A magyar műemlékvédelem sajátos vonásai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1980 Eger, 1980)

Villangó István: A múzeumügy és műemlékvédelem

A közös „indulás" után a műemlékvédelem az építésügyi ágazathoz került. Anélkül, hogy elvesztette volna kulturális jellegét, a műemlékvédelem megerősödött, építésigazgatási, hatósági jelleget kapott. Sok országtól eltérően nálunk ma is más-más tárcához tartozik a múzeumügy és a műemlékvédelem. A műemlékvédelem építésüggyé válását Magyarországon — sok más szerencsésebb történelmi sorsú és földrajzi fekvésű országgal szemben - talán az is indokolja, hogy viharos történelmünk és a hazánkat sújtó pusztító háborúk során történelmi épületeink, objektumaink olyan mértékben károsodtak, hogy azok védelmében a helyreállítás, az építészeti megoldások, a tervezés, az építőipari feltételek hangsúlyozott szerepet kapnak. Egy másik nyilvánvaló előnye a jelenlegi magyar és ehhez hasonló műemlékvédelmet irányító konstrukciónak, hogy az építésügyi ágazatokon, szakigazgatási szervezeteken belül biztosabb a védelem, jobbak a materiális tényezők, a regionális és városrendezési tervek összhangba hozhatók a történelmi értékek átmentésével, hasznosításával. Remélem, nem tekintik ezt a két megjegyzést úgy, hogy a magyar műemlékvédelem irányítási mechanizmusát akarom propagálni. Nincs szükség magyarázkodásra, szószólókra, hiszen eredményei, produktumai — miként tapasztalhatják — önmagukért beszélnek, és minden konstrukciót csak eredményei igazolhatnak. Csupán jelezni kívánom, hogy a jelenlegi indokolt és bevált külön-külön szervezetnek szocialista korszakunkban is közös előzményei jogelődjei voltak. A muzeológiai és műemlékvédelmi gyakorlat napjainkban is szervesen kapcsolódik, összefonódik, minőségi egységet képez. Az egység alapját a művelődéspolitika alkotja. Egy olyan művelődéspolitika, mely saját szerepét a gazdasági és társadalmi feladatokkal kölcsönhatásban fogalmazza meg. A művelődéspolitika, mely faladatának tekinti, hogy a tudat formálásával is hozzájáruljon a társadalom szocialista vonásainak, a szocialista demokráciának és a nemzeti egységnek az erősítéséhez; amelynek célja, hogy gyarapítsa a társadalom minden rétegének tudását, általános és szakmai műveltségét, fejlessze ízlését, erkölcsi magatartását. A történelmi és kulturális emlékek egységes védelmét szolgálja az a politika, amely arra ösztönöz, hogy „ápoljuk anyanyelvünket és értékes történelmi hagyományainkat", és arra törekszik, hogy elmélyítse a szocialista hazafiságot, amelyben „a nemzeti hagyomány a szocialista hazafiság eleven tényezője, integráns része. A társadalom politikai, gazdasági, idológiai-kultúrális történelme egyben e szocialista jelen előtörténete is." A művelődéspolitika, amely törvénybe iktatta a közművelődés állami kötelezettségét és állampolgári jogait. A művelődéspolitika, amely a szocialista kulturális forradalom kiteljesítését szolgálja. A lenini kulturális forradalmat, amelynek lényege az építés, s célja, hogy milliók sajátítsák el „mindazt, ami az emberi gondolkodás és kultúra több mint kétezer éves fejlődésében értékes volt", megszűntesse a kulturális monopóliumokat, felszabadítsa az emberi alkotóképességet. E kulturális forradalom sikereit ragyogó eredmények bizonyítják. Legyen elég itt, hogy a múzeumügy és a műemlékvédelem szerepét ebben a folyamatban két összehasonlító adattal illusztrálom: Magyarországon 1950-ben 62 múzeum volt, ma 464; 1950-ben 374 emlék élvezett védettséget, ma 8691. Tisztelt Hallgatóim! A múzeumügy és a műemlékvédelem kapcsolata egy alapvető, már említett munkamegosztásban is kifejezésre jut. A műemlékvédelem hatósági irányításával, elvi-módszertani kérdéseivel és az operatív helyreállítási feladatokkal az építésügy, a műemlékvédelem művelődéspolitikai irányításával, a műemlékek propagálásával, kulturális célú hasznosításával a kulturális ágazat foglalkozik. A Kulturális Minisztérium ezt a (nem mindig azonos súllyal kezelt) feladatát a szakmai kapcsolatokban is leginkább érdekelt múzeumi szakirányítás révén látja el. Miben jut kifejezésre az irányításnak ez a része? Mindenekelőtt a tervezés szempontjainak, koncepciójának közös kialakításában, majd a folyamatos együttműködésben (így pl. a műemlékvédelem nemrégiben elfogadott távlati fejlesztési koncepciójának kidolgozásában a KM is részt vett, s a múzeumok 5 éves szakmai programjainak meghatározásánál jelen vannak a műemlékvédelem felelős irányítói is). Közösen állapítottuk meg azonban azt is, hogy a tervezés Összehangolása eddig nem minden tekintetben volt megnyugtató. A tudományos kutatás és a műemléki helyreállítás tervezése sokszor egymástól függetlenül, párhuzamosan folyt, s csak alkalmilag találkoztak a szándékok, vagy akkor, amikor már nem nélkülözhették tovább a másik terület közreműködését. Előfordult, hogy már megkezdett vagy befejezéshez közeledő ásatásokhoz utólag keresték, követelték az amúgy is szűkös helyreállító, konzerváló kapacitást. És fordított helyzetről is tudunk, amikor úgy döntöttek műemléki helyreállításról, hogy előzetesen nem tisztázták az objektum tudományos kutatásának helyzetét, igényeit, s a kutatások miatt lassult le az építkezés. Tehát arra van szükség, hogy a tudományos tervek összhangban legyenek a műemlékvédelem programjával, s a célszerű hasznosítás lehetőségeivel. Azt a helyreállítást tervezzék, aminek tudományos és történeti feltárása, értékelése időben megtörténik és viszont. Pl. a régészeti ásatások megkezdése előtt számolni kell azzal, hogy a helyreállító, konzerváló képesség korlátozott, nem mindig tudja a kutatók által kívánt ütemet követni. Az egyeztetésben az eddigieknél toleránsabb magatartásra van szükség.