Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)
Sisa Béla: Népi ipari műemlékek védelme
A szendrőiXlX. század első feléből való festőház-kékfestőmühely 1165-ben került helyreállításra, azóta mint múzeum működik. A verpeléti kovácsműhely 1800 körül épült. A szabadonálló kőfalazatú, téglány alaprajzú épület főhomlokzata előtt patkolószín, kohója felett kőből készült szabadkémény. Helyreállítása 1964-ben történt azóta mint múzeum működik. A kiskunhalasi vályogfalú, téglaköpeny falas, kétpárköves, deszkázott, vásznazott vitorlás szélmalmot a hagyomány szerint Hunyadi Antal építette 1892-ben. 1950-ig darálóként működött. Helyreállítása 1966-ban történt, azóta a teljesen üzemképes malom múzeumként működik. Ha folyamatosan működtetnénk évenként 1800—2000 g gabonát tudna megőrölni. A turistvándi vízimalom megjelenési formájában középkori formát őriz. Különlegesen szép táji környezetben áll, a fafelépítményű malom az ország egyetlen három vizikerékkel működő vízimalma. Helyreállítása 1965-ben történt. Helyreállítása után a gabona Tröszt kezelésében a malom tovább üzemel és a lakosság részére díjmentesen őröl gabonát. Ez a megoldás előremutat, a későbbiekben is módot próbálunk találni arra, hogy az üzemképes objektumaink ténylegesen működjenek. A szarvasi szárazmalmot a szájhagyomány szerint a gróf Bolza család építette csehországi mesterekkel 1836-ban. A malom 1962-ig működött. Utolsó molnárának Tomka Sándornak a halálával egy régi mesterség utolsó hírmondója is pusztulni kezdett. 1968-ban a szárazmalom vásárlás után állami tulajdonba került és 1973-ban befejeződött műemléki helyreállítása is. A malom kerengősátrát téglapillérek tartják, malomházának falazata vályog, tetőszerkezete és berendezése fából készült. Az egyetlen helyén maradt lóvontatású szárazmalmunk átadásán még egy alkalommal kölest hántolt — jelenleg a Békés megyei Múzeumok Igazgatósága gondos kezelésében mint malommúzeum várja a látogatókat. A XIX. század közepén épült vályogtéglafalazatú, — Dankó Pista nótájában országos hírűvé vált kiskundorozsmai szélmalom 1968-ban kiderítetlen okból összedőlt. A magyar műemléki elvek és az általánosan kifejlődött gyakorlat nem engedélyez rekonstrukciót. Itt mégis más volt a helyzet. A község utolsó szélmalmához ragaszkodó lakosság, vezetői és az állami szervek is szükségesnek tartották a szélmalom felépítését. Az OMF végül is úgy döntött, hogy a szélmalom épüljön fel rekonstrukcióként, eredetileg is használt anyagok és technológiák felhasználásával. A malom faszerkezete pótlásos javítás és konzerválás után visszaépíthető volt. A malomtörzs pontos magassági méreteinek meghatározására fotogrammetriai szerkesztés készült — ilyen célra először alkalmazva Magyarországon. A kétpárköves malom helyreállítása 1973-ban fejeződött be. Megnyitása alkalmával búzát darált és kukoricát őrölt. Azóta múzeumként működik és jelenleg is nagy idegenforgalmi látogatottsággal rendelkezik. Hazánkban valamennyi szélmalom holland típusú, kivétel az egy mártélyi kisméretű fa darálómalom, — melynek szélirányba történő fordítása függőleges oszlopon lévő csap segítségével fordul az egész malomház. Készítette Nagy Sándor földműves 1919-ben. A Mártély határában álló tanyai szélmalom elbontásra kerülő t anya mellől a hódmezővásárhelyi tanyamúzeum mellé került áttelepítésre 1975-ben. A Veszprém megyei Tés község határában a Bakony egyik fensíkján áll a Heidt és az Ozi-féle szélmalom. Mindkét malom falazata kőből készült, a tetőzetük forgatása belülről történik, szélvitorlájuk hat deszkázott vitorlaszárból áll. A nagyobb méretű Heldt-féle malom kétpárköves 1840-ben épült, készítője Pircher János ácsmester volt. Helyreállítása 1974-ben fejeződött be. A kisebb méretű Ozi-féle szélmalom egypárköves, 1924-ben építette Ozi János asztalos. Helyreállítása 1977-ben készült. Az üzemképes állapotba helyreállított két szélmalom múzeumként működik. Az egész Dunántúl területén csak ez a két szélmalom van működőképes állapotban. A műemlékvédelem feladata, hogy ipari emlékeink eredeti helyükön, üzemképes állapotban maradjanak fenn. Az olyan esetekben, amikor nincs mód a helyszíni fenntartásra falumúzeumokba is kerülnek ipari emlékek áttelepítésre. Zalaegerszegen az Olai-vizimalom mellett kovácsműhely és új épületben egy szárazmalom is áttelepítésre került. A szombathelyi Múzeumfaluba vízimalom és kovácsműhely lett átmentve. Szentendrén az Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeumban malmokon kívül kismesterségeket magukba foglaló objektumok is nagyszámmal kerülnek majd felépítésre, így kalapos, timár, kerékgyártó, gyertyaöntő, csizmadia, bognár, mézeskalácsos stb. mesterségek épületeit; természetesen berendezésükkel. Azoknak az objektumoknak, melyek múzeumfaluban kerülnek elhelyezésre megszűnik műemléki védelmük annak ellenére, hogy gondos helyreállítási módszerük a műemléki elvek figyelembevételével történik. A helyszínen védett ipari emlékeink közül csak az állami tulajdonban lévő turistvándi és örvényesi vízimalom működtetése megoldott. Ezek üzembentartását a Gabona Tröszt biztosítja. A Gabona Tröszttel folytatott megbeszélések alapján talán már a közeljövőben mód nyílik arra, hogy a legértékesebb malmokat, az előzőekhez hasonlóan, a Tröszt üzemben tartja és folyamatosan gondoskodik szakszerű javítási munkáikról is. Ez nagyon fontos, mert a gazdasági átalakulással párhuzamosan a javításokhoz értő szakemberek már nehezen találhatók és építőanyagot is igen nehéz beszerezni.
