Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Kecskés Péter: A népi műemléki kutatás és felmérés

népi építészet fogalma, s kell kiterjednie a népi műemlékek körének is. A „magas" és „népi" építészet között így már nem tátong áthidalhatatlan szakadék. Valóban történeti magyarázatát tudjuk adni az építés, használat, életmód, történeti stílusok kölcsönhatásai összefüggéseinek, s még védhető-védendő népi műemlékek körét is úgy tudjuk megvonni, hogy abban a társadalom és az építő kultúra együttesének lehető keresztmetszetét adjuk, illetve mentsük meg.. A népi építszeti emlékek vázolt körét általában három fő vonatkozásában kutatták, illetve vizsgálják a közvetlen célok szerint megkülönböztetve: a) kiszemelt kutatópont, kistáj vagy nagyobb terület néprajzi módszerekkel történő feltárása, a „házfejlődés" történeti menetét rekonstruálván; b) egy építmény vagy építményegyüttes jelen állapotát építészeti, műszaki és műemlékvédelmi metodikával a helyben megőrzés és bemutatás céljával; c) az építmények helyszíni feltárása, múzeumi célú áttelepítése és az eredeti vagy korábbi funkcióknak megfelelő berendezésekkel történő ellátása. Részletesebb taglalás nélkül is belátható, hogy összességében a magyar és magyarországi parasztság tárgyi, objektívált kultúrájának dokumentálásáról és megőrzéséről van szó. E munkában különböző felkészültségű szakemberek olyan „elméleti kérdéseket" állítottak szembe, mint az építészeti objektumok ingó vagy ingatlan jellege, mint az építmények és berendezési tárgyak ellentétes viszonya, valamint a helyreállításban és megőrzésben a tervezés és kivitelezés különböző szintje, továbbá az in situ védelem és a múzeumi bemutatás antagonizmusa. E viták többször elfedték a praktikusság és illetékesség köntösében azt az alapvető tényt, hogy a népi műemlékek - fentiekben vázolt tágabb köre — akár országos, regionális, vagy helyi érvénnyel, olyan építészeti-műszaki-társadalomtudományi alap- és célkutatást jelentenek, melyek révén a XVII—XIX. századi falusi és mezővárosi építőkultúrát és életformát tudjuk feltárni, megőrizni (dokumentálni, helyre- vagy visszaállítani) és közművelődési funkcióba állítani. A megőrzés módjára vonatkozóan a falusi építmények esetében azonos értékűnek kell elismernünk a műemléki és múzeumi bemutatás lehetőségét. A közvetlen célok szerint megosztott, tudományszakok által meghatározott feladatoknak azonban egységes rendszere van. E kereteket a következő tényezők alkotják: a) 1949. óta törvényes keretek biztosítják a népi műemlékek védelmét és megőrzését; b) Az Országos Műemléki Felügyelőség gondoskodott egyrészt több mint hetven helyben megőrzött népi építészeti emlék és emlékegyüttes megóvásáról, további közel ezer építményt gondoz, fenntartását támogatja, másrészt vállalta az „adatbank" szerepét vagyis több mint húsz év óta egységes kérdőpontok alapján összegyűjtötte a 3000 falusi település építészeti alapadatait („falukutatás"), és 1974. óta e munka kiterjed a tanyák és szőlőhegyek építészetére is; c) A megyei múzeumi szervezetekben megvalósultak vagy a befejezés útján vannak a regionális szabadtéri néprajzi gyűjtemények létesítései, több mint 30 porta építményeivel (Zalaegerszeg, Szombathely, Szenna, Nyíregyháza); d) A Kulturális Minisztérium támogatásával Szentendrén épül a központi szabadtéri néprajzi gyűjtemény, ahová több mint háromszáz építmény kerül. Ugyanitt jelentős történeti, néprajzi és építészeti adatsor akkumulálódik. e) Több egyetemi, akadémiai és múzeumi intézménynél összegződött jelentős kutató és építész hagyatéka, melyek feltárása és hasznosítása további feladat. A népi építészet vizsgálatnak, műemléki felmérésnek - legyen az tematikus néprajzi, műemléki vagy múzeumi jellegű is - meg kell felelni bizonyos alapvető információs igénynek, ami tartalmazza a megbízható és egyértelmű leírást, a pontos építészeti méreteket rögzíti, homlokzati fényképeket ad, s a táj vagy típus történetébe helyezi az építményt. Az alapadatok elvének sajnos a korai néprajzi és építészeti közlések egy része (néha még az újabbak) sem felelnek meg. Ez annál is nagyobb probléma, mivel az időközben elpusztult építményeknél a vizsgálatokat nem lehet megismételni. Az „archaikus" jelenségeket hiányosan rögzített adatokra pedig forráskritikai szempontból sem lehet támaszkodni. E hiányossággal rokon, de talán még súlyosabb kérdés: a felmérési adatok és szerkezetek „kozmetikázása", „az elméletbe illő", megszépítése vagy archaizálása. (A jelenséggel kiváló kutatóknál is találkozhattunk.) Mielőtt a fontosabb dokumentációtípusok ismertetésére, a kutatási források és módszerek tárgyalására térnénk, meg kell emlékeznünk arról a komplex építészeti-néprajzi módszerről, amit Vargha László és munkatársai dolgoztak ki. Ez a metodika — ami már több mint harminc éve a kutatás és felmérés színvonalának mércéje —, meghatározta a dokumentálás módjának és tartalmának jellegét is. A felmérési rajzanyag annyira adatgazdag (1:50) és pontos (1:10 részletrajzokkal), hogy abból a műemléki helyreállítási és áttelepítési-bontási dokumentáció egyértelműen kialakítható. E dokumentáció adja a végleges alaprajzi adatok külön „sémáját" is, ahová a későbbi, kutatási, feltárási eredményeket rögzíteni lehet.