A magyar műemlékvédelem sajátos vonásai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1980 Eger, 1980)

Dr. Rakonczay Zoltán: A környezet-, a természet, és a műemlékvédelem kapcsolata

Tisztelt Hallgatók! Előadásom elején szeretnék néhány fogalmat tisztázni. Mi a természetvédelmet a környezetvédelem szerves részének tekintjük annak ellenére, hogy a természetvédelem jóval korábban alakult ki, mint a környezetvédelmi tevékenység. Ebben a vonatkozásban a természetvédelem és a műemlékvédelem között elég nagy a hasonlóság. Azok az emberi alkotások is - mint Önök előtt ismeretes —, amelyek a műemlékvédelem érdekeltségi körébe tartoznak, jóval régebben jöttek létre, mint a környezetünkben lévő, védelem alatt nem álló építészeti együttesek. Hallottam már olyan megfogalmazást is, mely szerint a természetvédelem és a műemlékvédelem között csak annyi különbség van, hogy az egyik a természet által létrehozott különleges értékeket védi, a másik pedig a különleges értékű emberi alkotásokat. Hazánkban a természetvédelemnek hat nagy részterületét különböztetjük meg. Ezek: a földtani (geológiai), a víztani (hidrológiai), a növénytani (botanikai), az állattani (zoológiai), a tájképi és a kultúrtörténeti értékek csoportja. A természetvédelemnek és a műemlékvédelemnek az utóbbi kettővel van szorosabb kapcsolata. A megkapó, szép, természetes vagy ahhoz közelálló tájak védelme egyértelműen természetvédelmi feladat. Ezeket a tájakat azonban a várak, kastélyok és más, műemlék vagy ilyen jellegű műszaki alkotások a legtöbb esetben barátságosabbá, emberközelibbé, kedvesebbé teszik. Itt találkozik mindenekelőtt a természetvédelem és a műemlékvédelem. A természetvédelmi szakemberek a kultúrtörténeti értékek csoportjába sorolják a nemzeti parkokban, a tájvédelmi körzetekben, esetleg a természetvédelmi területeken lévő vagy éppen amiatt védelem alá helyezendő várak, kastélyok, tanyák, csárdák, egyéb népi műemlékek, irodalmi emlékhelyek, csataterek, temetők, pincesorok, régészeti feltárások, pusztai pásztorépítmények közvetlen környezetét is. A felsoroltak közül némelyek nem a műemlékvédelem, hanem a muzeológia, a néprajztudomány vagy a régészet érdekeltségi körébe tartoznak, de még ezek után is számos, kimondottan a műemlékvédelem szférájába tartozó terület marad. Ezek természetesen a műemlékvédelem, illetve a természetvédelem szemszögéből megközelítve különféle súllyal esnek latba. Azon természetesen ilyen körben vitatkozni sem lehet, hogy bármilyen műemlék értékesebb, ha az környezetés természetvédelmi szempontból is elfogadható környezetben van. Ennek a fordítottja is igaz, vagyis bármely védelem alatt álló terület értékesebb, ha az abban lévő műemlékek rendben vannak, van funkciójuk, kiegészítik a természetvédelem hagyományos látnivalóit. A műemlékvédelem és a természetvédelem között leglazább a kapcsolat a lakott településeken, ezek között is elsősorban a városokban. Ennek szinte egyeüen oka van; a beépített területeken lévő műemlékeknek sok esetben nincs is természetes környezete, vagyis a természetvédelem itt érdektelen. Minél távolabb vannak a műemlékek a lakott településektől, vagy minél nagyobb egy-egy műemlék környezetének be nem épített része, annál nagyobb a közös érdekeltség, az egymásrautaltság. Meg kell azonban állapítani, hogy sajnos sok településen kívül lévő műemléknek nincs természetes környezete. Bizonyos fokú védelem azonban ezek körzetében is indokolt. Ha ezeket a területeket nem is lehet a szó hagyományos érteimében vett természetvédelmi eszközökkel (jogszabályokkal) védeni, az általános tájvédelemnek, a földvédelemnek, esetleg a vízvédelemnek és a településvédelemnek megvannak a sajátos teendői. Itt találkozik a műemlékvédelem és a környezetvédelem. Közös gondot jelent a műemlékek, illetve a természeti értékek funkciója, illetve „működtetése" is. A rendeltetés nélküli „holt" műemlékek ugyanúgy kevesebbet érnek, mint a funkció nélküli védett területek. Más kérdés az, hogy a védett területek egy részének rendeltetése lehet a tudományos kutatás, a megfigyelés, a természet-búvárkodás. A szigorúan védett, zárt, nem látogatható területek nem azt jelentik, hogy ezeknek nincs feladatuk. Ezeknek ugyanaz a rendeltetése, mint a múzeumok raktárainak vagy a levéltárak nem látogatható részeinek.