Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Komjáthy Attila: Hollókő védett faluközpontjának rekonstrukciója, népi épületeinek hasznosítása és helyreállítása

A népi építészeti együttesek védelme során lényegében két utat járhatunk be. Az egyik során az emléket kiszakítva környezetéből — mintegy múzeumi tárgyként kezelve — védett, múzeumi együttesekben, „skanzenekben" helyezik el. Erre példa a szentendrei, szombathelyi, zalaegerszegi, nyíregyházi skanzenek, Szabadtéri Néprajzi Múzeumok felépítése. A másik út, melyet a műemlékvédelem művel - és mindenképpen, hasznosságát nem tagadva a skanzen elé helyez - a helyszíni védelem. A helyszíni, műemléki együttesben vagy egyedi védelemben részesített alkotások megmentésének, műemléki védelmének során több jó példával találkozhatunk. Ebből most azokat emelném ki, melyek az együttes, csoportos védelem tárgykörébe tartoznak: Tihany, Cáki pincesor, Szigliget, Fertőrákos, Fertőszéplak, Szalafő, Villánykövesd és Palkonya pincéi, Csongrád, Tarpa stb. az az érzésem, hogy ezt a felsorolást nem lehet teljesnek tekinteni, a sor folytatható lenne. A feladatok természetesen sok azonos elemet hordoznak magukba és ennek tudatában szeretném bővebben ismertetni Hollókő műemléki védelmét. Az ismertetést az alábbi felosztás szerint kívánom megtenni. — a település, a védett együttes története, — építészeti és néprajzi ismertetés, — a védelem alapját képező terv ismertetése, — az egyes helyreállítások bemutatása, — az eredmények elemzése és a további feladataink meghatározása. 1.) A település, a védett együttes története A XIII. században találkozunk először Hollókő nevével birtoklevelekben. A középkori Hollókő a Kacsics (Kathyz) nemzetség szállóterülete volt. Ehhez tartozott Szécsény, Halászi, Géc, Rimóc, Nagylóc, Csitár és Hollókő. Az Árpád-ház kihalását követően az országban hatalmi harc alakult ki a kiskirályok és a központi hatalmak között. A trencséni Csák Máté Észak-Magyarország főurait egy táborba tömörítette és ide tartoztak, csatlakoztak I. Péter fiai is, kik Csák Máténak átadták Hollókő várát is. Ebből az időből származik a várra vonatkozó legkorábbi írásos anyag is, melyben „Castrum Hollokew" formában rögzítették nevét. Birtokosként I. Péter fia Mikó (Mikus) szerepel. A belviszály során a Falkos nemzetségből származó I. Tamás (Szécsényi) az Anjou király, Károly Róbert mellé állt. Csák Máté veresége után Szécsényi Tamás hatalmas birtokokat kapott és politikai pályája egyre jobban felfelé ívelt. 1313-ban lublói várnagy, 1321-ben a királynő tárnokmestere, 1321—42. között már erdélyi vajda és 1347-től haláláig, 1354-ig országbíró volt. A területet érintette a huszitizmus is és az oklevelek arról tájékoztatnak minket, hogy 1411-től a Szécsényi család birtokolja a területet és örökösei ezt a XVI. század közepéig fenn is tartották. A vár jelentősége a XVI. század közepétől csökkent. A törökök kétszer foglalták el a várat, melyről Evlia Cselebi is beszámolt. A várat a törökök különösebben nem erősítették. A párkányi nagy katonai győzelem után Sobieski János lengyel király Nógrádon vonul át, és 1683-ban szabadul fel a vár véglegesen. A falu vagy falvak életéről csak az áttételes információk alapján van módunk következtetni. Az biztonsággal megállapítható, hogy több falu tartozott a várhoz. Erre utalnak a Szt. Márton tiszteletére emelt egyházról szóló adatok és az a feltárás, mely a vártól észak-nyugatra az Előtyi dűlőnél folytak. Ez a feltárás az ún. Gyurtyánoson (Gyertyános) feltárt 1969-ben egy középkori templomromot. A korabeli adatok alapján a várhoz tartozó területen 1342-ben már katolikus plébánia állott. A faluról a vár leromlása, illetve lerombolása után vannak főleg adataink. Az 1715-ös összeírás szerint még csak három magyar portás település, 1720-ra már nemesi község. XVIII. századtól már a Forgáchok a község urai, de a mezőgazdasági munkák egy részét ebben az időben már észak-nógrádi szlovákokkal végeztették. Münosmejer 1782. évi felmérés egyutcás települést mutat, melyet ha értékelünk arra lehet következtetni, hogy még boronafalas házak alkották a falut. Erre az is hatott, hogy a falvakban földesúr épület és tűzifa adására kötelezve volt. A falu fokozatosan elvesztette gazdasági jelentőségét is - rossz földjei, filoxéra stb. miatt. Egy 1855-ös térkép és a Lányi-Lehnhardt féle metszet tanulsága szerint a falu a maival megegyező teret töltött ki; keleti vége a temetőig, pajtásárokig még nyugati a vár aljáig terjedt. A falu közös anyaegyházhoz tartozott, Nagylóccal, Rimóccal, Nógrádsipékkel és Varsánnyal.