A magyar műemlékvédelem sajátos vonásai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1980 Eger, 1980)

Hokkyné Sallay Marianne: A műemlék-helyreállítási tevékenység tudományos előkészítése

A tudományos előkészítést a teljes igényű műemlék-helyreállítási folyamat első lépcsőjének tekintjük. Ha e kutatás jelenléte a végső eredményben (a helyreállított műemlék) nem mindig egyforma hangsúllyal is jelentkezik, hiánya vagy szakszerűtlen, kontár volta hamis, nem hiteles helyreállításhoz, a műemléki értékek rombolásához vezethet. A műemlékvédelemmel kapcsolatos tudományos tevékenység két fő területe: a forráskutatás és a helyszíni kutatás. Az első magában foglalja a könyvtárakban, levéltárakban és múzeumi gyűjteményekben található adatok felderítését, rendszerezését, a második pedig a kérdéses műemlék teljes állagának, környezetének alapos vizsgálatát, feltárását vakolatleverés, bontás, ásatás révén. A forráskutatások: a levéltárakban, könyvtárakban vagy múzeumi gyűjteményekben végzett kutatások jelentősége igen nagy és lehetőség szerint meg kell előzze a falkutatási, régészeti munkálatok megindítását. E főbb forráscsoportok vizsgálatának fel kell fednie a műemlék létrejöttének egykori folyamát (építéstörténet), az építményt, műemléket létrehozó társadalom adott viszonyait (társadalmi háttér) és az építmény történeti szerepét, valamint az idők folyamán történt változásokat (műemléktörténet). A következőkben megkíséreljük részletesebben kifejteni e hármas követelmény: építéstörténet, társadalmi háttér és műemléktörténet megvalósításának jelentőségét és fontosságát. 1. Építéstörténet Az építéstörténet előzményeként a kutatásnak tisztáznia kell a topografíkus (helyrajzi) körülményeket. Vizsgálja a megelőző történeti állapot már ismert régészeti, okleveles vagy hagyományokon alapuló adatait, valamint a birtokjogi kérdéseket (pl. a levéltári anyagokból várak, kastélyok helyreállítása esetén az osztálylevelek, számadások, leltárak átnézése szükséges. Templomok, kápolnák vizsgálatánál a canonica visitatiók . az alapítmányi okiratok, végrendeletek a fontosak . Várostörténeti kutatásnál vagy lakóház-helyreállítások esetén a régi telekkönyvek nyújthatnak értékes adatokat). Az építéstörténeti kutatás felderíti továbbá az építettők nevét (személy, család, szervezet), az építők (tervező, mester, kézműves) nevét, eredetét, kapcsolatait és ezzel a műemlék pontos vagy kevésbé pontos építési idejét, korát, stílusát és meghatározza jelenlegi állagát, illetve ezeket az adatokat összeveti a műemlék fennmaradt vagy feltételezett állagával. Az építtetők és építők eredete és kapcsolatai a létesítmény művészi eredetére is utalnak, a művészi eredet pedig tisztázza a kor kulturális hátterét és lehetővé teszi annak értékelését. Az építéstörténet kiterjed a gazdasági háttér vizsgálatára is: felkutatja az építésben résztvevő mesterek és munkások társadalmi helyzetét, bérezési és szociális körülményeit, az építéstechnika és a munkaszervezet számos kérdését. Az építéstörténet követi a műemlék — gyakran több évszázados — múltjában bekövetkezett változásokat: az esetleg új, vagy új részletekkel való bővítés, az időnként sorrakerülő pusztulás, bontás történeti folyamatát is. 2. A társadalmi háttér A történetírás, de a műemlékvédelem eredményeinek korszerű művészet- és műemlékpolitikai felhasználását jelentősen segíti a műemlékek társadalmi hátterének felrajzolása. Keresni kell az okokat, amelyek az adott helyzetben az I építkezést szükségszerűvé tették. A hadtörténeti események a várépítési, a vallási mozgalmak az egyházi jellegű épületek emelését és berendezését helyezték előtérbe. Az ipari és kereskedelmi tevékenység központokba tömörült, így a városok, a városlakó polgárság történetének, kialakulásának, életformájának vizsgálata, felvázolása és értékelése a történeti városközpontjaink helyreállításának elengedhetetlen kritériuma kell hogy legyén. De vizsgálni kell a vidéket birtokló, várkastélyokat, udvarházakat, kúriákat építő réteg életkeretét is. Az éjíütsTtek egykori funkciója, ^**4