült falain kialakított háromhajós templomot. E maradványok - különösen az első templomnál - eltérők a megszokottól. Négyzetes (kb. 20 x 20 méter) alaprajza van, oldalainak közepén l-l félköríves apszissal. Belsőben, középen 4 négyzetes pillérekkel határolt közép-tér volt, melyet három oldalról körülvesz négykaréjos pillérekkel tagolt térkapcsolat. A negyedik oldalról az altemplom, ill. altemplom fölötti rész határolja, az említett terekkel csak nyílás-kapcsolatban lehetett. A középrész alatt egy sírkamra található, egy falazott sírral, mely e kutatás során már üres volt. Ez a nálunk szokatlan épület-forma a XII. század folyamán úgy változott meg, hogy a két szélső - É-i, D-i pillérek közét befalazták, szokványos háromhajós templommá átminősítették. Ez a centrális-altemplomos elrendezés az elmúlt 100 év során - különösen az elmúlt 60 évben — sok vitát váltott ki keletkezésének korát, indítékait illetően. Henszlmann Imre figyelt fel először a szokvány barokk templom alatt lévő - általa XIII. századinak ítélt altemplomra, 1876-os kiadványban. Ezt követően a templom állagában bekövetkezett romlás, illetve annak kijavításakor került revízió alá az altemplom kora, keletkezésének körülményei. így volt ez 1925 körül, amikor is revonálásra került sor, de már az oldalfalakon bemutatásra kerültek bizonyos románkori, gótikus részletek. Ezt követte 10 év múlva egy olyan beavatkozás, amely már nagyobb szabású kutatással járt. Ekkor kiderült, hogy az altemplom nagyobb volt és egy centrális épület keleti felében állt. A centrális templom 3 apszisát megtalálták. Ekkor javításra, bemutatásra került a pillérek közötti románkori fal, kiemeléssel az északi, déli apszisok altemplom hiányzó végeit téglából rekonstruálták. A kiegészítés az akkori legkorszerűbb elveknek megfelelően (új szerkezet - eltérő anyagból, sematikusabb jelleggel) történt. Ezt követte 1960 körül az altemplomi freskó-maradványok restaurálása, majd nedvesedés miatt szigetelés — döngölt agyagból - készítése, az altemplom terének megvilágítása. Az 1964— 68 közötti ásatás (melyet az azóta elhunyt Mén István végzett) alaposan megbolygatta az elképzeléseket. Nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi templom padlója alatt megtalálhatók a középkori padlószintek, pillérmaradványok. A kutató munka 1972-ben folytatódott Kovalovszky Júlia régész irányításával. A nehezebben kibontakozó kutatás végülis igen-igen sikerült. Közben ismét fellángolt egy vita a Műemlékvédelem c. lapunk hasábjain az épület eredeti kialakítását, rendeltetését illetően. Bár jóllehet a vitát kiváltó merész gondolatok (az altemplom, ill. egyes részeinek második lépcsőben történő kialakításáról) végülis túl merészek voltak, de a kutatásnak pozitív előnyére volt: koncepció, több részletre történő figyelés (igazolás vagy cáfolat) szempontjából. Mindenesetre az eredmények láttán tudtuk, hogy a helyreállítás tervezése - hasonlóképpen az előzményekhez - sok nehézséggel fog megküzdeni. A helyreállításban, tervezett megoldásban lehetőséget akartunk adni: - e korai korszak alkotásának egyértelmű érzékeltetésére, - középkori periódusok bemutatására, didaktikus szempontokra, - az adott egyházi funkció biztosítására,