Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)
Hokkyné Sallay Marianne: Képzőművészeti emlékeink védelmének helyzete és a restaurálás néhány módszertani problémája
A barokk építészet belső kompozíciós jellege: a komplikált, szinte festői téralakítás. Ez a bonyolult, mozgalmas architektúra lehetőséget ad a festői elemek teljes kiaknázására és megengedi az illúzionisztikus tényezők felhasználását. Azaz a festészet bekapcsolódik (bekapcsolódhat) az építészeti térkompozícióba, az építészeti elemek által konkrétan határolt teret áttöri, és ezáltal megnövekedett, kiegészítő tér illúzióját kelti. így a ténylegesen létező tér helyett egy illúzionisztikus teret létesít: tehát valójában az építészet által megkezdett téralakítást folytatja és fejezi be. Ezzel az építészet és festészet együtt hoz létre az összetett - részben valóságos, részben látszati — teret és a kettő együtt a műalkotás. A barokk falképek helyre állításánál tehát azt a tényt is mindig figyelembe kell venni, hogy nagyobb hiányok esetén a töredékesen hagyott festmények lényegüket veszítik el, azt, hogy az építészeti tér szerves folytatásaként rátegyék a koronát a belső térre, befejezve, kompletten lezárva azt. Tehát ha általában a kiegészítés módját és mértékét vizsgálva ki is mondhatjuk azt az elvet, hogy a kiegészítés minden esetben túlnyomó többségben meglévő, eredeti részeket tételez fel, amelyekkel szemben a kiegészítések mennyiségükben és hatásukban háttérbe szorulnak, konkrétan a hozzáadás mértéke nem mindig mennyiségi, materiális vonatkozásban értendő, hanem a meglévő részek jelentősége, hatásának túlsúlya szempontjából. Természetesen a meglévő részeknek mindazokat az utalásokat tartalmaznia kell, amelyek az egészet meghatározzák: de ebben az esetben az architektúra is meghatározó tényezővé válhat. Más a helyzet, másként jelentkezik a kiegészítés problémája a középkori falképek esetében, részben éppen abból adódóan, hogy az építészet és festészet viszonya egészen más ebben a korban. A világos, áttekinthető, szigorú racionális rendet alkotó középkori (románkori, nálunk kisebb mértékben gótikus) térképzésen belül a falak zártságát, az architektónik us kereteket a festészeti díszítés nem töri át. Sőt, legfőbb jellegzetességei: a fokozottabb távlati hatások kerülése, vagy éppen a perspektíva teljes hiánya, a viszonylag kevés motívummal alkotott foltkompozíció, a nyugodt ritmus, a markáns rajzú, többnyire egy síkban, esetleg egyszerű, térben ábrázolt alakcsoportosítások hangsúlyozzák, erősítik ezt a lehatároltságot és kiemelik az építészeti elemeket. Az e korból származó falképeknél, minden töredékességük ellenére (pedig általában ilyen állapotban kapjuk kézhez őket) már nem szempont a térmegjelenés egysége miatt megvalósítandó kiegészítés. A megoldandó feladat inkább az, hogy a töredékesen feltáruló képeket - ha egyáltalán mód van rá - olyan módon mutassuk be, hogy az ne értelmetlen, színes, festett foltok hatását adja, hanem töredékes voltában is érzékeltesse eredeti, falkitöltő szerepét és zavaró, vibráló felületek helyett, legalább képzeletünkben kibontakozhasson, összeálljon az eredeti kép. A beszámolókra adott rövid idő nem teszi lehetővé, hogy e témába jobban belemenjünk (különben a kiegészítés problémájáról, hiszen ez mindennemű restaurálás egyik legnehezebb kérdése, külön előadás is fog szólni), annyit azonban le kívánok szögezni, hogy mindennemű és mértékű kiegészítés alapkritériuma az, hogy az eredeti felület a maga patinás mivoltában őrizendő meg, szigorúan kerülni kel tehát mindennemű át- vagy ráfestést. A kiegészítés a restaurálási problémáknak csak egyike. Helyreállítási módszereink előírják - az épületkutatáshoz hasonlóan - a műtárgy (oltár, táblakép) vagy a falfelületek rétegeinek vizsgálatát, s ezek a kutatások igen sokszor nem is egy, hanem több egymáson lévő festett réteget hoznak napvilágra, vagy későbbi korok kiegészítéseit, hozzárakásait teszik nyilvánvalóvá. E különböző korok egymás melletti bemutatása, vagy a választás, hogy melyik kort, réteget mutassuk be, nem kis gondot jelent. Abból a Velencei Cartában lefektetett alapelvből kiindulva, hogy minden korszak hozzátétele tiszteletben tartandó, mégis tudnunk kell - és ezt a Carta nem vitatja - hogy nem tekinthetünk minden történeti réteget, kort egyformán értékesnek, következésképpen egyformán megtartandónak. Az értékelésnél, a végső megoldás kialakításánál kétféle szempontot kell mérlegelni. Az egyik: valamely korábbi periódus bemutatása vagy kellő érvényesítése kíván-e és milyen áldozatokat a későbbi periódusok rovására. Általában ezt az úgymond „áldozatot" csak abban az esetben hozhatjuk meg, ha az eltávolítandó részek vagy rétegek csekély értékűek, míg a felszínre hozott periódus nagy történeti vagy művészi értékű dokumentumot jelent. Ilyen egyértelmű esetek Magyarországon a nagyszámban található barokk oltárok, amelyeknek túlnyomó részét a XIX. század végén vagy a XX. században rendszerint egyszínű csúnya olajfestékkel átkenték. Ezek alatt az új olajfesték rétegek alatt gyakran megtaláljuk az eredeti színezést — még ha töredékesen is - és ezek konzerválása, kiegészítése, tehát visszaállítása a mű tárgy érték ét emeli, új jelentősebb értéket hoz létre. így mindenképpen indokolt a későbbi hozzátételek eltávolítása. A másik mérlegelendő szempont az, hogy a különböző periódusok esetleges egymás melletti, egyidejű bemutatása milyen hatással van az emlék egységes megjelenésére 9 Vagy szabad-e ezen az úton végül is új esztétikai-történeti értéket létrehozni? Mindkét esetben hozhatunk fel jó és rossz példákat. A vetítés során erre még visszatérek, azt kívánom ezzel kapcsolatban is hangsúlyozni, hogy ha általános műemléki alapelveinket rögzítettük is, azokon belül számos olyan probléma merül fel és a megoldások is többfélék lehetnek (hiszen több tényező játszik szerepet kialakításukban), hogy dönteni minden egyes esetben csak külön lehet és kell is. Recept és séma nincs. És éppen azért, mert ez a döntés a műalkotás állapotát, restaurálás utáni megjelenési módját visszavonhatatlanul meghatározza, vigyáznunk kell, hogy döntésünk megalapozott, az Összes szükséges szempontokat figyelembe vevő legyen. Éppen