Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Hokkyné Sallay Marianne: Képzőművészeti emlékeink védelmének helyzete és a restaurálás néhány módszertani problémája

ezért sohasem egy személy döntsön, kollektív elhatározás szükséges, amely a restaurátori, technológiai, tisztán esztétikai tényezők mellett a művészettörténeti, történeti, sőt - építészeti műemlékekkel kapcsolatos, azok részét képező alkotásokról lévén szó - építészi szempontokat is figyelembe veszi. Történeti érték, művészeti kvalitás, funkció, műfaji adottságok, technológiai problémák stb., mind egy-egy faktorát képezik annak a komplex vizsgálati módszernek, amellyel a restaurátori munkáknak készülniük kell. A műalkotások restaurálása által felvetett problémák: a konzerválástól a bemutatás mikéntjéig csak igen alapos, sokoldalú vizsgálattal, a különböző szakterületek specialistáinak aktív bevonásával oldhatók meg eredményesen. Ez természetesen semmit sem von le abból, hogy mindennemű restaurálás végső megjelenése a munkát végző restaurátor (restaurátorok) rátermettségétől, felkészültségétől, kvalitásától, művészi és átélő képességétől függ. Hiszen a műtárgyon végzett saját kutatásai és megfigyelései alapján, azokat összevetve különböző szakterületek véleményével, maga alakítja ki a végső megoldás tervét és részben - a különböző műfajokban változó módon - maga is kivitelezi azt. Miután az elkövetkező előadások a helyreállítási lehetőségeknek többféle módját és példáját nálam részletesebben fogják tárgyalni, már csak utalni kívánok röviden néhány szempontra. Külön témacsoportot jelent az éppen Magyarországon - elsősorban kőszobrász restaurálásunk területén kifejlesztett módszer: az anastylosis, amit a sajnos igen gyakran töredékeiben megtalált emlékanyagunk bemutatása igényel. Gondolunk itt a visegrádi kutakra, a siklósi vár gótikus erkélyére és még számos példát említhetnénk. Ezekről, a munkák alapját képező szerkesztési rendszerekről és módszerekről Szakái Ernő fog beszélni, aki végülis megteremtette ezt a műfajt, és, ha valamiben a magyar képzőművészeti restaurálás európai színvonalon kiemelkedőt ért el, az éppen ez a terület. Ugyancsak fontos tényezője a komplex vizsgálati módszernek a képzőművészeti restaurálással párhuzamosan folyó művészettörténeti kutatás. Noha erről az éppen mindjárt utánunk következő referátum szólni fog. szeretném kihangsúlyozni fontosságát. A két szakterület közös munkája nemcsak a műalkotás jobb megismeréséhez, helyreállítás-bemutatás szakszerűbb megoldásához vezet. Mindkét terület nyer és tanul a másiktól valmi újat: a történeti adatok, a stíluskritikai értékelés, a mesterkérdések, az ikonográfiái meghatározás segíti a restaurátort, hogy a helyreállításra kerülő műalkotást jobban megismerje, és közelebb kerüljön annak lényegéhez. Ugyanakkor a restaurátor megfigyelései a technikára, technológiára, az ecsetkezelésre, a faragási módokra a művészettörténésznek nyújtanak új adatokat a különböző korok művészetének részletesebb, sokoldalúbb feltárására. Ha ehhez - és ez is kell járul a természettudományos szakemberek vizsgálati eredményeinek felhasználása, még komplettebbé és teljesebbé válik az a kép, amit az elmúlt korok művészetéről kapunk. Nem is beszélve, hogy minden együtt egészen új aspektusokat, új, eddig ismeretlen területeit tárhatja fel a képzőművészet világának. Előadásom nem törekedett - és ilyen rövid időben - nem is törekedhetett a teljességre. Végső konlúzióként azt hiszem, annyit tudunk csak, annyit lehet csak nyugodt lelkiismerettel kimondani, hogy a képzőművészeti restaurálásnak, a műemlékekkel kapcsolatos műalkotások helyreállításának alapelvei azonosak a műemlékvédelem általános elveivel. Módszerei is nagyrészt azonosak: a munka összetettsége (különböző szakterületek együttműködésének szükségessége, a megelőző kutatások természettudományos, művészettörténeti, műtárgy-kutatás stb.) mind a két területre egyformán kötelezőek. Ami új, a műfaji sajátosságok figyelembevétele és az ebből következő megoldások, a bemutatás módjai és gyakorlati megvalósítása, a technológiák végeredményben az általános alapelveken belül, az általános módszertani kérdéseken belül jelentkeznek és bár szerepük a végső megoldás kialakításában jelentős, az általános műemléki elvek, módszerek az első fokon meghatározóak.