A magyar műemlékvédelem sajátos vonásai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1980 Eger, 1980)
Villangó István: A múzeumügy és műemlékvédelem
• néprajzi bemutatók látogatóinak száma is. A budai várban lévő múzeumokban például másfél millióan, az egri vármúzeumban félmillióan fordultak meg az elmúlt évben. A nagycenki Széchenyi-emlékmúzeumot, az esztergomi, tatai, kőszegei, visegrádi, nagyvázsonyi várakat is egyenként 100—150 ezren keresték fel. A tihanyi szabadtéri néprajzi múzeumban 270 ezer, az épülő szentendreinek is több mint 100 ezer látogatója volt. Figyelemre méltó Dunaföldvár és Simon tornya új létesítményeinek népszerűsége. Ezt a fellendülést, az érdeklődés növekedését elősegítették az általános műveltségben bekövetkezett kedvező változások. De az is, hogy új, nagy közönséget vonzó létesítmények születtek az elmúlt években, például az imént említett budai vár múzeumai, a pécsi, győri, szentendrei képzőművészeti kiállítóhelyek stb. Kialakult a múzeumi kiállítások számbeli és tematikai összetételének egy optimális aránya. A múlt évben 2.152 kiállítást láthatott a közönség a múzeumokban, s ennek kétharmada új kiállítás volt. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy elértünk egy jó, európai mércével ismerhető szakmai és esztétikai színvonalat a kiállítások rendezésében. Nem utolsó sorban elértük, hogy intézményeink nyitottak lettek. Természetes, elfogadott funkciójukká váltak a közművelődési feladatok. Kedvező szemléletbeli változások tapasztalhatók a szakemberek, a tudományos dolgozók körében. Javult a tudomány eredményeit népszerűsítő tevékenység, az ismeretterjesztés társadalmi presztízse. A múzeumok elevenebb, közvetlenebb kapcsolatokat építettek ki a különböző társadalmi rétegekkel, elsősorban a munkahelyi kolletívákkal, a tanulócsoportokkal és a legfiatalabb nemzedékkel, a gyermekekkel is. Helyet adnak a környezetbe illő, a bemutatott kiállításokhoz, tárgyakhoz kapcsolódó, az ismereteket kiegészítő vagy a művészet erejével elmélyítő foglalkozásoknak, rendezvényeknek. Megsokasodtak a hangversenyek, irodalmi műsorok a múzeumi, műemléki környezetben; a gyermekfoglalkozások életszerű zsivaja veri fel sokszor a „múzsák templomának" csendjét, amelyek a XIX. századi intézményekből most lesznek XX. századivá. Ezt a változást bizonyítja, hogy múzeumokban az elmúlt évben 4000 előadást, 120.000 tárlatvezetést tartottak, 10.000 egyéb rendezvényt szerveztek, 400 tudományos és ismeretterjesztő kiadványt jelentettek meg. Átrendeződött a múzeumok belső szervezete: megalakultak a közművelődési, múzeumpedagógiai részlegek. E korszakos jelentőségű változásokat a magyar múzeumok főleg az elmúlt 10 évben, méginkább az utóbbi 5—6 évben élték át. Úgy ítéljük meg, hogy sikeresen rátaláltak funkcióik egészséges arányaira, amelyet a közművelődési törvény a következőképpen határozott meg: „A múzeumok gyűjtik, őrzik, tudományosan feldolgozzák és a nyilvánosság elő tárják a nemzeti, az egyetemes kultúra, a történelem és a természet tárgyi emlékeit; közreműködnek a környezet- és lakáskultúra, valamint a történelmi, a művészeti, a természettudományi és a műszaki műveltség fejlesztésében; a levéltárakkal együtt támogatják a honismereti mozgalmat, a heh/történetírást" A változásokat sürgették az elvárások, a társadalmi igények. A közművelődésben tapasztalt megélénkülés új utak, új formák és módszerek keresésére ösztönözték, totálisabb szemléletre késztették a múzeumok vezetőit, dolgozóit is. Túl kellett lépniök saját szűkebb szakmai érdekeiken annak felismeréséhez, hogy az ismeretek, az új leletek és összefüggések igazi értékét az adja meg, ha megoszthatjuk azt egy nagyobb közösséggel, ha a „köz" műveltségének részévé tesszük. Túl kellett lépni saját intézményeink falain, kapcsolatot kellett teremteni a rokon területekkel és intézményekkel, hasonló tevékenységi formákkal, be kellett kapcsolódni a sokszektorú közművelődési munkába, sőt egyre jobban a helyi közéletbe is. Meggyőződésünk, hogy a múzeumügy és a műemlékvédelem is csak ebben a kölcsönhatásban, jó szemléletű társadalmi közegben lesz képes színvonalának továbbfejlesztésére. A kölcsönösségnek, a társadalmi igény és a jó kezdemény találkozásának, a szakmai rugalmasságnak és az egészséges szemléletnek is jó példája a Tájak — Korok - Múzeumok akció, amely már mozgalommá terebélyesedett (csak úgy emlegetjük, becézgetjük: TKM), s jelvényeit ott láthatják valamennyi emlékhelyen. Két évvel ezelőtt a természet, a múlt, a haza alaposabb, teljesebb megismertetésének elősegítésére szövetkezett néhány országos szerv, amely a természetvédelemért, a múzeumokért, a műemlékvédelemért felelős. Csatlakoztak hozzájuk az oktatásban, az ifúság művelődésében, a munkahelyi nevelésben és az idegenforgalomban érdekelt szervek: az Oktatási Minisztérium, az ifjúsági szövetség, a szakszervezetek, az Idegenforgalmi Tanács stb. Széleskörű propagandával, plakátokkal, felhívásokkal a magyarországi védett természeti tájakat, a műemlékeket, a múzeumokat és kiállítóhelyeket együttesen ismertető füzetek és térképek jelentek meg, játékos versenyek indultak és több mint 100 ezer embert sikerült mozgósítani a programsorozatokra. Ma már tízezrek vannak, akik többszörösen teljesítették az előírt feltételeket és összegyűjtötték a szükséges pontokat, elérték a jelvényekkel is igazolt bronz, ezüst vagy arany fokozatot. Ezekkel a személyekkel, csoportokkal folyamatos kapcsolatot tartanak a szervezők, újabb és újabb programokkal, ismertető füzetekkel ösztönzik őket (külön TKM kiskönyvtár-sorozat indult, amely műemlékeket, múzeumokat ismertet). Néhány helyen a legaktívabb TKM-közösségek külön klubokat hoztak létre. Sokszor ők hívják fel az illetékesek figyelmét egy-egy pusztuló emlékre, természeri értékre. Sokan felajánlják segítségüket a védelemre.
